Menü

Kiemelt témánk

Feliratkozás


60_1843_Magazine.jpg
Forrás: ITB

Ugye mindenki lelki szemei előtt megvan az a mini-film, amikor a járni alig tudó gyerek odatotyog a klasszikus tévéhez és a kezével tovább akarja lapozni a képernyőt? Ami nekünk, felnőtteknek technológiai újdonság (volt), az nekik, gyerekeknek intravénás digitális élet. Természetes, hogy van, szinte tanulniuk sem kell, hiszen nem bevándorlók, hanem őslakosok „Digitáliában”. Mit tehet a szülő? Tiltani butaság, korlátlanul engedni felelőtlenség, ez az aranyszabály.

2007. január 9. Steve Jobs bemutatja az iPhone-t az Egyesült Államokban – sokan a változás pillanatának hívják ezt a napot. Ettől kezdve ugyanis megváltozott a barátokkal eltöltött idő színtere, minősége és mennyisége, megváltoztak az emberi kapcsolatok, megváltozott a kommunikáció. Felnőttként még én is függő vagyok az internettől és az okostelefontól, pedig erősen törekszem arra, hogy ne csak a virtuális világban éljem az életem. A felmérések szerint egy átlagos okostelefon tulajdonos naponta 150-szer nézi meg a telefonját. Nem azért, mert annyiszor telefonál, hanem azért, mert nem akar kimaradni, lemaradni a világ történéseiből. Márpedig a nagyvilágban folyamatosan történik valami – ha más nem, a szomszéd szomszédja őrületesen finomat eszik egy őrületesen kézműves helyen. A 150 mindenesetre őrületes szám. Ha pedig azt látja az ember, hogy 10 százalék alá csökken a készülék töltöttségi szintje, egyből felmegy a pulzus, hiszen hogyan is lehet majd lemerült készülékkel kapcsolatot létesíteni az egész világgal. Pedig már az is nonszensz, hogy egyszerre több száz emberrel vagyunk kontaktban – ennyi személyes, érdeklődő, odafigyelő, bizalomra alapuló kapcsolat nem jöhet létre. Egy idei kutatás szerint átlagosan négy olyan barátunk, közeli kapcsolatunk van, ahol tényleg törődnek velünk és ez fordítottan is igaz – írja a digitalispszichologia.hu.

 

Ha kikapcsol a gép, megszűnik az élmény

Egyértelmű, hogy korunk szüleinek egyik legfontosabb feladata az, hogy megtanítsák a gyermekeiket arra, hogy egészséges módon használják a technológiát, és vértezzék fel magukat azokkal a készségekkel és szokásokkal, amelyek sikeres digitális állampolgárokká teszik őket.

„A digitális függőség nem mítosz, hanem valóság. Döntő módon változtatta meg a kommunikációnkat a technológia” – mondta Zacher Gábor, toxikológus a NEXON IT-Kikötő 2018 konferencián. Mit csinál egy fiatal a szabad idejében? Számítógépezik, internetezik, csetel, a közösségi médiafelületeken lóg. Még ha érdeklődik a művészetek (például a grafika, a fotógráfia vagy a zene) iránt, már azt is különböző szoftverek segítségével és a közösségi médiafelületek egyikén teszi (lásd Instagram vagy Musical.ly). Természetes, hogy van internet – nem csak otthon, mindenhol. Az életünk tökéletes részévé vált a világháló, hihetetlen vonzerőt és konkurenciát jelent, például a könyvekkel, az olvasással szemben. Pedig ezt sem lenne szabad elhanyagolni, hiszen a digitális élmények (mint a virtuális valóság, a 3D vagy az 5.1 hangrendszer) abban a pillanatban megszűnnek, ahogy kikapcsoljuk a gépeket. Ezzel szemben az olvasás a gyermek saját, „belső 3D”-jében jelenik meg és marad meg, gazdagítva a fantáziáját, a szókincsét, könnyebbé téve a szövegértelmezést is számára.

 

Gyors öröm- vagy bánatszerzés

A social media persze leköt, szórakoztat, segít a tanulásban és a kapcsolattartásban, viszont ki kell mondani: a közösségi média a kábítószerekkel megegyező függőséget okoz – hívja fel a figyelmet a szakember. Gyors örömszerzés, azonnali érzelmi szükséglet-kielégítés, amiből természetesen ki lehet lépni, de senki sem teszi. És miért fontos a digitális függőségről beszélni, pláne a gyerekek vonatkozásában? Mert a cyberbullying (kiberzaklatás) legkülönfélébb formáival találkozhatnak a fiatalok a világhálón (lásd a szándékosan megalázó kommentháborúkat, Momót vagy a Kék Bálna kihívást). Mert a világháló nem felejt – egy ciki fénykép örökre megmarad és évekig nevetnek rajta az osztálytársak, ez pedig jelentős mértékben meghatározhatja egy fiatal személyiségfejlődését. Mert a gyermekek 90 százaléka(!) közvetlenül elalvás előtt is használja a mobilját – holott elalvás előtt egy órával már el kellene felejteni a készüléket (a felnőtteknek is – erről bővebben később). Sőt, gyakorlatilag az alvásidőből vesznek el órákat azért, hogy mobilon játszanak, cseteljenek vagy videókat készítsenek/nézzenek. És azért is fontos a téma, mert az ő közösségi életük a lájkgyűjtésről szól: akit lájkolnak, az népszerű, aki népszerű, azt szeretik. Akit nem lájkolnak, nem szeretnek, azt kiközösítik, az szorongani fog (erre pedig a mai gyerekek a nagyobb elvárások miatt amúgy is hajlamosabbak, mint felmenőik voltak), és könnyen belezuhanhat a fiatalkori depresszióba, amelynek borzasztó, szélsőséges véglete még az öngyilkosság is lehet. Ha például egy gyerek ma egy elrontott, házi kötésű pulóverben lép az osztályterembe, akkor nem „röhög a fél osztály” lesz a szituáció, amit másnapra mindenki elfejelt, hanem „röhög a fél világ” az alaphelyzet – hosszú éveken keresztül. A kortárs agresszió már nem (csak) arról szól, hogy két gyerek összeverekszik az udvaron és adnak egymásnak egy-egy pofont, az online világ agressziója gyakorlatilag kikerülhetetlen – mondja Zacher Gábor. Míg az 1968-ban Andy Warhol azt mondta, bárki lehet híres 15 percre, ma már az a helyzet, hogy az internet nem felejt.

Három tipp a digitális függőség megelőzéséhez!

1. Találjuk meg a valódi élet és a virtuális világ közötti egyensúlyt!

2. Alakítsunk ki szabályokat a digitális életre!

3. A technológia legyen családi ügy, ne csak a gyerekeké!

 

Egyre kevesebb az alvás

A túlzásba esés egyfelől intő jele annak, hogy a testi-lelki egyensúly felborult, emellett a hiányosságokra, kielégületlen alapszükségletekre is figyelmeztet a digitális függőség – azonban a vészcsengő nincs mindig a fejünkben, fogalmaz Villányi Gergő, pszichológiai tanácsadó.

Az utolsó esti (vagy elalvás előtti) élményünk például jelentősen meghatározza az éjszakai nyugalmunkat. Ha valaki elalvás előtt például kap egy negatív hírt, levelet, üzenetet, nem álomba szenderülés, hanem felpörgés, idegesség, stressz lesz, ezért kiemelten fontos lenne, hogy elalvás előtt egy órával már ne használjuk a telefont! Hogy is várnánk ezt el egy gyerektől, amikor még a szülők, felnőttek sincsenek tisztában vele, és egyrészt nem jó példát mutatva (apu-anyu az ágyban is a telefont nyomkodja), másrészt szabályok nélkül engedik a gyermeket nyugovóra (anélkül, hogy tudnák, legalább két filmet megnéz és hat csatát megvív még, mielőtt elalszik).

Ha napjaink iskolába járó fiataljait vesszük alapul, ők már egyértelműen kevesebbet alszanak, mint a húsz évvel ezelőtt a gyerekek. Egyrészt az iskolai órákból nem tudnak elvenni, kiszakítani időt a digitális szórakozásra, majd az iskola után különóra, edzés következik, végül otthon leckeírás és már vége is a napnak. Vagyis honnan tud elvenni időt a szórakozáshoz? Az alvásidejéből. Egy tizenéves fiatalnak napi nyolc órai alvásra lenne szüksége ahhoz, hogy jól tudjon teljesíteni másnap a „munkahelyén”, és ahhoz, hogy ne azért járjon az iskolába, hogy kialudja magát.

 

Harmóniában a technológiával

Szerencsére jó példákat is látni: több ismerősöm is szigorú napi vagy heti keretben határozta meg, hány órát tölthet a gyermeke a digitális világban. A rendszer pedig működik. Ezt tanácsolják egyébként a szakemberek is, három pontban összefoglalva, hogyan figyelhet a szülő a digitális függőség megelőzésére. 1. Találjuk meg az egyensúlyt a virtuális és a való világ között! 2. Alakítsuk ki a digitális élet szabályait otthon! 3. A technológia legyen családi ügy, ne csak a gyerek értsen a „kütyükhöz”! Menjünk sorban…

Nyilvánvaló, hogy a technológia itt marad, és a világ egyre inkább digitálisan működik – nézzük ennek a jó oldalát, hiszen a technológia minden korosztály számára segítséget nyújt. A legfontosabb lépés a kiegyensúlyozott vagy fenntartható kapcsolat kialakítása a techvilággal. Az idősebb gyerekek intuitív módon már értik az egyensúly fogalmát – tudják például, hogy fontos az egészséges élet, de azt is meg kell mutatni nekik, hogy a valós emberi kapcsolatokra is kell időt szánni, és nem csak a képernyőn keresztül érhető el a barátság.

Különüljön el a családdal és a munkával/iskolával töltött idő, legyen rendszer otthon a digitális életre! Ha a gyerek azt látja, hogy a szülő a laptopba, okostelefonba merül otthon, és nem a családdal, az együtt töltött idővel foglalkozik, akkor a gyereknek se lesz fontos, hogy a szüleire figyeljen. A médiaeszközöket és -csatornákat olyan módon kell használnia a szülőnek, ahogyan azt a gyerektől is elvárja. Ám az, hogy figyelünk a digitális függőség kivédésére, és szabályokat állítunk fel, nem jelenti azt, hogy a technológiát ki kell zárnunk az életünkből. Nem is lehet kizárni, inkább a megismerésre és a tudatos használat elsajátítására törekedjünk!

Karrierszkenner

Kíváncsi, hol dolgozik egykori kollégája, üzleti partnere?
Szeretné, ha az ön karrierjéről is hírt adnánk?

Böngésszen és regisztráljon!

Jelenleg 2041 személy szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:Hetényi Márk

A legkeresettebb emberek:

Cégszkenner

Melyek az ict-iparág legfontosabb cégei?
Melyek a fontosabb felhasználók más iparágakból?

Regisztrálja cégét Ön is!

Jelenleg 4898 cég szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:ALEF Distribution HU Kft.

A legkeresettebb cégek: