Menü

Kiemelt témánk

Feliratkozás


Eseménynaptár

28_szalontay_peter_2.jpg
Szalontay Péter, GoogleForrás: ITB

Hullámvasútként élte meg az első évet a Google amerikai központjában Szalontay Péter, a társaság Search megoldásán dolgozó termékmenedzser, akinek nagyjából ennyi időre volt szüksége ahhoz, hogy úgy érezze, képes értéket teremteni a cégnek. Vele készült interjúnkból kiderül, hogy mire nem volt elég Mountain View-ban 2,5 év; hogy állnak az európai focival; és hogyan valósult meg a vállalatnál a „kommunizmus”.

– A Google Mountain View-ban lévő központjában dolgozol, hogyan sikerült bekerülni?

– Az Egyesült Államokban jártam egyetemre, a UCLA-re (University of California Los Angeles), ott tanultam matematikát. Kezdetben egy kisebb cégnél dolgoztam, ahol három évet töltöttem el, és ott ismerkedtem meg a Hulu egyik volt munkatársával, akin keresztül beajánlottak a céghez. Előtte már többször is próbálkoztam a Google-nél, de akkor gyorsan nemet mondtak, valószínűleg nem volt még annyi gyakorlatom, amitől érdekesnek találtak volna – 3-4 éves szakmai tapasztalat azért kell a bejutáshoz, amibe egyébként a mesteri képzést és a PhD-t is beleszámítják. Az ajánlást követően kaptam egy e-mailt, hogy beszélnének velem, majd 4-5 hónapig tartó interjúsorozat következett, feladatokat kellett megoldani, illetve párszor el kellett repülni a főhadiszállásra, ott is volt néhány interjú. A Google-nél az az érdekes, hogy nem nyílt pozíciókra vesznek fel embereket (vagyis megvan a munka, amire még nincs munkatársuk és ezért keresnek), hanem próbálnak előre találni embereket, mielőtt egyáltalán szükség lenne rájuk. Sokszor fordul elő, hogy akit felvesznek, még hónapokig csak nézelődik cégen belül, a társaság célja ugyanis az, hogy az új munkatárs olyan projekten dolgozhasson, ami érdekli, emellett pedig minél jobban beilleszkedjen a kollégák közé, mivel nagyon sok különböző csapat van.

– Milyen területen dolgozol?

– Termékmenedzserként dolgozom a Google Search-ön, vagyis a fő termékünkön, azon belül is a reklámokhoz kapcsolódik a munkám. Ennél mélyebben pedig már egészen nyitott, hogy mivel is foglalkozom: van, amikor a felhasználóknak, van, amikor a reklámot elhelyezőknek segítek. Már 2,5 éve dolgozom a reklámrészlegen, most azonban eljöttem egy három hónapos szabadságra.

– Magyar szokásokhoz mérten, szokatlanul hangzik a füleimnek az ilyen hosszú szabadság.

– A Google-nél az egész szervezetet úgy alakították ki, hogy bárki, bármelyik pillanatban el tudjon menni és ugyanúgy működjön tovább a cég. Ezért fogékonyak a hosszabb szabadságokra is. Emellett persze azt is tudják, hogy nagyon drága megfelelő embert találni bizonyos pozíciókra, így elmondható, hogy összességében hihetetlenül jól bánnak a dolgozókkal.

– Merre töltöd ezt a hosszú szabadságot?

– Most Indiában vagyok, aztán pedig Afrikába megyek önkéntes munkára, egy iskolában segítek majd.

– Mi volt a legnehezebb, amikor elkezdtél a vállalatnál dolgozni?

– Az ember gyakran azt gondolja, hogy szuperhősök dolgoznak a Google-nél, és ha bekerül, nem tud majd beilleszkedni, mert nem elég okos, emiatt kisebbségi komplexusa lehet – főleg azon a területen, ahol dolgozom, amivel már több mint tíz éve foglalkoznak a cégnél. Jönnek mindenféle ötletek, hogyan lehetne jobbá tenni valamit, aztán persze kiderült, hogy már ezerszer kitaláltak és kipróbáltak mindent. Közben sok mindent meg kell tanulni, hiszen pont azért, mert tíz éve működik a rendszer, elég komplikált. Például sok olyan szó és kifejezés van, amit csak a Google-nél használnak, és korábban még soha nem hallottam őket. Mindez hullámvasút érzést teremt: amikor rájön az ember valamire, úgy érzi, hogy nagyon okos, de aztán a következő nap egy új területről beszélnek egy találkozón és megint lelohad egy kicsit a lelkesedés. Az első évre ez a jellemző, nekem az első év végére volt olyan érzésem, hogy odatartozom és képes vagyok értéket teremteni a cégnek.

A másik, ami nehéz, az kimondottan az én pozíciómra vonatkozik. Nagyon sok fejlesztővel dolgozunk a világ minden részéről, nagyon sok kultúra keveredik, és nekem kell összekapcsolni a különböző kommunikációs stílussal, nézőponttal rendelkező embereket, ami nem a legegyszerűbb feladat.

 

– Említetted a kulturális sokszínűséget, mennyire segítik a külföldről érkezők beilleszkedését?

– Igen is, meg nem is. Vannak tréningek, csoportok, ezekben azonban főleg a Google kultúrára fókuszálnak. Arra összpontosító tanfolyam, hogy bizonyos kultúrából érkező emberekkel hogyan kell beszélni, nem igazán létezik. Azonban a céges kultúra fontos része, hogy az emberek hihetetlen tisztelettel hallgatják meg a másikat. Emellett pedig nagyon lapos a hierarchia, nincs nagy elkülönülés a régi és az újabb munkatársak között.

– Mit tartasz a legnehezebbnek a kinti munkádban és mi a legjobb benne?

– Én két dolog miatt szeretem nagyon a Google-t. Az első az, hogy a matematikai érdeklődésem szempontjából nagyon jó a munka, hihetetlen mennyiségű adattal dolgozunk, és az emberek, akik ezekkel az adatokkal dolgoznak, nagyon magasan képzettek. A másikat pedig igazából a nagymamám fogalmazta meg jól, aki orosz származású. Ő, mint mondta, 80 évig építette a kommunizmust, amit végül az Egyesült Államokban sikerült megvalósítani. Nagyon jól bánnak a dolgozókkal, és rengeteg dolog ingyen van az ételtől az egészségügyig. Egyszer volt egy olyan helyzet a munkám során, amikor az egyik családtagomon segíteni kellett, az orvosi leletekhez szükség volt további konzultációra, és ingyen meg tudtunk kérdezni egy elismert amerikai orvost.

– A nagy technológiai cégek híresek arról, hogy nagyon kényeztetik a munkatársaikat, te is többször utaltál erre. Mit jelent ez a gyakorlatban – még?

– Egy egyszerű példa, hogy a 2,5 év alatt, amióta a cégnél dolgozom, még nem tudtam elmenni az összes étterembe, ami a Moutain View-i központban van. Mivel sok helyről jönnek az emberek, ételből is nagyon nemzetközi a választék. De említhetném a sportot is, a központban például kialakítottak két nagy focipályát és folyamatosan 4-5 fociliga is van a cégen belül, akik minden nap játszanak – én is nagyon szeretek focizni (az európai fociról van szó). De számos egyéb képzési lehetőség is van a tánctól kezdve a bokszig. Masszázst lehet rendelni az irodába, számos céges rendezvényt szerveznek – van, hogy egy egész vidámparkot kibérelnek a dolgozóknak és családjuknak, de van közös síelésre is lehetőség. Nagyon jó az egészségügyi ellátás, a központban – ami számos épületből áll egyébként – van külön orvosi rendelő, ahol a munkatársak ellátást kaphatnak. Ami még fontos, hogy nagyon nyitottak a rugalmas helyszínválasztásra, ha valaki egy adott nap nem akar bemenni Mountain View-ba, mert túl hosszú az út, akkor simán megteheti, hogy a San Francisco-i irodában dolgozik.

– Milyenek karrierlehetőségeket biztosítanak, mennyire könnyű vagy nehéz feljebb jutni a ranglétrán?

– Az előrejutási lehetőségek kapcsán van pozitív és negatív oldal is. Nagyon objektíven értékelik az embereket, vagyis a teljesítményt elismerik. Viszont mivel nagyon nagy cégről van szó, aki gyors karriert tervez, annak nem feltétlenül a Google a legszerencsésebb választás, persze azért vannak kivételek.

– Gondolkodsz azon, hogy egyszer hazajössz?

– Nehéz úgy az életre gondolnom, hogy eldöntöm, hogy egyszer és mindenkorra egy helyen maradok. Szeretem Magyarországot, sok barátom van odahaza és a családom is odaköt. Az oktatás színvonala egyébként szerintem nagyon magas Magyarországon, és hálás vagyok a középiskolai tanáraimnak a munkájukért. Sok tehetséges ember van otthon és főleg az IT-szakmában sokat számítanak azok a tudományok, amelyeket nagyon jól tanítanak.

– Szerepel a terveidben saját vállalkozás alapítása?

– Mindig is a vágyam volt egy saját cég, de most nagyon elégedett vagyok a munkámmal. Ha eljön majd az idő és lesznek lehetőségek is, akkor újraértékelem a dolgokat.

– Mit tanácsolsz azoknak a fiataloknak, akik szeretnének bejutni a Google, vagy más nagy technológiai cég központjába, hogyan fogjanak hozzá a felkészüléshez?

– Távoli, mágikus helynek tűnhet otthonról Amerika és a Szilícium-völgy, amelyről sokan azt gondolják, hogy más univerzum. Azt látom azonban, hogy a magyar tehetségre nagyon nagy szükség van az Egyesült Államokban, mindig is így volt ez az amerikai történelemben, sok magyar költözött ki, alapított céget, fedezett fel fantasztikus dolgokat. A lehetőségek pedig valódiak, nem kitalációk, ahogyan az én példám is mutatja, a Google szívesen látja a tehetséges magyarokat. Szerintem ma már nem annyira nehéz kijutni és munkát találni, főleg amikor ilyen gyorsan nő az IT-iparág. Az utak persze lehetnek különbözőek, én középiskola után egyből Amerikába vettem az irányt, de persze ezt magyar egyetem elvégzése után is meg lehet tenni. Fontos, hogy milyen területet választ az ember, például a mesterséges intelligencia, a matematika bármelyik ága, a számítástechnikai tudományok nagyon keresett ismeretek, de a biológiai, a statisztikai, a kémiai tudás is az, mivel sokféle dolog történik a Szilícium-völgyben a szoftverfejlesztésen túl is.

Karrierszkenner

Kíváncsi, hol dolgozik egykori kollégája, üzleti partnere?
Szeretné, ha az ön karrierjéről is hírt adnánk?

Böngésszen és regisztráljon!

Jelenleg 2036 személy szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:Kurtisz Krisztián

A legkeresettebb emberek:

Cégszkenner

Melyek az ict-iparág legfontosabb cégei?
Melyek a fontosabb felhasználók más iparágakból?

Regisztrálja cégét Ön is!

Jelenleg 4866 cég szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:ALEF Distribution HU Kft.

A legkeresettebb cégek: