Mostanában leginkább Nicholas Carr idézetekkel bombázzák egymást a Szomszéd és az ötvenes éveit taposó Öcskös. Azon törik a fejüket, hogy lesz-e Döntéstámogatás 4.1. A DropBox-ba pakolják az egymásnak ajánlott ingyen tudást (olvasmányokat), és gyakran skype-olnak. Nem nézik egymást, inkább néha megosztanak egy-egy képernyőt. Gyorsítanak!

Anyuka minden karácsony előtt napokig azon töri a fejét, hogy az előző években melyik ajándéknak örült meg az Öcskös és melyiknek nem. Pörögnek a fejében a „ha…akkor” döntési szabályok, de túl sok van belőlük ahhoz, hogy rendezni tudja azokat.

Anyuka korrupt volt! Mindent annál a hentesnél vásárolt, aki kiskegyednek szólította, és aki soha sem szalasztotta el észrevenni, ha egy új rúzs, vagy frizura ékesítette. Anyuka kedvenc hentese persze nem a legjobb és legolcsóbb volt, sokat is morgott az Öcskös, hogy a hús mócsingos és drága.

A szomszéd, aki már a hetvenes években megtanult angolul, az idei nyáron rossz hírt hozott: meghalt Theodore Roszak. Anyuka a szomszéd iránti kellő tisztelettel, meghatódott a hír hallatán.

Sosem értettem, hogy egy köz-gazdász Nobel-díjasnak miért kell inkább egy fizika Nobel-díjasra hasonlítania, mint egy irodalmi Nobel-díjasra. Másként is nekirugaszkodom. A közlegelők dilemmája a részecskék mozgásához vagy az emberek gyötrelmeihez áll közelebb? Nincs nekem annyi eszem, hogy megértsem, miért is kell modelleket gyártani mindenre. Helyesbítek: egy modellt, ami sok mindenre jó.

A Restiből nézegetve a ki-be ugrálókat eltökéltem, hogy maradok Waldorf. Nem úgy lett. Olyan időkben kukorékoltam, amikor mindenről, aminek köze volt a számító-géphez, lemoshatatlan volt, hogy valamit kiszámoljon.