A pimasz Öcskös már  húsz évvel ezelőtt elkobozta a szomszéd könyvespolcáról Roszak egyik könyvét, és vastagon aláhúzta a következő mondatokat: „A technikai civilizációknak szüksége van adatokra, ezek tárolására, visszakeresésére elsőrangú eszköz a komputer. Az információ nem más, mint összefüggéstelen tényhalmaz, amely sohasem a gondolat lényege. Az elme mindig eszmékben gondolkozik, sohasem információkban.” Gyorsan megértette, hogy a mechanikus világkép hívői nem keresik az adatok mögött szunnyadó eszméket, és ezt meg is lovagolta. A „kor-szerű” kultikus „ámítógépén” nekilátott a programozásnak. Megcsinált egy skálázható, többszálú, multi-I/O relációs adattároló motort. Anyuka precízen feljegyezte a családtagok és a szomszédok születési, névnapi, házasságkötési és elhalálozási dátumait, de sosem találta, követni nem tudta. Az Öcskös kelléke használhatóvá tette az összegyűjtött adatokat. A nyolcvanas évek elején a „kor-szerű” döntéstámogatás 1.1 megszűntette Anyuka döntés-előkészítési gondjait.

Anyuka sokat bajlódott a kis cetlikre és a régi határidő-naplókba írt receptekkel. Sosem találta, amit keresett, sőt a Nagyi kipróbált specialitásai már cafatokban voltak. Az Öcskös megsajnálta, és adat-bányász tudásával szöveg-bányászatot is buherált. Így már könnyen meg lehetett találni a flódni receptjét, és azt is, hogy mi mindent lehet sütni, ha mák van a spájzban.

Annak ellenére, hogy elhárultak Adat-kor-szerű döntéselőkészítési gondok, Anyuka továbbra is gyakran felsóhajtott és felsóhajt ma is: BEZZEG HA HUFNÁGEL PISTIHEZ MENTEM VOLNA! Nos, ez a sóhaj minden üzleti döntés lényege, és az Öcskös programja ebben nem segít. Talán Anyukának nem is a legnagyobb gondja az adathiány és a receptkeresés?