Az egyikkel 1989 és 1992 között a döntéstámogató tudásbázisú rendszerekről álmodoztam a Restiben. Megcsináltunk egy „ha… akkor” szabályokon alapuló keretrendszert, és abból éldegéltünk húsz évig. Ma már ingyen letölthetők az ehhez hasonló „ha… akkor” szabályokon alapuló alkalmazások, de gyorsan hozzáadom, egyiket sem az üzleti döntések támogatására találták ki. Inasom ma Director of Enterprise Architecture, és a napokban így bíztatott: Amiről akkor álmodoztál, még mindig „way ahead of the time". Larry Page egyszer ezt írta fel a táblára: „How to make artificial intelligence happen?” Lehet, hogy még várat magára az, hogy a döntéshozókat érdekelje saját okoskodásuk? Az is lehet, hogy nem, hiszen már nem is tartják karban a versengő keretrendszerek „listáját”.

Másik inasom 2001-ben a Resti inasiskolájába járt, és az üzleti döntések területén a MI lehetőségei érdekelték. Egyszer azt a házi feladatot adtam neki, hogy mutassa be kutatási területe gurujának legfrissebb eredményét. Ez nem is volt annyira egyszerű, mint amennyire hangzott. Először is meg kellett találni a gurut, aztán meg kellett találni a legfrissebb írását. Azon a területen, ahol bóklászott, Marvin Minsky a guru. Már próbálkozott párszor, és sehol semmi frisset nem talált. Elég sokáig tartott, mire rászánta magát, és írt Minskynek. Perceken belül megkapta a választ! Minsky egy szállodában volt, de már küldte is az éppen íródó könyvének egyik fejezetét. Hogy is van ez? Egy tudósinas ír egy pársoros levelet a gurunak, és a guru prompt válaszol? Igen, azonnal dicsekszik újdonságaival, ez a guruk dolga. Az inasoknak meg az a dolguk, hogy tudják, kitől kell kérdezni. Amit megtanult Minskytől és később Polányitól, jól jött neki, hogy megértse miről is szól a tudásbázis. A keretrendszer 3.0-ás verzióját már vele csináltuk. Minskyvel levelező inasom ma a szigetország egyik egyetemén tanít. Évente egyszer-kétszer most is iderepül, de amikor találkozunk a Restiben, kerüli a „tudásbázisú rendszerek” témát.

A Restibe járó két inas karrierje irigylésre méltó, és talán tényleg semmi értelme ismét kitaposatlan utakon kóvályogni, ahol vagy eltévedünk, vagy magunk ellen fordítjuk azokat, akiket semmi okunk sincs hergelni. „A bölcsnek mindig igaza van, sosem hibázik – s ettől a halandók nagyon hülyének és feleslegesnek érzik magukat körötte. Imádják és tisztelik, de lázadnak ellene, neheztelnek, mérgesek rá. Hisz ahelyett, hogy megszerettetné magát (mert erre vágyik legjobban), csak alsóbbrendűségüket érezteti velük, magára haragítja és fellázítja őket.” – írja Egri Lajos. Mit tudni? Lehet, hogy én is inkább szeretetre kellene, hogy vágyakozzam, mint a tudásbázisú rendszer 4.0 verziójára.