Három hónap hosszú idő: közel száz nap. Rögtön bevallom, hogy a háromból egyet magamra kell vállalnom, én ugyanis először azt hittem, nem kell semmit sem csinálni. Előáll egy helyzet, gondoltam én, erről az állam a törvényes előírásoknak megfelelően automatikusan értesül, vagyis a gépezet kap egy jelet, egy impulzust, amitől mozgásba lendül, mert törvény szerint így kell tennie. Így a legegyszerűbb és a legolcsóbb mindenkinek, az államnak is, az érintetteknek is.
Megérkezik a jel, egy információ, amihez néhány további információt kell rendelni. Alapesetben a helyzet nagyon egyszerűnek tűnik: a jel befut, a számítógép zümmögni kezd, vidáman villogtatja a fényeit, örül, hogy van mit csinálnia, lekér néhány további információt (az adott esetben talán hármat-négyet), végrehajt néhány (értelemszerűen három-négy) IF utasítást (nem tudom, van-e még ilyen a modern nyelvekben, én még ezt tanultam FORTRAN-ból), meghozza a döntést, majd egy impulzussal elindítja a végrehajtási folyamatot, ami, gondolom én, szintén kiválóan automatizálható.

Gond akkor lehet, ha a helyzet eltér az egyszerű alapesettől, ez viszont kiderül az IF utasítások végrehajtásánál; ekkor a folyamat másik vágányra szalad, még az sem kizárt, hogy emberi beavatkozásra is szükség lehet, de ugyebár ez a kivétel, és lehetőleg el kell kerülni, mivel az emberi munka drága és időigényes.

Én, mint mondtam, úgy gondoltam, nem kell semmit sem csinálni, hiszen a helyzetünk egyértelműen megfelel a jól definiálható alapesetnek, amúgy pedig a modern folyamatszervezés korát éljük, a BPR már közel két évtizede hódít, a javasolt eljárási rend minden szervezési szakkönyvben benne van.

Tévedtem. A gépezet nem indult el, nem történt semmi. Megértettem, hogy azt a bizonyos indító impulzust nekem kell produkálnom. Belátva ezt intézkedni kezdtem: honlapokat kerestem fel, „gyakran feltett kérdések” listáját böngésztem végig, végül eljutottam egy négyoldalas űrlapig: ezt kell le- és kitölteni, majd elküldeni a megadott címre. Az űrlap átnézése megnyugtatott, szakmai értelemben legalábbis. Jól sejtettem: mi annak a bizonyos alapesetnek felelünk meg, ami tényleg egyszerű: van egy állapot, ami jól leírható néhány adattal, majd szintén egyszerű algoritmus alapján döntést lehet hozni, amit egy másik, szintén teljesen egyértelmű algoritmus alapján végre lehet hajtani.

Nézegettem az űrlapot. Az IF utasításokhoz szükséges információkat az államot képviselő hivatal tőlem várja. Csupa olyan információt kér, amit az állam eleve tud. Annyira tud, hogy az információkat az államtól kapott hivatalos okmányokból kell kimásolnom; nem is tehetek mást, mérlegelésnek, kreativitásnak helye nincs. Nagyon egyszerű információkat kell szolgáltatnom, amelyek egyébként minden bizonnyal ott vannak a tárolásukra létesített állami adatbázisokban. Ott vannak, a gép megkereshetné őket. Rám legfeljebb akkor lenne szükség, ha eltérnénk attól a bizonyos egyszerű alapesettől: lehet, hogy akkor olyan információ kellene, amit csak én tudok, ami nem található meg az állami nyilvántartásokban.

Le- és kitöltöttem, beküldtem és vártam. Az ügyet további két hónap után gond és vita nélkül elintézték. Két körben, amelyekből a másodikat megtakaríthattuk volna, ha az űrlap a megfelelő helyen figyelmeztet egy, gondolom gyakran előforduló problémára, és egy lábjegyzetben közli velem, mi ilyenkor a teendő.

Az ügyet elintézték, mindenki megnyugodott. Csak bennem motoszkál változatlanul a kérdés: tulajdonképpen miért kellett megadnom azokat az információkat, amelyeket az állam úgyis tud? Mi történt tulajdonképpen az általam az űrlapon megadott adatokkal? Valaki összevetette őket az állam számítógépes adatbázisaiban lévő adatokkal? Vagy nem vetette össze, egyszerűen elhitték nekem, hogy helyes adatokat adok meg? Tesztelni akarták, hogy én is úgy tudom-e, ahogy ők tudják, nincs-e valahol eltérés, valami tévedés vagy hiba? Vagy tulajdonképpen azért kellett ezt az űrlapot kitöltenem, hogy együtt legyenek az információk, mert az állam adatbázisai nincsenek egymással összekötve?

El is határoztam, hogy egy idő után újra megnézem, változott-e valami ennél az eljárásnál. A magam részéről ezzel fogom tesztelni, hogy halad előre az elektronikus közigazgatás ügye.