Állok a zuglói vasúti megállóban. Reggel van, a nap most kel fel Törökőr házai felett, a kék eget csak magasan szálló repülők csíkjai barázdálják. (Vajon hová repülhetnek minden reggel?) Vonatra várok, rájöttem ugyanis, hogy Zugló és a Nyugati között így lehet a leggyorsabbak közlekedni. Több megálló nincs, a menetidő nem több öt percnél, reggel pedig olyan sok járat van, hogy nem is kell a menetrenddel törődni: jön, ami jön, fel lehet rá szállni, és ami a legfontosabb, a BKV bérlet is érvényes. Óriási gondolat ez az összekapcsolt rendszer, nem csoda, hogy évtizedekig kellett várni rá.

De térjünk vissza a felvetett kérdéshez: adat, információ, tudás, bölcsesség… Mi a különbség közöttük, mit értünk haladás alatt? Állok az állomáson, várok, nézem a sínek között halált megvető bátorsággal sétálgató galambokat. Hirtelen megszólal a hangosbemondó: az esedékes szerelvény ötven percet késik. Adat ez, vagy információ? Adatnál több, információnál kicsit kevesebb. Ha csak azt mondták volna, hogy a következő vonat ötven perc múlva jön, nos, akkor ez csak adat lenne. Most viszont azt is tudatták, hogy ez az ötven perc nem más, mint késés, tervtől való eltérés, vagyis az adatot kontextusba helyezték, bár eléggé szegényes kontextusba. Sebaj, mondom én magamban, ha ez a vonat késik, mindjárt lesz helyette másik, ha nem Szolnokról, hát Albertirsáról vagy valahonnan más irányból.

A hangszóró egy darabig hallgat, majd újabb bejelentés következik: a következő járat másfél órát késik. Nos, mi ez? A helyzet ugyanaz: adatnál kicsit több, értékes információnál kevesebb. Abbahagyom a galambok fixírozását és a többi várakozóra pillantok. A szemeken bizonytalanság tükröződik. A tekintetek a távolba révednek. Néhányan előkapják a mobiljukat és nyomogatni kezdik a gombokat. A fejekben forognak a kerekek, az adatokból mindenki információt próbál csiholni. Keresi az összefüggést a két adat között, keresi a kontextus hiányzó elemeit. A helyzet gyanús. Mi történik itt tulajdonképpen? Mi a teendő? Maradni és bizakodni? Elindulni? Mivel, merre?

Újabb várakozás, majd a hangosbemondó bejelenti: a sorban következő járatot egyszerűen törölték. Eddig azt hittem, ezt a kifejezést a légi közlekedés tartja fenn magának, de úgy látszik, tévedtem. A járatot törölték. Ennyi. A galambokkal most már nem törődik senki, az állomás retróbüféje mellett megindul az eszmecsere. A közös probléma közösséget teremt. Az utazni vágyók felismerik: a három adat mintába rendeződik, nyilván szoros összefüggés van közöttük, valamilyen rejtélyes kontextus. Ami történik, nem véletlenül történik, minden összefügg mindennel, a pillangó valahol megrebbentette a szárnyát, a baljós jelenségek mögött ott lehet a közös ok. Vajon mi lehet az? És mi várható? És most vajon mit lehet, mit kell csinálni? Ezt nem tudjuk meg. A hangszóró mélyen hallgat. Talán pár perc múlva ismét megszólal majd és bejelenti: a következő vonat valamikor uzsonna után érkezik. A közönség azonban ezt már nem várja meg, mindenki a buszmegállóhoz vezető lépcső felé indul. Én is búcsút intettem a galamboknak.

Mi ebből a tanulság? Az, hogy ezen a szép reggelen a vasút tájékoztató rendszere megrekedt az adatok szintjén. Na jó, annál talán egy hajszállal feljebb. Ezt is meg kell becsülni, én még emlékszem azokra az időkre, amikor a hangszóró ilyenkor egyszerűen nem mondott semmit. A rendszer most felhágott a létrára, de megállt a legalsó fokon. Hogyan kapaszkodhatott volna feljebb? Adatok mellett információt akkor kaptunk volna, ha két-három világos mondatban bemutatják az adatok közötti összefüggést, azt a bizonyos kontextust. Ha látom az összefüggést - például: karambol volt a monori sorompónál, a helyszínelés várhatóan órákig tart - könnyebben tudok dönteni.

A döntéshez is kaphatnék segítséget. A vonat ezen a vonalon a Nyugatiba megy, más lehetőség nincs. Vajon hogy lehet a Nyugatiba eljutni? Hol a buszmegálló? Melyik buszra szálljak? Öt perc helyett mennyire lesz szükségem? Ha ide eljutnánk, ez már a harmadik szint lenne: a tudásé. Van adat, van összefüggés, és azt is tudni lehet, hogy mit kell csinálni.

A bölcsesség szintjéről nem is beszélek.

Smart town, okos város. Adat mellett információ, információhoz tudás. Kérés és keresgélés nélkül, gyorsan, egyszerűen, érthetően. Szép példák vannak szerte a világban. Én viszont a zuglói vasútállomáson álmodozom ilyenről, miközben nézem a földön a galambokat és az égen a repülők bodrosodó csíkjait. A retróbüfében télen forralt bor is lesz.

Bőgel György

CEU Business School