Rövid hír egy gazdasági hetilap elején, fél oldal
sincs az egész. Hivatalos kormányzati adatok szerint Kínában 178 millió 60 évesnél
idősebb állampolgár élt 2009-ben. Számuk 2050-re elérheti a 437 milliót, ami az
akkori lakosságnak körülbelül az egyharmadát fogja jelenteni. Röviden: évszázadunk
közepén nagyjából minden harmadik kínai idősebb lesz 60 évesnél. A lap
következtetése: Kína hamarabb öregszik meg, mint ahogy meggazdagszik.
Lehet, mondom magamban, hiszen 2050 már nincs is
olyan messze, már meg kellett születniük azoknak a kínaiaknak, akik akkorra
betöltik a hatvanat. Tudjuk, hogy egyke-politika van ott, a társadalom
urbanizálódik, a fiatal generációnak ugyanúgy nem lesz se kedve se ideje szülni
és gyerekeket nevelni, mint ahogy a Föld egy sor más országában sincs… Ez az
egyharmad elég jó demográfiai becslésnek bizonyulhat. A következményeket is el
lehet képzelni: hogy mást ne mondjak, drámai mértékben fog romlani az eltartók
és az eltartottak aránya. Hogy fogják ezt bírni?
Lapozok. Az újság több mint nyolcvan oldalas.
Politika, gazdaság, technológia, kultúra… Energetika, környezetvédelem,
informatika, orvostudomány, oktatás… Rengeteg adat, elemzés, grafikon,
táblázat. Változások, trendek mindenütt. Vajon melyiket érdemes figyelni? Vajon
melyik lesz döntő hatással a jövőnkre, az emberiségre és persze rám
személyesen? Kína öregedése talán?
Pár napja a távirányító gombját nyomogattam
elbambulva a televízió előtt. Az egyik csatornán éppen elkezdődött egy amerikai
film, amibe pár perc erejéig belenéztem. A címét elszalasztottam, de amúgy
rögtön az elején felfedez valaki egy üstököst, aminek a képét elküldi az állami
csillagvizsgálóba. A küldemény megérkezik, az ügyeletes csillagász szagot fog,
óriási távcsövével becserkészi a fürge égi jövevényt, adatait számítógépbe
táplálja, majd döbbenten látja, hogy a képernyőn kirajzolódó röppályája
keresztezi a Földét: az ütközés elkerülhetetlen. Kocsiba vágja magát, nyilván
személyesen akarja értesíteni az illetékeseket, talán a katasztrófavédelmet
vagy akár magát az Elnököt. Nagyon ideges, figyelmetlenül vezet, gyorsan
száguld az éjszakában, nyilván átlépi a sebességhatárt. Közben látjuk, hogy
szemből egy kamion közeledik, sofőrje éppen egy vajas zsömlével bíbelődik,
fáradt és álmos, nyilván gyorsan célba akar érni. Éles kanyar egy nagy szikla
körül, a két fényszóró szemből egymásba akaszkodik… Az ütközés elkerülhetetlen.
Óriási csattanás, a csillagász kocsija lángolva repül a szakadékba, sofőrjével
együtt.
A csillagász azt hitte, hogy az ő sorsát az a
bizonyos, a Föld felé tartó üstökös fogja meghatározni. Arra koncentrált, annak
a röppályáját számolta ki. Tévedett. Neki egy egészen más jelenségre kellett
volna felfigyelnie: arra, hogy 38 évvel korábban egy szegény coloradói
családban megszületett John Smith, aki már gyerekkorában elhatározta, hogy
kamionsofőr lesz; az is lett, sok fuvart vállalt, megkedvelte az éjszakai
vezetést, mert akkor kisebb a forgalom, gyakran evett vezetés közben, hogy
addig se kelljen megállnia… Most éppen hazafelé tart… Letér a sztrádáról, hogy
levágjon egy kanyart… Megkordul a gyomra, fél kézzel kicsomagol egy vajas
zsemlét, arra koncentrál, beleharap… Bummm!
A csillagásznak erre a röppályára kellett volna
figyelnie, ezt kellett volna követnie, mert az ő sorsára ez volt döntő
hatással. A karamboltól visszanézve átrendeződik a világ, a történések új
értelmet nyernek, új logikába rendeződnek: a derék tudós addigi pályája mintha
ennek az eseménynek az előkészítése lett volna, akárcsak a kamionsofőré. Mondhatnánk
persze, hogy véletlen volt az egész, a karambol nem volt szükségszerű – de mi
lehetne szükségszerűbb annál, mint ami tényleg megtörténik?
A csillagász végzetesen félreértette a helyzetet,
akárcsak Nassim Nicholas Taleb pulykája. A libanoni származású gondolkodó nemrég
könyvet publikált a fekete hattyú jelenségről, vagyis az olyan eseményekről,
amelyek (látszólag) kicsi valószínűségűek, előrejelezhetetlenek és nagy
hatásúak – utólag viszont jól megmagyarázhatók, akárcsak a csillagász
karambolja a kamionnal a nagy, sötét éjszakában.
Ebben a könyvben szerepel az a bizonyos pulyka.
A derék szárnyas egy csinos családi ház hátsó
udvarban él és pontos feljegyzéseket készít mindennapjairól. Enni kapok reggel,
délben
este – írja. A koszt ízletes és bőséges. A kétlábúak rendszeresen
meglátogatnak, megsimogatják a fejemet, különösen a gyerekek kedvesek hozzám.
A
kerítés mindentől megvéd, az éhenkórász, ellenszenves macskát a háziak
elzavarják a közelemből. Béke, vidámság mindenütt. A pulyka egy grafikonon
ábrázolja saját állapotát: testsúly, kedélyállapot, egyebek. A görbék
folyamatosan emelkednek. A pulyka mindebből azt a következtetést vonja le, hogy
az élet szép, az ellátás jó és
biztonságos, az emberek barátságosak, és ez minden jel szerint így fog menni az
idők végeztéig.
Egyszer azonban eljön a karácsony és a pulykát
levágják, megsütik és megeszik. Az egész
egy pillanat alatt zajlik le. A pulyka, már a túlvilágon, rádöbben: a statisztikái
nem érnek
semmit, az előrejelzései teljesen hibásak voltak, egész eddigi tudását
kidobhatja az ablakon, a világ teljesen más, mint ahogy gondolta. Végzetesen
félreértette a helyzetet, az események folyását. Nem arra figyelt, amire
kellett volna.
Amikor hosszú idősorokat, grafikonokat
nézegetek, trendekről olvasok, gyakran eszembe jut ez a történet a pulykáról,
de mellé tehetem akár a filmbeli csillagászét is. Most egy másik újságban
böngészek éppen, ez sem soványabb az előzőnél. A közepén hosszú cikket találok
az európai gazdaság növekedéséről; megtudom belőle például, hogy a fiatalkori
munkanélküliség egyes országokban a 40%-ot is eléri. Lapozok. Egy cég
bejelenti, hogy az emberi DNA kódját már ezer dollár alatti költséggel tudja
megfejteni. Lapozok. Világtérképet látok magam előtt, hajózási útvonalakkal, a
tankerek mozgását mutatja, különös tekintettel egyes tengerszorosok forgalmára.
Tegyük fel, hogy elteszem ezt a
lapszámot és húsz év múlva újra előveszem. Hol keressem most azokat a híreket,
elemzéseket, amelyek akkor fogok fontosnak, sorsfordítónak tartani? A nagy
terjedelmű vezércikkek között? Vagy talán a pár soros, kis színesnek szánt
híreket nézzem? Esetleg az apróhirdetéseket a lap végén?
Egy
konferencia szünetében futottunk össze. Én éppen befejeztem az előadásomat,
kifelé indultam a teremből, amikor megszólított. A kölcsönös bemutatkozás és a
névjegycsere törzsi ...
CEO, CIO két jóbarátNéhány éve már fel van adva a
lecke az informatikai vezetőknek. Fiskális szigor. A tulajdonosok és a
szabályzók kemény elvárásai a hatékonyabb és átlátható működés iránt. Gyorsan
változnak a technológiák. Változó szolgáltatásfogyasztási módok. Mindez új
megvilágításba helyezi a cio-t: több üzleti szellemet, innovatív képességet
kell felmutatnia.
Kalózok: bűnözők vagy demokraták?A „kalóz” szót pejoratív értelemben már bő háromszáz éve
használják a copyright-sértőkre, a digitális forradalom azonban a 21. századra
radikálisan módosította a megítélésüket. A világ mintegy hatvan kalózpártja –
köztük a most megalakult magyar Kalózpárt – a szerzői jogok alapos reformjánál
jóval többet hirdet.
Előre a válság hátánA portálrendszerek terén is megfontolandó alternatívát
jelentenek a nyílt forráskódú megoldások.