…Vegyünk egy sakktáblát, mondta, és tegyünk mellé egy naptárt. Az első napon tegyünk a tábla első kockájára egy búzaszemet. A második napon kétszer annyit tegyünk a második kockára, mint az előzőre. Haladjunk így kockáról kockára és minden nap kettővel szorozzuk az előző napi adagot: kettő után négy jön, utána nyolc, aztán tizenhat… Mikor az utolsó, vagyis a hatvannegyedik kockához érünk, söpörjük be az egészet a magtáramba. Ezt kérem a szívességért cserébe, mondta a miniszter, és mélyen meghajolt.

Vajon mennyi búza járt a turbános miniszternek? A sakktábla nekem nem tűnt nagynak. Egy, kettő, négy, nyolc, tizenhat… Ezek meglehetősen kicsi számok. Mindazonáltal volt már némi tapasztalatom a beugratós mesékkel, ezért papírt vettem elő és azon folytattam a számolást. A meglepetés valahol a tábla közepénél jött: a számok hirtelen olyan nagyok lettek, hogy nekem már szavaim se voltak a megnevezésükhöz. Kiderült: a miniszter alaposan átverte a szultánt. (Nem kizárt, hogy ezt később megbánta.)

Gordon Moore, az Intel egyik alapítója valamikor a hatvanas években fogalmazta meg egy újságcikkben a nevéhez kapcsolódó törvényt: az adott felületen elhelyezhető tranzisztorok száma kétévente megduplázódik (kicsit pontosabban 18 hónaponként). Vegyünk elő tehát egy sakktáblát, és az első kockára tegyünk egy tranzisztort, aztán a másodikra kettőt, a harmadikra négyet… Ha grafikonon ábrázoljuk a számokat, láthatjuk, hogy enyhe lejtő után elképesztő meredek emelkedést tapasztalunk, a görbe a csillagos égbe tör felfelé, mintha valaki jól meghúzná a botkormányt. A periodikus duplázódás eme törvénye meglepően pontos jóslásnak bizonyult a számítástechnika fejlődésének más mutatóinál is.

De miről jutottak eszembe ezek a párhuzamos történetek?

Ha-Joon Chang a Cambridge-i Egyetem jeles professzora. Nemrég olvastam egy könyvét, amelyben egyebek között a következő kérdést is felveti: mi volt mindezidáig nagyobb hatással a társadalomra, az emberek életére: a mosógép vagy a számítógép és az internet?

Chang professzor szerint egyelőre az előbbi a nyertes.

Gondoljunk csak bele: a mosógép a nőknél rengeteg munkaidőt szabadított fel, mosásonként több órát. Feltalálása előtt Amerikában a fehér, 35 és 44 év közötti nőknek csak néhány százaléka dolgozott az otthonán kívül; ez a szám pár év alatt 80% közelébe ugrott. Rengeteg nő jelent meg a munkaerőpiacon, a cselédtartás pedig a gazdagok luxusává vált. A foglalkoztatásnak, a pénzkeresetnek köszönhetően a nők társadalmi státusza erősödni kezdett, a dolgozó nők önbizalma nem kevésbé. Rengeteg tőke áramlott a nők képzésébe. A képzett, dolgozó, öntudatos nők a korábbinál sokkal kevésbé voltak kiszolgáltatva a férfiaknak, hiszen saját lábukon is meg tudtak állni. Ahogy nőtt a jövedelmük, úgy emelkedett a gyerekvállalással járó elszalasztott haszon – ez a jelenség alaposan átalakította a megszokott családmodellt…

Hol van ehhez képest a számítógép és az internet hatása? Ki tudunk mutatni hasonló nagyságú változásokat? Chang professzor szerint egyelőre nem. A mosógép a nyertes.

Egyelőre. Van ugyanis egy bökkenő. A mosógép fejlődését nem jellemzik a szultán és a miniszter történetében oly’ érzékletesen bemutatott exponenciális trendek. A mosógép tulajdonképpen meglehetősen stabil jószág. Beletesznek egy kupac szennyest, ő pedig vizet vételez és kimossa. Egyre okosabban és ügyesebben mossa ki, mégis nagyjából ugyanúgy, mint negyven vagy ötven évvel ezelőtt.

A számítógép viszont korántsem ilyen békés kérődző állat. Más a dinamikája: lassú elrugaszkodás után hatalmas ugrások következnek. Ha hatásokról beszélünk, feltételezhetjük, hogy a javuk még csak most jön. Megjelenésüket szinte mindenütt érezhetjük: a munkaerőpiacon, a szakmastruktúrában, az oktatásban, az egészségügyben, a tudományos kutatásban, a tőke- és pénzpiacokon, a politikában, a piaci versenyben, a kultúrában, a jogrendben, a magánéletben, a demográfiai jelenségekben…

Azt is láthatjuk, hogy ezek a hatások mennyire kiszámíthatatlanok, milyen nehezen kezelhetők. A baj az, hogy mi emberek nem vagyunk ilyen exponenciálisak. Mi sokkal jobban passzolunk a mosógéphez. Az informatikában az innováció exponenciális, a társadalom felszívó, alkalmazkodó képessége viszont korántsem ilyen dinamikájú. A dinamikák közötti különbség a bizonytalanság érzetét erősíti, ami talán a 21 század elejének egyik legfontosabb velejárója.

Bőgel György

CEU Business School