A söralátétre ráférő adóbevallást már annak elhangzásakor
sem vettem komolyan, ám hitemet nem adtam fel abban, hogy tényleg egyszerűbb
lesz vállalkozást működtetni, annak nevében ezt-azt intézni, netán pályázni.
No, jó, pályázatokban eddig sem jeleskedtem, valahogy úgy voltam vele, hogy
inkább arra koncentrálok, aminek sikere leginkább rajtam múlik, a pályázatoknál
pedig kiszámíthatatlan a kimenetel. Nemrég azonban mégis csak elcsábultam, és
nekihasaltam „akkreditáció tanácsadó szervezeteknek” elnevezésű
folyamatnak. Leginkább a kíváncsiság vezérelt, illetve az,hogy teljesíteni
tudom-e a feltételeket.
A kiírást elolvasva rögtön konzíliumot kellett
összehívni, hogy esélyünk legyen megérteni, mire is van szükség. Néhány nap és
a hivatalhoz intézett telefon után összeállt a feladatlista, nekiállhattunk a
dokumentumgyűjtésnek. Több tucat oldal számla, szerződés, teljesítési igazolás,
diplomamásolat, önéletrajz és referencialevél beszerzése és beszkennelése után
végre eljutottunk a feltöltésig, melyet a korszerű szolgáltató állam eszméjéhez
híven interneten keresztül tehettünk meg. (hogy ezek után miért kellet postán
is leveleket küldözgetnünk, ne kérdezzék…).
Három hét, négy ember napi több
órás munkájának köszönhetően aztán ünnepélyesen teljesítettnek tekinthettük a
pályázat beadását. Ilyenkor az első napokban az ember izgul, hogy mindent jól
csinált-e, aztán szép lassan elfelejti az egészet, a dolgos hétköznapok úgy
kisöprik az agyából a pályázás megterhelő élményeit, mint ávós a kulák
búzaraktárát. Majd egy levél a mailboxban, címe: hiánypótlás!
Remegő gyomorral
nyitjuk a levelet és benne szépen, hosszasan taglalva olvashatjuk az újabb
feladatlistát, szigorú határidőkkel kistafírozva: Jó pár szkennelve beküldött
dokumentum nem olvasható (az összesen két megányi rendelkezésre álló tárhely
miatt kellett úgy kicsinyíteni az anyagokat, hogy több száz oldal felférjen,
amelyek ezek után nyilván olvashatatlan méretűvé váltak), és nem csatoltuk a
„pénzügyi teljesítést igazoló dokumentumokat”… Vagyis ha jól
értem, azt kell bizonyítanom, hogy nemcsak szerződtem ügyfelemmel, számlát
bocsátottam ki, teljesítési igazolást szereztem tőle (aminek értelmét mellesleg
sosem értettem), de azt is bizonyítanom kell a bankomtól pénzért vett
igazolással, hogy ki is lettem fizetve…
Hát, jó, ha az ember akkreditált tanácsadó, és mint
minősített szakértő, prioritást élvezhet a piacon bizonyos esetekben… De
biztosan akarom én ezt?
„Évek óta mást sem csinálok, mint csökkenést menedzselek” –
mondta rezignáltan egy ismerősöm a minap, arra a témára reagálva, hogy hogyan
is telnek felsővezetői napjai cége élén. ...
CEO, CIO két jóbarátNéhány éve már fel van adva a
lecke az informatikai vezetőknek. Fiskális szigor. A tulajdonosok és a
szabályzók kemény elvárásai a hatékonyabb és átlátható működés iránt. Gyorsan
változnak a technológiák. Változó szolgáltatásfogyasztási módok. Mindez új
megvilágításba helyezi a cio-t: több üzleti szellemet, innovatív képességet
kell felmutatnia.
Kalózok: bűnözők vagy demokraták?A „kalóz” szót pejoratív értelemben már bő háromszáz éve
használják a copyright-sértőkre, a digitális forradalom azonban a 21. századra
radikálisan módosította a megítélésüket. A világ mintegy hatvan kalózpártja –
köztük a most megalakult magyar Kalózpárt – a szerzői jogok alapos reformjánál
jóval többet hirdet.
Előre a válság hátánA portálrendszerek terén is megfontolandó alternatívát
jelentenek a nyílt forráskódú megoldások.