Ma: 24°CVihar
Publicisztika
Ahelyett, hogy segíthetne…
2011. 05. 23. hétfő 13:27

A repülés legkomolyabb pszichés megterhelését már régen nem a fel –és/vagy leszállás jelenti, hanem maga a reptér. A működő, gond nélküli „becsekkolást” lehetővé tevő, helyszíni it-szolgáltatás nálunk a kritikus keresztmetszet.

Hónapokkal ezelőtt ugyan nagy port vert fel, hogy a ferihegyi reptér elbukott a schengeni biztonsági teszten, de a szabvány-előírások és protokollok szigorú bevezetése és követése aztán - annak rendje és módja szerint -, egy-kettőre megoldotta a kifogásolt helyzetet. Ami probléma maradt, az ugyan nem uniós protokoll, nem a vizsgáló kapun (és a vizslató szemek előtti) áthaladással kapcsolatos, de rámutat arra, hogy volna még mit a helyére raknunk.

Számomra a repülések legjobb pillanata az, amikor a gép – legyen az kicsi vagy nagy, már épp végigdübörögött a kifutópálya aszfaltján és – éppen elrugaszkodik a Földtől. A meredek emelkedés és a tömegtehetetlenségi élmény is nagyszerű, de legfőképpen az, hogy amikor a repcsi felszáll, az egész beszállással kapcsolatos mizériát maga mögött hagyja az ember.

Volt "szerencsém" 2001. szeptember 11. utáni napokban repülni, és lényegében azóta tart fogva az a kellemetlen, és minden alkalommal új megerősítést kapó érzés, hogy a repülés előtti órákat valahogy csak túlélni kell megpróbálni, mert elképesztően macerásak. Aztán az elmúlt néhány hónapban, azt követően, hogy a schengeni-frászt is felszámolták, Ferihegy majdnem jó lett. De csak majdnem.

Persze, reggelenként, amikor is tízpercenként indulnak a járatok, a kifutókról, nagy a tumultus - ilyeneket gondoltam eddig, pedig ennek azért nem kellene így lennie.  Nem kell nagyon kapargatni épp a "check in" témakörét, hogy nyugodtan kijelenthető legyen: az, ami ügyfélszolgálati szinten itt zajlik (minden reggel), az a szolgáltatás megcsúfolása.

Elsőre talán hihetetlennek tűnik, de az egyes utasokban hisztériás rohamot és fokozott idegbajt generáló helyzetet nem önmagában a sorban állások generálják. Az okoz fejfájást,  hogy ha a reptérre induló utas valamilyen okból nem „csekkol be” odahaza, a szállodából vagy bárhonnan, de előzetesen, az interneten, akkor mókuskerékbe kerül - ráadául egyre zsúfoltabba. Az érthetetlen, hogy miért pontosan a check in deskek elé telepítették azokat a félautomata készülékeket, melyek a becsekkolást hivatottak előidézni azáltal, hogy kinyomtatják a beszállókártyákat. De az már felháborító (fel is háborodik és értetlenkedik minden reggel több száz, zömében nem is magyar turista, üzletember, utazó), hogy ezek a készülékek nemcsak hogy random módban üzem-, és működőképesek, de a rajtuk futó alkalmazás olyan szűk keresztmetszetben képesek csak a kívánt eredményt produkálni, amivel egy életre elveszi a kedvét ettől az egésztől annak, aki egyszer már kudarcot vallott. És vallanak derekasan, nap mint nap.

Az, hogy egy nemzetközi reptéren az ilyesfajta készülék a nyitóoldal tetejére kiírt magyar mondattól eltekintve nem tud magyarul, még a kisebbik baj. De hogy a bármiféle beolvasási, útlevél-beszkennelési vagy betűkód elütési probléma esetén is csak annyit tud közölni a gép (angolul, németül, spanyolul), hogy: „A beolvasás nem sikerült, a kártyája érvénytelen”, és se visszalépésre, se adatpontosításra még csak esély sincs, hanem az egész macera kezdődhet elölről, az azért a szolgáltatás minőségével kapcsolatosan több mint elgondolkodtató. 

Ahogyan az is, ahogyan a gépek mellé kirendelt reptéri vagy repülőtársasági alkalmazottak ténykedése is, akik úgy, hogy fejenként négy terminált felügyelnek, fele-negyede olyan tempóban képesek csak kisegíteni az egyre ingerültebb és egyre sűrűbb tömeget, mint a desktopjuk mögött állva, ahogyan az eme gépesítést megelőzően szokássá alakult.

Hogy egy reptéri alkalmazás miért nem fut zavartalanul, és ha nem fut, akkor az az állapot hogyan maradhat fenn hossz idő óta, fel nem fogható. Pláne, hogy érintőképernyős, ügyfélterelgetős, differenciált szolgáltatásokat igénybe vevős alkalmazásokban nem vagyunk analfabéták! Elég talán a bankokban megszokott sorszámosztó gépekre gondolni; a többségében az az Onlinet-rendszer működik igazán profi módon, mely már évek óta a régiót is ellátja hasonló gépekkel és alkalmazásokkal.

Csak és kizárólag a meglévő gyakorlatokat kellene probléma és akadálymentesen felfűzni egy elpusztíthatatlan hardverre – és a repülés máris nem az indulásnál felugró pulzusról és ingerültségről szólna! A gépek pedig azt a munkát végeznék, amiért oda állították; hogy az ügyfél a szolgáltatást problémamentesen, észrevétlenül vehesse igénybe.

Addig is: egyetlen, valóban kipróbált és működő megoldás van. Az, hogy mindenki - aki teheti - otthonról, előre becsekkolt utasként érkezzen a ferihegyi 2A terminálba. Akkor legalább ezt a sorban állást megspórolja...

 

Bookmark and ShareCikk nyomtatása
Szóljon hozzá!
Név:
E-mail:
Hozzászólás:

A rovat ajánlója
Mitől lehet, hogy miközben az utóbbi hónapokban sem lett a világgazdaság jobban a 2008-ban bekapott mélyütéstől, a prémium kategóriás autók gyártására szakosodott Porsche és BMW hu...

Aktuális lapszámunkból

CEO, CIO két jóbarátNéhány éve már fel van adva a lecke az informatikai vezetőknek. Fiskális szigor. A tulajdonosok és a szabályzók kemény elvárásai a hatékonyabb és átlátható működés iránt. Gyorsan változnak a technológiák. Változó szolgáltatásfogyasztási módok. Mindez új megvilágításba helyezi a cio-t: több üzleti szellemet, innovatív képességet kell felmutatnia.

Kalózok: bűnözők vagy demokraták?A „kalóz” szót pejoratív értelemben már bő háromszáz éve használják a copyright-sértőkre, a digitális forradalom azonban a 21. századra radikálisan módosította a megítélésüket. A világ mintegy hatvan kalózpártja – köztük a most megalakult magyar Kalózpárt – a szerzői jogok alapos reformjánál jóval többet hirdet.

Előre a válság hátánA portálrendszerek terén is megfontolandó alternatívát jelentenek a nyílt forráskódú megoldások.