Szeptember elején egy multicég vendégeként részt vehettem a német fővárosban 50. alkalommal megrendezett IFA kiállításának. Az elektronikai készülékek seregszemléjén a temérdek 3D-s tévé, projektor, monitor, net-, és notebook, valamint a Galaxy Tabok mellett láthattam, ahogy a koreaiakat majd szétveti a büszkeség. Ez utóbbi egyáltalán nem csoda, ha az ember látta az LG és a Samsung kiállítócsarnokait.
De én azt is alaposan szemügyre vettem, hogy mit gondol a Krups új kávéfőzőnek, a Marantz high-end audió erősítőnek és Sir Dyson kicsi, de praktikus porszívónak. Nagy élmény volt, kicsit talán a rendező várost is megértettem, amiben a spanyol és a mexikói sztékeknek is volt talán szerepük. De ezt nem ragoznám tovább.

Egy kocka Wenders kultfilmjének nyitójelenetéből (forrás: filmdetail.com)

Az utolsó napra városnézést választottunk ki a felkínált programmenüből; így kivártuk a sort a Reichstag kupolájában sétálásért, a Brandenburgi-kapu melletti Starbucks kávéért, és  bejártuk a közeli Holokauszt-emlékművet is. Akinél volt fotózásra alkalmas készülék (akár csak egy mobil is), és persze kedve is volt hozzá, az "kattogtatott". Nem úgy, mint a kínai vagy japán turisták - mindenki kompakttal, egy irányba, egyszerre, ugyanúgy, ugyanazt -, de azért nagyjából hasonlóan. És akkor is tartom ezt a megállapítást, ha a Siegessaule felállványozott angyalának vállán kevesen kerestük Bruno Ganz-ot a Berlin fölött az égből.

Aztán elmentünk a Potsdamer Platzra, egyrészt mert az jó kiindulási pont a belvárosban császkáláshoz, másrészt mert ha Berlin, akkor berlini fal, és itt épp látni lehet belőle egy darabkát. Itt készültek az alábbi képek.

Az elsőn az látszik, hogy honnan érkeztünk a Potsdamer Platz állomásához, és az is, hogy a Bahnhof épülete mögött kissé balra épült pengeház (a PWC itteni székháza) engem jobban érdekelt, mint a többieket, akik épp a velem ellentétes irányba fotóznak. A mi kis csoportunk egy része a kép jobb szélén látható, jobbról-balra: Csaba (Mobilaréna), Lica (index) és Botond (Samsung) és távolabb a kép közepén a többiek...

 A második képen az látszik, hogy nagyjából ugyanabból a testhelyzetből gyorsan én is készítettem egy fotót arról, amit ők lekattintottak. Csaba ekkora már közelebb ért az imént az általuk megörökített tereptárgyhoz, A Fal torzójához, ő áll nekem háttal "modellt". Az információs táblákon túl az is sokat kifejez a város viszonyulásából mindehhez, hogy a betonszörnyek felületét spóraként lepik el a rákent rágógumik (a kép bal szélén azok a fehér pöttyök mind azok - tényleg! megnéztük aztán közelről is), és mindezt nem szemetelésként, rongálásként vagy garázdaságként kezelik, hanem az alkotás szervesen alakuló részeként.

Aztán - nem tudom megmondani milyen megérzésre, de visszanéztem az első képkockát. Valahogy furcsa érzést hagyott, tudni akartam, miért. A kijelzőn nagyítgattam, keresgéltem kicsit, és kiszúrtam: Botond (az első általam készített képen ő jobbról a harmadik ember -aki egyébként a vendéglátónk volt) tengelyben teljesen másfelé fordítva tartja a kameráját, mint a többiek. Odalépdeltem, ahol nagyjából állt, és ezzel szembesültem:

Most, hetekkel a pillanat után is emlékszem a meglepettségemre, ami nyilván nem a homlokzatfalra applikált reklámnak szólt. Inkább annak, hogy már megint sikerült magamat rajtakapnom a sosem elégszer ismételhető alapigazságra, miszerint: egy helyszínen, egy időben és egy helyzetben is lehet a dolognak több olvasata úgy, hogy mindegyik maga a színtiszta igazság. Jó lecke volt!