Biztos mindenkinek van egy sztorija, hogy a környezetében
mire is költik a cégek a pályázati pénzeket. Nemegyszer nem arra, amire kapták!
„A szabály az szabály” – tartja a mondás. A
szabályok be(nem)tartása erősen „kultúrafüggő”. Külföldön járva gyakran látom,
hogy például egy 30-as táblánál valóban lelassítanak a vezetők 30-ra, alappal
feltételezik, hogy saját és mások biztonsága érdekében van kitéve a korlátozó
tábla. Magyarországon ellenben simán hajtanak tovább 60-nal, persze előbb gyorsan
körbenéznek, nincs-e a láthatáron rendőr, aki megbüntethetné őket.
Némi analógiát vélek felfedezni a biztonságos
közlekedés és a pályázati pénzek kötelező kommunikációs kereteinek
felhasználása között. Amikor kihozták, hogy a pályázatra kapott pénzösszeg 1–2
százalékát kötelező elkölteniük a cégeknek arra, hogy kommunikáljanak arról,
mit is csináltak, nemigen akadt olyan médium, amely ne örült volna ennek. Sokan
érintettnek vélték magukat abban, hogy a cégek majd náluk költik el a kötelező
kommunikációs büdzsé valamekkora részét, örömmel várakoztak ezekre a pénzekre.
Amelyek aztán valahogy nem igazán akartak hirdetés vagy pr-cikk formájában
megjelenni. Végül kiderült, hogy a cég a pályázat kötelező kommunikációs
keretét már rég elköltötte! Nemegyszer csak papíron…
Városi legendák szerint a pályázatnyertes ezt a
keretet arra használta fel például, hogy az árfolyam-ingadozásokból keletkező
veszteségeit csökkentse. S ha a legenda igaz, a papír meg türelmes, és azon
minden szépen és jól van adminisztrálva, akkor ellenőrzéskor sem lehet gond
ugyebár. Sokan pedig tényleg arra használják fel ezt a keretet, amire előírták
nekik. Ebből az összegből szerveznek konferenciát, mennek roadshow-ra,
helyeznek el hirdetést printben, online-ban.
Miért is teszik meg azt, amit kötelező jelleggel
rájuk szabtak? Sok oka lehet. Törvény- és szabálytisztelők. Így tudják a pr- és
marketingkeretüket valamennyivel csökkenteni, ami az ilyen „megvágják a
marketingbüdzsénket” korszakban igen kedvező körülmény. Esetleg az eddigi zéró
marketingköltés helyett most legalább megfinanszírozzák, hogy látsszanak a
médiában.
Számomra ennek a
kötelezettségnek a legfontosabb tanulsága az, hogy az EU talán nem véletlenül
találta ki ezeket a szabályokat. A kötelező kommunikációt eszközként adják azoknak
a cégvezetőknek a kezébe, akiknek eddig nem jutott eszébe, hogy a marketing a
bevételtermelés alapja. Akkor legalább ilyen módon „beleerőltetik” őket ebbe a
lépésbe. Akik pedig csak lepapírozzák a keretet, észre sem veszik, hogyan
próbálják őket tanítani… Azzal, hogy kijátsszák a szabályt, a saját üzletüket
teszik tönkre.
Valahogy
mostanában a (szak)sajtó felettébb sokat foglalkozik a cio-kkal. Akikre
régebben szakértelmük miatt szinte a társadalom egésze felnézett, aztán
valahogy ez a megbecsülés n...
CEO, CIO két jóbarátNéhány éve már fel van adva a
lecke az informatikai vezetőknek. Fiskális szigor. A tulajdonosok és a
szabályzók kemény elvárásai a hatékonyabb és átlátható működés iránt. Gyorsan
változnak a technológiák. Változó szolgáltatásfogyasztási módok. Mindez új
megvilágításba helyezi a cio-t: több üzleti szellemet, innovatív képességet
kell felmutatnia.
Kalózok: bűnözők vagy demokraták?A „kalóz” szót pejoratív értelemben már bő háromszáz éve
használják a copyright-sértőkre, a digitális forradalom azonban a 21. századra
radikálisan módosította a megítélésüket. A világ mintegy hatvan kalózpártja –
köztük a most megalakult magyar Kalózpárt – a szerzői jogok alapos reformjánál
jóval többet hirdet.
Előre a válság hátánA portálrendszerek terén is megfontolandó alternatívát
jelentenek a nyílt forráskódú megoldások.