Miért van az, hogy a munka mennyisége valahogy mindig
növekszik, de a munkakedvünk nem annyira? És eközben a magánéletre sem jut elég
időnk. S szemmel láthatóan nő a rés a szellemi és a fizikai állapotunk
között is. Persze, csak ha hagyjuk, hogy így legyen.
Gyakori kérdés egy állásinterjún, mettől meddig tart a
munkaidő. Na, amikor ezt meghallom, abban a percben elbizonytalanodom: biztos
kell nekem ez az ember? Nem azért, mert ki akarom zsákmányolni az idejét, hanem
mert manapság értelmezhetetlen dolog számomra a munkaidő fogalma. Én biztos nem
tennék fel egy ilyen kérdést ebben a gazdaságilag vérzivataros időszakban, meg
amikor annyi, de annyi embert bocsátanak el.
Szerintem nem vagyok a munka hőse, pedig sokak szerint a
„workaholic” plecsnit azért nyugodtan kiakaszthatnám a szobám falára… Tény,
hogy -szeretem a munkám, az átlagnál talán jobban, de azért törekszem arra,
hogy megteremtsek valamiféle egyensúlyt a munkám és a magánéletem között. Igaz,
nemegyszer erre a balanszírozásra csak elméletben vagyok képes.
Más cégvezetőkkel beszélgetve látom azt, hogy többnyire a
munka és a magánélet egyensúlya a fontos. Ugyanakkor ennek megteremtését
sokszor a hr-esekre bízzák, pontosabba rájuk tolják át. Ahelyett, hogy ők maguk
is részt vennének benne! Egy jól képzett hr-es tudja, hogy önmagában kevés
mindehhez, de mit tehet mást, megoldja házi feladatát, és ilyenkor küldi a
kedves kollégát stresszoldó meg konfliktuskezelő tréningekre, vagy nyom egy
uszodabérletet a kezébe.
Vezetőként pedig kristálytisztán láttam, hogy hosszú távon
csak azokra a kollégákra számíthatok istenigazából, akiknél a „work-life
balance” jó. Ők lényegesen jobban oda tudják magukat tenni, mint azok, akik éjt
nappallá téve csak dolgoznak és dolgoznak, és elhanyagolják a magánéletüket.
Nekem eddig ez a recept jött be a legjobban, meg az, hogy engedjem: az embereim
saját maguk osszák be munkaidejüket. Ez szerintem többet ér bármilyen
jutalomnál vagy fitnessbérletnél.
Az igazat megvallva, mostanság már nem is annyira
foglalkozom ezzel az egyensúlyi kérdéssel. Ha tetszik, ha nem, egyszerűen
egybeolvadt a -magán- meg a munkahelyi élet. Mert ezt hozta a modern
üzleti élet! És én azt tapasztalom, hogy ettől az integrálódástól már
egyáltalán nem rettegnek az emberek. Aki ezt a két szférát még mindig
hermetikusan el akarja választani egymástól, az bukott ember!
Én sikeres embernek tartom magam, mert a munkám élvezem, és
nem azon vívódom, hogy most hány százalék a magánéletem, meg a munkahelyi dolgaim
milyen mélységben folynak bele a magánéletembe. Vagy fordítva.
Ha most lennék kezdő munkavállaló, biztos csak olyan helyre
mennék dolgozni, ahol nincs fix 8 órás munkaidő, hanem feladat van, amit
rugalmas időbeosztásban lehetne ellátnom részben otthonról, vagy külföldről,
netán egy kávéházból. Mert manapság szerintem már az az elvárás, hogy olyan
munkát válasszon magának az ember, amit nem munkának tekint, hanem élvezettel
végzi, hivatásszerűen. A magánéletnél pedig nem a „balance” a fontos már, hanem
a háttér. Tehát nem azok a sikeresek, akik jól tudnak egyensúlyozni, hanem
akiknek olyan társuk van, aki megérti, elfogadja, és támogatja ezt a
hivatástudatot. Ebben rejlik az új generáció elsöpörhetetlen ereje. És ezért
hal ki a businessből relatív gyorsan az, aki nem ilyen elven működik.
Nálunk több korosztály dolgozik együtt. A szenior
kollégákkal tíz-tizenöt éve dolgozunk együtt, a derékhaddal is már jó öt éve,
az Y-generációval pedig pár éve. S tesszük ezt rugalmas időbeosztásban, szinte
a teljes online eszköztárat felvonultatva. Nem egyszerű, és némi toleranciát
igényel mindenki részéről. De működik! Méghozzá eredményesen.
Valahogy
mostanában a (szak)sajtó felettébb sokat foglalkozik a cio-kkal. Akikre
régebben szakértelmük miatt szinte a társadalom egésze felnézett, aztán
valahogy ez a megbecsülés n...
CEO, CIO két jóbarátNéhány éve már fel van adva a
lecke az informatikai vezetőknek. Fiskális szigor. A tulajdonosok és a
szabályzók kemény elvárásai a hatékonyabb és átlátható működés iránt. Gyorsan
változnak a technológiák. Változó szolgáltatásfogyasztási módok. Mindez új
megvilágításba helyezi a cio-t: több üzleti szellemet, innovatív képességet
kell felmutatnia.
Kalózok: bűnözők vagy demokraták?A „kalóz” szót pejoratív értelemben már bő háromszáz éve
használják a copyright-sértőkre, a digitális forradalom azonban a 21. századra
radikálisan módosította a megítélésüket. A világ mintegy hatvan kalózpártja –
köztük a most megalakult magyar Kalózpárt – a szerzői jogok alapos reformjánál
jóval többet hirdet.
Előre a válság hátánA portálrendszerek terén is megfontolandó alternatívát
jelentenek a nyílt forráskódú megoldások.