Akadnak
olyan középkori receptek, amelyeket ma is nagy lelki nyugalommal elő lehet
venni, s némi újraértelmezéssel remekül lehet használni. Ilyen például, hogy a
céhbe igyekvő legények, tanoncok anno félévenként új szellemiséget és (munka)módszereket
ismertek meg. Vándoréveik alatt a legkülönfélébb mesterekkel dolgoztak együtt,
akiknél sokféle szemléletet megismertek. A mesterek eltérő személyisége
formálta inasaikat, ahogy tanítgatták őket. Aztán a három vándorév letelte után
a mesterlegények garantáltan visszatértek héttornyos falujukba, hogy ott
kamatoztassák a tanultakat.
Valami hasonló dolog történik az erasmusos, ipszilon generációs egyetemistákkal.
Ők is
nekiindulnak a nagyvilágnak, mert az internet csak nem tudja elhozni nekik a
nagyvilágot, hiába mondogatják ennek ellenkezőjét a szakértők. Így aztán ki
kell mozdulniuk az egyetem falai közül, ha a nagyvilágba vágynak. És erre jó
lehetőség valamilyen ösztöndíj megcsípése…
Aztán ott látnak ezt-azt. Olyat, ami taszítja őket, meg olyat, ami vonzza őket.
Itthon meg leginkább azt látják, hogy ha akarnak, akkor sem tudnak idehaza
karriert építeni! És eszükbe jut, hogy amikor kinn voltak ösztöndíjasként,
akkor az ottani egyetemisták nem ezt gondolták saját jövőképükről. Ezért bár
maguktól a legtöbbjüknek esze ágában sem lenne kimozdulni itthonról, mégis
meglépik.
Mert kialakul(t) az a közhangulat, hogy Magyarországon aztán semmit nem lehet
elérni, így hát elhúznak itthonról. Pedig alapban nem világpolgárok ők, csak
nem akarnak itthon kudarcot vallani. Inkább megpróbálnak külföldön
elhelyezkedni. Első körben saját tanult szakmájukban, de ha ott nem jön össze,
akkor elmennek mosogatni, bébiszittelni is…
Miért futamodnak meg? Hát, vannak ötleteim. Például azért, mert sokukba egy szemernyi
vállalkozó kedv sem szorult. Aztán meg azért, mert felettébb türelmetlenek:
azonnal nagy fizetést akarnak, egy éven belül pedig csodás karriert. Itt meg
azt látják, hogy most a 30-35 éveseké a világ, ők vannak pozícióban, ők
irányítják a cégeket, ők hozzák tető alá a nagy businesseket. Emiatt azt
gondolják: úgysem tudok odakerülni!
Így aztán időhúzásból, a problémájukkal való szembenézés helyett elvégeznek még
vagy két egyetemet. Csak tudnám, minek? Vagy még csak el sem helyezkednek, és
munkanélküliként szorgosan keresgélik a „nekik járó” 500 ezres bruttó kezdőfizetést…
A másik elkerülési stratégia, hogy elszaladnak külföldre dolgozni. Ahol aztán
lehúznak 5-10 évet, s nemegyszer csalódottan, egy nagy semmivel térnek haza.
Ennek a fajta menekülésnek nincs sok értelme. Aki nem tud megküzdeni a sikerért
itthon, máshol sem fog
nyerni!
Valahogy
mostanában a (szak)sajtó felettébb sokat foglalkozik a cio-kkal. Akikre
régebben szakértelmük miatt szinte a társadalom egésze felnézett, aztán
valahogy ez a megbecsülés n...
CEO, CIO két jóbarátNéhány éve már fel van adva a
lecke az informatikai vezetőknek. Fiskális szigor. A tulajdonosok és a
szabályzók kemény elvárásai a hatékonyabb és átlátható működés iránt. Gyorsan
változnak a technológiák. Változó szolgáltatásfogyasztási módok. Mindez új
megvilágításba helyezi a cio-t: több üzleti szellemet, innovatív képességet
kell felmutatnia.
Kalózok: bűnözők vagy demokraták?A „kalóz” szót pejoratív értelemben már bő háromszáz éve
használják a copyright-sértőkre, a digitális forradalom azonban a 21. századra
radikálisan módosította a megítélésüket. A világ mintegy hatvan kalózpártja –
köztük a most megalakult magyar Kalózpárt – a szerzői jogok alapos reformjánál
jóval többet hirdet.
Előre a válság hátánA portálrendszerek terén is megfontolandó alternatívát
jelentenek a nyílt forráskódú megoldások.