Alapvető és változatlan törvény például, hogy mielőtt kapcsolatba lépünk valakivel, tisztázzuk magunkban a vele kapcsolatos elvárásokat – új szabály viszont, hogy ha véletlenül megtudjuk a jelszavát, ezt azonnal jelezzük neki, és javasoljunk változtatást. A hatékony networking fontos eleme a digitális tapintat.

Mert például hányan vannak még mindig, akik nem válaszolnak időben a személyes mail-ekre (holott így illene – ha nem sikerül, akkor a késésért elnézést kérve), vagy rövid és lényegre törő válaszok helyett hosszú litániákkal zaklatják a másikat. Előfordul, hogy a litánia-terjedelem elkerülhetetlen, de ilyenkor illik megköszönni a címzettnek, hogy időt szán az elolvasására – a fontos levelekre adott választ pedig minden esetben meg kell köszönni! Egyébként az élőbeszéd értéke felbecsülhetetlen: sok hosszú mail van, ami egy rövid telefonnal kiváltható. Néha nem kérdés az út, telefon, mail vagy egyéb: gratulálni vagy kondoleálni azon a csatornán illik, amelyen az üzenetet kaptuk.

Illendő olyan levelet írni, amire röviden lehet válaszolni, és a hivatalos levelekben jobban kell figyelni a hibákra: ma már nem cuki az elütéstől hemzsegő mail – még akkor sem, ha magánlevelekben ettől emberibbnek tűnhetünk. Kezd kimenni a divatból a központozás elhagyása is – élhetünk ezzel a látszólag időtakarékos módszerrel, de akkor számítsunk arra, hogy a címzett lustának vagy iskolázatlannak tarthat.

A litánia mellett a csatolmány mérete a másik fontos szempont: nagyméretű mellékletet csak akkor küldjünk, ha ez szükséges. A stílus is változik: ma már az első levélben illendő hivatalosan kezdeni a megszólítást, csak később váltva személyesre, és abban a tudatban használjunk nagybetűket a folyószövegben, hogy ezt a címzett konkrétan ordításnak is észlelheti.

Általában véve jól járunk, ha evolúciós képességeinket felhasználva előbb csak figyelünk, mielőtt egy új kommunikációs csatornát használni kezdünk, hogy megismerjük az etikettjét – ez növeli az adaptáció hatékonyságát.