Ezek a fiatalok feltesznek magukról mindent, nincs érzékük az intimitáshoz, a világhálót magamutogatásra használják, lényegtelen apróságok világgá kürtölésével akarnak látszani, növelni a fontosságukat…

A transzparencia és az exhibicionizmus azonban két dolog. Napjaink érett felnőttjei másképp szocializálódtak az adatvédelem kérdésével kapcsolatban, mint a tizen-huszonévesek, és ezek az eltérések szülik a net és a közösségi oldalak használatával kapcsolatos téveszméket.

Megbukott, összejött, szakított, dauerolt, megnyerte az ösztöndíjat, befejezte a projektet, elvesztette a biciklilakatot stb. Súlyozhatjuk a tények fontosságát, egy dolog közös bennük: aki – közösségi – nyilvánosságra hozza magáról a tényeket, azzal a szándékkal is teszi ezt, hogy társai, barátai, rokonai, ismerősei, webkettőt olvasó csoportja-pereputtya ezek alapján viszonyuljon hozzá. Ne csak gratuláljon és részvétet nyilvánítson, de mellőzze a felvételire vonatkozó fölösleges kérdéseket, és igenis szóljon, ha tud egy potenciális albérlőt. A földrajzi távolságok – amelyek akár már egy adott nagyvároson belül is jelentősek lehetnek – megnehezítik a csoport más úton zajló naprakész informálását, illetve ez olyan anyagi, érzelmi, időbeli költséggel járna, ami finanszírozhatatlan.

Mint mindig, itt is a részvétel a fontos, nem az információ birtoklása. Aki rutinnal tudja szűrni-szelektálni a közösségi oldalakon hömpölygő cicacseréket, palacsintarekordokat, vivátokat és pfujokat, az adekvát módon tud viszonyulni társa öröméhez és bánatához is.

És a többiekhez is: láttad, milyen képet rakott fel magáról? A maginfó, ha fontos, színezi és dinamizálja az egész network információcseréjét. Ha meg nem, akkor úgyis elsodorja a következő post…