Ám a tanulékony diákok, annak ellenére, hogy ezt ugyan sehol nem tanítják nekik, tudják többek között azt is, hogy a mobil kikapcsolásának teljesítése nehezen ellenőrizhető.

Tudják továbbá, hogy más kütyü, például az mp3 kikapcsolására nem vonatkozik a szabályzat. Ismernek és birtokolnak olyan eszközöket, melyek már "majdnem" okostelefonok, épp csak nem lehet velük telefonálni és sms-ezni (iPod touch), lehet viszont velük függvényt szerkeszteni. A diák nem szegi meg a házirend szabályait, ha előveszi órán, beírja a hozzárendelést, a gép pedig kiadja a végeredményt. Így viszont a gyerek logikája, matematikai tudása nem fejlődik eléggé.

Gyors körkérdésemre - mi a megoldás? - kamasz ismerőseim azzal álltak elő, hogy az elektronikus eszközök használatát általános érvénnyel lenne érdemes tiltani. Alkalmi, bejelentett kivételt jelenthet ez alól a számológép.

Eszembe jutott erről egy réges-régi történet: kezdő oktatóként zárthelyiző bölcsészeket felügyeltem, és végighallgattam, ahogy az előző csapatot felvigyázó kolléga sorolja: nem szabad beszélgetni, puskát vagy mobiltelefont használni és így tovább, és így tovább... Kicsit feszengtem, eszembe jutott, hogy már egyetemista koromban, a kilencvenes évek elején, mekkora volt a trükk-repertoár.

Amikor beáramlott a terembe a csoportom, és helyet foglaltak, nagy levegőt vettem, és végigjártattam a szememet a sorokon. Felidéztem, hogyan trenírozott annak idején szeretett beszédtechnika-tanárom az "emelt hangon, de nyugodtan"-vezényszóval, és kétszer elismételtem: Nincs kommunikáció!

A huszonegyedik század első éveinek huszonéves diákjai tökéletesen megértették a szabályt. Egyikük évekkel később elmondta: nemcsak arra volt jó, hogy megszegjék...