Egyre több az adat, egyre jobbak az adatokat elemző eszközök, és nő a hétköznapi ember képi élményeinek száma, a mindennapi vizualizáció mértéke is. Plakátok ölelik körbe a köztereket, a hírfogyasztás legelterjedtebb módja is a képiség.

Az infografika eszközeivel azonban nem mindennapi vizualizációs élményekben lehet részünk. David McCandless nemrégiben megjelent albuma (Numbers in Pictures) a nem megújuló nyersanyagkészletek becsléseitől a teremtésmítoszokon és az avatarokon át a legnyereségesebb hollywoody filmekig mindent megjelenít: tulajdon szemét használja, hogy láttassa a rázúduló információt.
Hagyományos és innovatív módon is űzi a képi megjelenítést, statisztika helyett annak leszünk (szem)tanúi, amikor a grafikon és az ábra modern, XXI. századi műalkotássá válik.

Diktátorfeleségek, klímaszkeptikusok, honlapok és halálokok egyaránt megjelennek képpé varázsolt számokban, az erkölcsmátrixot ugyanúgy kép ábrázolja, mint a személyi számítógép evolúcióját. A webes topvideók, a sávszélesség és az alacsony felbontás vizualizációja, a rákkeltő anyagok címkefelhője legalább annyira lenyűgöző, mint a világon napjainkban dívó több mint negyvenféle párkapcsolatfajta képi megjelenítése. Az emberiesség világtérképe végre nemcsak számokban, hanem színes foltokban is látható – ki mennyit, és mire adományoz.

A szebb bizony több. Nem nyilvánvaló tények, vagy száraz adatok, hanem a tények közötti kapcsolatok, és főképpen az információkat értelmező összefüggések kezdenek látszani az infografikai ábrázolásokon. Különleges fogalmi térképek rajzolódnak ki, melyek a szövegbányászok és a tartalomelemzők számára is új perspektívákat – na jó, inspirációs horizontokat – nyithatnak.

McCandless albumának címe: Az információ gyönyörű. Hagyján, hogy gyönyörű: borzongató is, amikor újra meg újra ráébredünk az arisztotelészi emergens elvre -  az egész több, mint a részek összessége.