A Stanford Egyetem pszichológusai – Young, Dutta és Dommety – például azt vizsgálták, van-e kapcsolat az emberek közösségi oldalon mutatott szándékai és adatmegosztásuk között. Abból, hogy láthatóan gyakrabban tették közzé szingliségüket azok, akiknek a vallása is látható volt, a kutatók arra következtettek, hogy sok ember a közösségi oldalakon fényezi magát potenciális partnerének. Vagyis az oldal egy szűrő, ami kirostálja a nem megfelelő társakat.

Mást mutat a Windsori Egyetem Pszichológia Osztályának tanulmánya. A kutatók alanyaikat a szégyenlősségükről kérdezték, majd elemezték Facebook-aktivitásukat. Mindebből arra jutottak, hogy akik szégyenlősebbnek vallják magukat, azok sokkal több időt töltenek a Facebookon, kevesebb a barátjuk, és kisebb az aktivitásuk.

Az eredmények az új idők tempójához méltó sebességgel kerülnek be a médiába. A CNN szerint a közösségi hálózatoktól való függőség öt jele: ha valaki alvás helyett inkább a közösségi oldalakat látogatja, ha naponta több mint egy órán át használja a közösségi oldalt, ha kesereg a múltbeli események miatt, ha munka helyett látogatja a közösségi oldalakat, és ha szorong, amikor egy napot közösségi oldal használata nélkül kell tölteni.

Mi is az igazság, és kié is az? Nekem mindaddig érdektelen, míg több pszichiáter is – például a webkettő-kutatásokkal is foglalkozó Himanshu Tyagi – vallja és vállalja, hogy a pszichiáterek nagy része nem is képzett az internethez, a webkettőhöz kapcsolódó problémák kezelésében.