A mai 12-25 éveseket, az úgynevezett bébi-harcosokat gyakran Y és Z generációnak is nevezik. A felmérések szerint okosak, gyakorlatiasak, és egyszerre több csatorna felhasználói. Mondják róluk azt is emiatt, hogy gyakran felületes vagy megosztott a figyelmük. Korán kapták az első mobilt, ovis korukban kapcsolták be először a számítógépet, az internetet gyerekkoruk óta nemcsak használják, de weboldalakkal is bővítik.

Bonyolultabb világba születtek, ezért a személyes hatékonyság, a jó kommunikáció és a nyílt érzelmek már nem töltelék-retorika a számukra, hanem saját útjuk megtalálásának a feltétele. Nekik egy kép tényleg többet mond, mint ezer szó, és ezerszer annyi képet fogadnak be, mint az idősebbek.

Azt is mondják róluk most a spanyol hírek kapcsán, az egyiptomi eseményekkel párhuzamot vonva, hogy elharapózott köztük a kilátástalanság, a munkanélküliség. Nyugodtan hozzátehetjük, hogy az önszerveződés és a transzparencia is. A huszonegyedik század infokommunikációjával a kezükben szűrik és hárítják a top-down sallangokat, ugyanezzel az eszközzel optimalizálják tömeges, bottom-up véleménynyilvánításukat.

Mostantól kezdve nem lesz elegendő pódiumról, frázisokkal „lájkolni” a jövőt.