Ez utóbbira egészen kiváló példa a Napi Gazdaságnak az a május 17-ei bom­basz­­tikus hírcíme, mely szerint „Újra jöhet a hadkötelezettség Magyarországon”, s melyet valamilyen formában szinte va­­lamennyi magyar hír­por­tál át­vett és címoldalon hozott. Tették ezt persze anélkül, hogy akár csak egyetlen hozzáértő embert meg­kér­deztek volna a dolog hír­ér­tékéről.

Az ugyanis nincs ne­­­ki, tekintettel arra, hogy had­köte­le­zett­ség volt és van is, vagyis mind a régi, mind pedig az új alkotmányban sze­repel ez a nagykorú magyar férfi állampolgárokra vonatkozó kötelezettség (mind­­ket­tő­ben a 19. cikkely fog­lal­kozik vele). Bármelyik katonai ve­­­­zető vagy jogász el­­mond­hatta volna, hogy önkéntes és hi­va­tásos haderő 2004. novemberi meg­­­alakításá­val csu­pán a béke­idő­beli sor­­kötelezettségen alapuló katonai szol­gálat lett felfüggesztve, de nem a hadkötelezettség.

Ez, to­váb­bá honvédelmi mun­­ka­kö­te­le­zettség és a pol­gá­ri védelmi kö­te­le­zett­ség (az utóbbi ket­tő a 18-60 éves férfiakra és a 18-55 éves nőkre vonatkozóan) továbbra folyamatos kö­­­te­le­zett­ségként létezik, s az ún. mi­nősített idő­szakokban ter­he­li a hatálya alá esőket. Mi­nő­sített időszaknak számítanak azok a he­lyzetek, ami­kor külső fe­nye­getés éri az országot (té­te­le­sen ilyen a rend­kí­vüli állapot, a vá­rat­lan fegyve­res betörés és a meg­előző védelmi hely­zet), il­let­­ve amikor különböző belsőnek te­kin­tett okok (ter­mé­sze­ti vagy ipari katasztrófa, elemi csapás, az al­kot­má­nyos rend meg­dön­té­sé­re való kísérlet, ter­ror­támadás) miatt kerül veszélybe az or­szág vagy annak egy része.

A had­kö­te­le­zett­­­ség és a hon­vé­delmi munkakötelezettség csak kül­ső ve­szélyeztetettség idején ren­delhető el, míg a polgári vé­delmi kötelezettség belső fe­nye­ge­tett­ség (katasztrófa, elemi csa­pás, terrortá­madás) esetén is. A félreértelmezett hír mögött el valószínűleg a kor­mánynak és a honvédel­mi vezetésnek az az egyébként tel­jesen jogos törekvése áll, hogy – miután a sorkötelezettség fel­függesztésével egy időben sikerült leépíteni a had­- és egyéb kö­te­le­zet­tek nyilvántartási rend­szerét is – a je­len­­­leginél egyszerűbben tudja összeírni és számba venni azokat, akikre vo­nat­koznak az al­kot­mány­ban előírt említett kötelezettségek. Ma ugyanis a honvédelmi vezetés – ha szükség lenne rá – alighanem csak a KSH adatbázi­sán keresztül tudná elérni a had­kö­te­lezetteket, a honvédel­mi mun­ka­kö­te­le­zetteket és a polgári védelemre kötelezetteket.

Vagyis nincs ebben a hírben semmi különös, ha csak az nem, hogy miért csak most – több mint hat évvel az önkéntes magyar haderőre történő átállást követően – kerül sor egy ilyen alap­­­­vető nyil­vántartási rendszer létrehozására. Nem kell tehát aggódnia senkinek amiatt, hogy új­ra bevezetnék a sorkatonaságot (ennek egyébként értelme sem lenne). Legfeljebb azért szurkolhat, hogy a magyar kormány nem követi majd a román példát, ahol pénz­bün­te­tés­sel sújtják azokat, akik nem szolgáltatnak adatokat (pl. lakcímváltozásukról, az iskolázottságukban beállt változásokról stb.) a most felállítani tervezett magyar nyil­ván­tartás román megfelelőjének.