Akik ebből a politikai spektrumból megtalálták magukat a „2083 – Az Európai Függetlenségi Nyilatkozat” című 1500 oldalas irományban, napok óta vehemensen magyarázkodnak, illetve határolódnak el Anders Behring Breiviktől, a fanatikus, saját beteges harci ideológiát kompiláló norvég terroristától – a skandináv Nordisk.nu-tól kezdve (amelynek egy időben Breivik is tagja volt), a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmon keresztül (amelynek elnökségi tagja szerint eljöhet az az idő, „amikor mindenki elmegy a munkába reggel, aztán este felrobbant valamit”) egészen az Amerika iszlamizációja ellen küzdő Pemela Gellerig és Robert Spencerig. Eközben az elemzők és az újságírók az latolgatják, hogy vajon az Osló/Utoya-i merénylet jelentheti-e az európai szélsőjobboldali terrorizmus hullámának kezdetét? Vagy személyesebbre véve a dolgot: az utóbbi napokban a hozzám legtöbbször intézett kérdés, vajon előfordulhat-e ugyanez Magyarországon is?

Bármilyen paradox – s ezt már e fórumon is többször jeleztem –, az európai terrorcselekményeket eleddig nem igazán jellemezte a szélsőjobboldali indíttatás. Az Europol adatai szerint a 2006 januárja és 2010 decembere között az európai rendőri szervek tudomására jutott 2036 terrorcselekmény közül csupán hatot minősítettek szélsőjobboldali indíttatásúnak az uniós tagállamok belügyi szervei (nota bene: ebből 4-et hazánkból jelentettek 2009-ben). Vagyis az elmúlt években a szélsőjobb a szeparatista (1750), a szélsőbaloldali (164), az ún. single-issue (9), illetve az iszlámista (7) mögötti utolsó helyet foglalja el a terrorcselekményeket motiváló ideológiák mögött.
Hozzá kell tennünk azt is, hogy azoknak a magányos, fanatikus terroristáknak a száma, akik Anders Behring Breivikhez hasonló méretű és hírértékű cselekményt követtek el világszerte csekély a száma. Ilyen volt Thimothy McVeigh (1995. Oklahoma City, 168 halálos áldozat), Theodore „Unabomber” Kaczynski (1978-1995 között 16 levélbomba, Egyesült Államok, 3 halott, 23 sebesült) és David „Nailbomber” Copeland (1999. London, 3 bomba, 3 halálos áldozat, 139 sebesült). Közülük – Breivikhez hasonlóan – az anarchista Ted Kaczynski is megírta a maga ideológiai sorvezetőjét, „Az ipari társadalom és jövője” címen, melyet a Washington Post és New York Time tett közzé 1995. január 19-én.

Végül – bár nem szívesen teszem szóvá a gyász idején – Anders Behring Breivik cselekményének tragikus mérlegéhez (76 halálos áldozat) maga a norvég politika és a norvég rendőrség is hozzájárult. Míg az első jóhiszemű naivságával, az utóbbi mindenekelőtt azzal, hogy felkészületlen volt egy ilyen terrortámadásra, mi több: többször is hibázott. Mindezzel csupán azt kíván jelezni, hogy Breivik olyan atipikus terrorista, amilyeneket – hál’ isten – egyelőre felettébb kis számban termel ki magából a mai világ.

Az már további – egyébként nem kevésbé fontos – kérdéssor: kinek a felelőssége, hogy az elmúlt években az európai terrorizmust a kontinens amúgy is előítéletektől terhelt közvéleménye számára szinte kizárólag az iszlámisták jelentették (média, politikai közbeszéd)? Mekkora a felelőssége azoknak a szélsőjobb blogoknak és szerzőiknek (pl. brusselsjournal.com, fjordman.blogspot.com, gatesofvienna.blogspot.com, littlegreenfootballs.com, jihadwatch.org), melyeknek gondolatai Anders Behring Breivik fanatikus és beteges harci ideológiájának cementjét adják?
S hogy Európának nem kellene-e az eddigieknél jobban figyelnie az európai politikai paletta egyre professzionálisabb szélsőséges propagandát termelő jobbszélére – mint ahogyan azt az Osló/Utoya-i merénylet óta többen is követeleik az EU vezető politikusai közül. Ha pedig ez valamilyen formában bekövetkezik – és szerintem bekövetkezik – az jelentősen csökkentheti annak valószínűségét, hogy norvégiai terrortámadások az európai szélsőjobboldali terrorizmus hullámának kezdetét jelezzék.

Ami Magyarországot illeti, bár a hazai média előszeretettel emlegeti, hogy Anders Behring Breivik kedvenc városa Budapest volt (kétszer járt itt), hogy egy kárpátaljai születésű Péter nevű magyar a legjobb barátja, hogy kedveli a magyar lányokat, s hogy írásában potenciális szövetségesként emlegeti a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat (HVIM), a MIÉP-et és a Jobbikot – érdemes azért helyi értékén kezelni a magyar szálat a történetben. Míg ugyanis az első három ténynek valószínűleg nincs köze az Osló/Utoya-i merénylethez, a magyar szélsőjobb szervezetek 43 ország Breivik által csokorba gyűjtött közel háromszáz hasonló szervezete és mozgalma között csupán három tétel, sőt a hírek szerint a HVIM-nek hazai médiafelületet szerző Európai Függetlenségi Nyilatkozatot is mintegy 5700 előre kiválogatott email-címre küldte szét a 32 éves norvég.

Végül: mivel már korábban jeleztem, hogy Breivik olyan atipikus terrorista, amilyeneket szerencsére kis számban termel ki magából a mai világ, igen csekély az esélye, hogy Magyarországon az Osló/Utoya-i merénylethez hasonló bekövetkezzen. Kizárni persze nem teljeséggel nem lehet, mert köztünk is lehetnek fanatikus és beteges harci ideológiát dédelgetők...