Miről is van gyakorlatilag szó? Egy a közösségi média történelmében már megszokott degradációról, minél egyszerűbb valaminek a használata és minél kevesebb értelmi kapacitást igényel, annál többen fogják használni majd. Gondoljunk csak a Color és a Path sorsára, igaz ezek az úttörő vállalkozások még sokszor elhasaltak az indításukkor, de mára úgy tűnik a közösségi média ígéreteire szoktatott csordák már elfogadják a Mark Zuckerberg elképzelésénél egyszerűbb működési metódusokat is.

Mi a titka? Gyakorlatilag megoszthatunk vele fotókat, melyeket egy virtuális faliújságon helyezhetünk el. Itt lép életbe a közösségi média nagy ígérete, ezeket személyre is szabhatjuk rögvest, de természetesen vannak általános tematikájú táblák is a kezdők könnyebb eligazodásához. A Pinterest legnagyobb ötlete az, hogy a már meglévő Facebook vagy Twitter hozzáférésünket is fel tudjuk használni a bejelentkezéshez, igaz így az összes ismerősünket is magunkkal rántjuk ebbe az új virtuális pokolba, mint Dugovics Titusz. (Sebaj ma már lehet tudni ő nem is létezett valójában, vagyis egy kitalált személyiség, de erre elég sok példát tudunk sorolni a magyar nép keserves történelméből még középiskolás műveltséggel is.) Szerencsére vannak celebek is a Pinterest felhasználói között, akiket azonnal kiválaszthatunk a szerencsés regisztráció során. Kicsit túllihegték ezt, olyan, mintha egy szektába vagy MLM szakkörbe lépnénk be, mert meghívóhoz kötött ugyanis, az előjegyzési listára való jelentkezés után egy fél nap múlva már boldogok lehetünk, mert várnak minket a kiválasztottak közösségébe.

Ezután már csak kattintanunk kell az általunk kedvelt oldalon a fotókra, a „Pin It” gombot használva, vagy ha ez még nem leledzik az oldalon, ezt a böngészőnk könyvjelzői közé is beágyazhatjuk. Itt van az egész szolgáltatás lényege elásva, mert nemcsak a fotókat, de a weboldalakat is elmenti a Pinterest, vagyis az aktusunkkal értékelünk így egy-egy oldalt. Mivel a Facebook-ra támaszkodik a rendszer az egyszeri felhasználó talán észre sem veszi, hogy minden egyes tevékenysége meg is jelenik azon, vagyis vírusszerűen terjesztjük az alkalmazást ismerőseink körében. Rosszul beállított Timeline-al pedig fertőzzük folyamatosan a virtuális közönségünket.  Joggal háborodhat fel egy mára már a közösségi média ígéreteibe és parasztvakításaiba belefáradt szociológus vagy bölcsész olvasónk azon az üzeneten, hogy ez gyakorlatilag meditációs feladatokra szolgál csupán. Vagyis, ha belefáradtunk a Nagy Mindennapi Szörfölésbe, itt a Pinterest birodalmában, mint Alice Csodaországban kicsit visszavonulhatunk a hétköznapok netes nyomora elől. A sok színes és szagos fotó pedig megváltást fog nyújtani arra a néhány percre, amit megkövetel tőlünk virtuális rabszolgáktól ez az alkalmazás.

Szerencsére a Pinteresthez nem kell a mára súlyos milliókért megszerzett egyetemi diploma megléte, gyakorlatilag a hozzászólások és a kommentelések a nullához közelítenek benne. A nyugodt és agyhalott felhasználók pedig meditálhatnak a színes képekkel bőven ellátott faliújságok szemlélése közben. Azok az olvasók, akik voltak kisdobosok és úttörők még valószínűleg ezt az élményt már zsigerből fel tudják idézni, igaz itt nem a Párt vezetői, hanem egyéb gusztustalan giccsparádé (kutyusok és cicusok és társaik) büszkélkednek a virtuális faliújságon.

Sajnos a közösségi médiafogyasztás megújítására szánt szolgáltatás itt leplezi le önnönmagát, a célközönség, a női netezők, nem kultiválják már ezt a hímsoviniszta és mellesleg fallokrata üzenetet. Persze sokan még nem látják ezt az első gyanútlan lépések megtevése közben, és nem véletlen, hogy főként Amerikában lett népszerű az új „női média”. Jelenleg a nagy nyomulásban megelőzte a Pinterest a YouTube-ot és társait, kérdés mikor ocsúdik fel majd álmából a birka nép. Az interneten ma már bármit és bárkit el lehet adni, csak egy jó ötlet szükségeltetik hozzá. Milyen messze van már 1984:)