Nem volt kétséges az sem, hogy előbb vagy utóbb a konkurencia is hasonló alkalmazásokkal kápráztat el majd minket, meg is jelentek a klón változatok, az egyszeri felhasználó pedig válogathat a jobbnál jobb lehetőségek közül. Sajnos a gyakorlatban ez kicsit mindig másképpen alakul, mint ahogy a fejlesztő mérnökök és marketing guruk elképzelik, vagyis még sok mindent kell javítani a tökéletes ember és gép közötti kommunikáció kialakításában.

De miért is volt hatalmas nóvum a Siri bevezetése a mobil kommunikációban? Magának az emberi nyelvnek a kicsit finomabb digitális modellezése miatt, mivel a hétköznapokban nem magukat a szavakat, hanem leegyszerűsítve összefüggéseiben értelmezi az ember a saját és társai beszédet. Igaz a mindennapokban ez még elég kezdetlegesen működik a Sirivel, de egy gyereknek is évekbe telik az anyanyelve elsajátítása.  Van sajnos egy nagy hátránya, nem beszél még magyarul, így kénytelenek vagyunk „ánglius” nyelven beszélni vele. Ez viszont sok problémát okoz a kommunikációban, mert lassan és szabatosan kell kiejteni a kérdéseinket a virtuális asszisztensünk számára. Némi gyakorlással megy is ez, szerencse, hogy nem skót akcentussal vagy valamiféle redneck népek amerikai dialektusával rendelkezik a program mögött rejlő mesterséges intelligencia. Ami elengedhetetlen hozzá, az az online kapcsolat megléte, mert az Apple szerverei értelmezik a beszédünket, ez pedig néha kicsit sok időbe kerül, attól függően, hogy milyen a hálózati elérésünk sebessége. Ez általában néhány másodpercet vesz csak igénybe a jobb esetekben, vagy udvariasan elküld minket a Siri a fenébe, hogy nem tud válaszolni a kérdésünkre.

Maga az ötlet sokak számára azzal illúzióval járhat, hogy 2012-re már a számítógépek tudnak gondolkodni is, megoldják a mindennapi életünk alapvető problémáit, kvázi egy lehetséges mindenható tudásbázist teremtenek majd számunkra. A sorok írójának az iskolás gyermeke rögvest a puskázás lehetőségére figyelt fel az angol dolgozat előtt, a kivitelezés viszont nem járt sikerrel. Sajnos hamar kiábrándul ebből a nagy beszédfelismerésből és a géppel való kicsit egyenlőtlen beszélgetésből az ember, hiszen alapvetően csak a telefon manuális funkcióinak kiváltására szolgál, messze még a Terminátor filmekben látható Skynet mindenható hatalma. Ahhoz a kommunikációs aktusnak hazudott eseményhez hasonlít, mint amikor a macskánkkal beszélgetünk Heidegger írásairól. Valljuk be, a „nyávogás” és az állati kommunikáció szintjén áll még ez a technológia, de felveti a távoli jövő ígéretét is azért kicsinyég. Igaz, ha valaki Amerikában él, akkor pozitív tapasztalatokat is szerezhet, szinte minden szolgáltatását ki tudja használni a beszédfelismerésnek, a navigációtól az étterem keresésig. Amiről sokan elfeledkeznek viszont az, hogy mekkora segítséget jelenthetne a vakoknak és a gyengénlátó embertársainknak a hasonló megoldások.

Nem kellett sokat várni, megjelentek a klónjai is a rivális operációs rendszerre az Androidra is. Elsőként az ingyenes Cluzee és az Iris, majd a fizetős Omega. Nem igazán különböznek a Siri-től alapvetően, mert ugyanúgy egy mesterséges intelligencia hálózat áll mögöttük, igaz a reklám szlogenek szerint ezeket néhány óra alatt fejlesztették, utalva arra, hogy maga a hangfelismerés már a számítástechnika kezdetén is létezett, csak sajnos kevésbé került előtérbe. Az Apple logójával viszont úgy tűnik manapság már minden elcsépelt dolgot el lehet adni a népnek. Maguk a klónok okultak a Siri gyermekbetegségeiből, így új funkciókat is tartalmaznak, amellett, hogy megmaradtak a digitális titkárnő szerepében. Képesek akár szöveges üzenetek elküldésére az ismerőseinknek, de sajnos a magyar nyelven beírt szereplőkkel nem tudnak még elbánni. Az egyik legérdekesebb utód az android platformon az Iris lehet, hiszen maga a név is az Intelligent Rival Imitator of Siri-ből származik, az indiai programozók iróniáját tükrözve. Kicsit más itt az elképzelés, valójában már egy virtuális diktafonnal állunk szemben, igaz a mögötte lévő mesterséges intelligencia talán nem annyira kifinomult, mint a vetélytársaié.

A gépi kommunikáció terén még csak a háziasítás kezdetén állunk csupán, de van remény arra, hogy tényleg virtuális rabszolgaként tudjuk majd igába hajtani, csak figyelni kell arra, hogy ne kerekedjen fölénk a műanyagba zárt intelligencia, mint ahogy ezt a Mátrixban és a Terminátor filmekben megtapasztalhattuk. Szerencsére minket ez még nem fenyeget, majd csak az unokáink fognak szembenézni a gépek lázadásával, ha megérik azt.