A Google megközelítőleg hetven különböző adatvédelmi szabályozással rendelkezett eddig is, vagyis minden egyes szolgáltatásához külön tartozott egy-egy nyilatkozat. Az újítás célja, pedig nem volt más, minthogy egy egyszerű és közérthető dokumentumot kapjanak a felhasználók (ezt talán már el is fogják majd olvasni) és ezt minden Google azonosítóval el is lehessen érni. Gyakorlatilag elsősorban a szolgáltatásokat használók érdekeit képviseli az új metódus, viszont a kereső óriás a bejelentkezett felhasználóknál a begyűjtött adatokat is megosztja az alkalmazások között. Vagyis ha több szolgáltatást is igénybe veszünk, mint a YouTube, Gmail stb. akkor sokkal többet is megtud rólunk a cég, mint amit a legjobb barátunk ismerhetne akár rólunk. Ugyanis a Google azt a jogot fenntartja magának, hogy a felhasználók adatait is megossza a különféle szolgáltatásai között. Mit jelent ez a gyakorlatban? Ha bejelentkezünk bármely szolgáltatásba, akkor már tudják, hogy mit kerestünk a neten eddig, mit néztünk a YouTube-on, kedvenc oldalainkat, közösségi médiás ismerőseink neveit is ismerik, de még a levelezésünkbe is belepillanthatnak, ha akarnának. Ha véletlenül még Android operációs rendszerű táblagéppel vagy okostelefonnal is rendelkezünk, az ott történt kommunikációs aktusainkat, telefonszámunkat és azt is, hogy hol lakunk és hova utaztunk nyaralni a nyáron is beleveszik ebbe az ördögi körbe. Így a Google fura urai egy meglehetősen pontos digitális portrét tudnak előállítani rólunk néhány perc alatt, az új adatvédelmi irányelv pedig pontosan erre hatalmazza fel a céget.

Persze ne legyünk naivak, ezt az adatmegosztást már elég régóta folytatták a kulisszák mögött, de a Google + megjelenésével és a keresőbe való belefűzésével jelent meg dominánsan ez a tendencia, hiszen az itt megosztott adatainkat és személyes információinkat is beleveszi a találati lista elkészítésébe. Az pedig csak hab a tortán, hogy nemsokára kötelező lesz mindenkinek egy Google+ azonosítóval is rendelkeznie majd. 2005 óta viszont a felhasználói szerződésben is szerepelt az, hogy a szolgáltatást igénybe vevő személy engedélyt az erre. Cinikusan megjegyezhetnénk, hogy így jár az, aki nem olvassa el ezeket a szerződéseket, de ha belegondolunk miért is várhattuk volna ezt el mind a hetven esetben bárkitől is? Most viszont csak egy dokumentumot kell majd elolvasnunk, ennyit az egyszerűsítésről.

Természetesen a Google állítja, hogy külső félnek nem fogja kiadni a tárolt információkat sohasem, persze mégis a legtöbben egy hatalmas összeesküvés-elméletet sejtenek az egész mögött. Hogy joggal vagy sem, az előbb vagy utóbb ki fog derülni. Ha kicsit objektívan szemléljük a dolgot, hamar rájöhetünk arra, hogy az új adatvédelmi szabályzat mögött egy egyszerű marketing stratégia rejlik csupán. Így majd még több személyre szabott hirdetést tud eladni márciustól a Google, nekik is meg kell élni valamiből, ha ennyi sok szép színes szolgáltatással örvendeztetnek meg minket, földi halandókat.

Azonban egy merőben más értelmezése is lehet ennek az aktusnak. Vajon gondolt-e már valaki arra, hogy mi lesz a halála után a weben tárolt, róla szóló digitális adatokkal, a közösségi médiában eltöltött éveinek digitális lenyomatával és a levelezésével, vagy a felhő alapú netes struktúrákba rejtett dokumentumaival és zenéivel. Vajon az új adatvédelmi szabályzat mögött a digitális halhatatlanság ígérete rejtekezik? Vagyis majd egyszer a távoli jövőben bárkit fel lehet támasztani az adataiból virtuálisan? Rokonaink száz év múlva szinte naprakészen megismerhetik majd az életünket? Feltámadhatunk-e digitálisan a jövőben akár, mint egy hologram, hiszen gyakorlatilag a virtuális mostani életünk sem más mint csupán elektronikus adatok sorozata. Változtat a halál ezen, vagy örökkön örökké élhetünk a hálózaton? Ez lenne a mennyország?Vagy csupán egy suta ígéret?