Nyilván füllent az, aki azt állítja, hogy ismeri a formulát, bár vannak tanácsadók, akik ebbéli ismereteiket gyakorta és szívesen árulják. Az időzítés nehéz kérdés mindenkinek, így például az újonnan belépő, ambiciózus új főnöknek, aki azon tépelődik, hogy a feleslegesnek látszó embereket gyorsan elküldje-e, vagy bízzon a tanulási képességben, amely eredményeként a munkatársak éppoly hatékonyak és lojálisak lesznek, mint ahogy azt elvárja.

A politológusok szerint az időzítés problémája egyszerű: mindent az elején kell meglépni, később már fárad a köz és a jobbító szándék is. Ott van azonban az átmenet problémája, mi van a még igen és a már nem között? Barátom szerint életünk jellemző döntései leginkább a fuzzy logika révén jellemezhetőek, ez mindarra biztosan igaz, amit köznyelven tipródásnak nevezhetünk. Nem könnyű a választás, cserében viszont a rossz döntésért súlyos árat kell fizetni.

Kalandos pályám egy szakaszában befektetési bankot vezettem, ahol az időzítési döntések különösen fontosak voltak. Sok támaszunk nem volt, lévén a tőzsde fiatal, a mély elemzés még odáig sem jutott, hogy legalább szavakban megkülönböztessék a felszíni ügyeket a fundamentális kérdésektől. Óriási sikereket nagy bukások követték. Ki ne emlékezne az IBUSZ kezdeti szárnyalására, és bukására két év múlva? Vagy a MÜSZI csettintésére? De vajon tudhatjuk-e előre, hogy az IBUSZ ára mitől és mikor ugrik az egekbe, és miért rajong a MÜSZI-ért a nép (mit is jelent a MÜSZI)? Nos, volt aki tudta, érezte, mikor kell beszállni és kiszállni. Voltak sikeres választások, de ez jobbára a végére derült ki.

Ami a tartalmasabb történeteket illeti, talán a haditudományok és a hadtörténet szolgáltatja a legjobb példákat. Grouchy tábornok szerencsétlen csatangolása a waterloo-i sáros csatamező peremén, miközben Napóleon állandóan kérdi, hol van Grouchy, aki a legrosszabb pillanatban tévedt el. Ha Grouchy csatlakozhatott volna, az angoloknak és a poroszoknak nyilván nehezebb vagy éppen csaknem lehetetlen dolguk lett volna. De nem ez történt, ők egyesültek, Napóleon viszont nélkülözni volt kénytelen Grouchy tábornokot, a legrosszabb pillanatban.

Felidézhetjük az amerikai függetlenségi háborút is, amelynek során, a vereség szélén álló Washington és vezérei folyópart mentén vonultak, miközben az angolok már várják a túlparton egy szíves tönkreverés céljából. De ő nem hagyja magát, csak vonul le és fel, naponta halasztva az ütközet pillanatát, és ebből az a következtetés vonható le, hogy az utolsó pillanat máskor volt neki és az angoloknak, s az ő naptárában szerepeltek a helyes dátumok.

Julius Caesar is gyakran vonult, meneteltette heteken át katonáit az idő előtti csata elkerülésére. A nagy Szun Ce is ír erről a problémáról. Tanácsainak lényege úgy foglalható össze, hogy az utolsó pillanat előtti időszak az, amikor magad uralod saját cselekvési meződet, és már utána vagy, ha más teszi ezt helyetted.

Azonban nyár lévén, megosztom a kedves olvasókkal az általam e tárgyban ismert legfontosabb szabályt, amit nagyváradi nagymamámtól tanultam. Egyszerű szabály, szinte lehetetlen követni a való életben, mégis felfénylik belőle a tiszta mondanivaló.
Nyaranta Váradon töltöttem pár hetet. Nagymama a széltől is óvott, a rokonság magával vitt, elkísért mindenhova. Így aztán egészen hosszú ideig egyedül nem ismertem ki magam a nagyon egyszerű szerkezetű városon, ha valami nem a városközpontban, vagy a Körös-menti sétány közelében helyezkedett el. Történt egy alkalommal hogy a Félix-fürdőbe szerettem volna menni, de egyedül még sohasem vágtam neki az útnak.  Nagymama viszont pontosan tudta: felszállsz a 3-as villamosra, és leszállsz az utolsó előtti megállónál. Azóta is keresem a helyes pillanatot, bár elég gyakran elvillamosozok az utolsó megállóig.