Időnként vasúton közlekedem, nem ismerem az összes vonalat, de néhányat igen.

A Budapest-Tapolca vonalon gyorsvonatnak csúfolt szerelvény 3 óra alatt tud elérni Balatonfüred állomásig. 60 évvel ezelőtt ez 4 és félóra volt. Határozottan van fejlődés… Ez alatt az idő alatt egy osztrák/svájci/német vonat közel kétszer akkora távot képes bejárni.

A szerelvény kocsijain az ablakoknál - már régen- eltűntek a napvédő rolók. Egyes ablakokat csak body building képesítéssel bíró egyének tudnák kinyitni. A wc-k ben általában nincs víz, sem folyékony szappan. Régebben képekkel díszített falakon grafitik hirdetik a MÁV dicsőségét.

Budapest–Veszprém: a kocsik falai, ajtói szennyesek, a wc-k ben nincs víz, sem szappan. Természetesen itt sincs napvédő. Kalauz van. (A víz és szappan feltöltéshez nem kellenek milliárdok.)

A Déli pályaudvarnál is bevezették a jegyek ellenőrzését. Kerítéssel körbevették a vélt területet és a bejáratoknál hölgyek/urak nézik a jegyeket … ha van éppen kedvük hozzá. Általában nincs. (Vannak országok, ahol a be-és kilépés automatikusan történik kártyákkal.)

Megérkezik a gyors a veszprémi állomásra a Ljubjánába menő vonat (természetesen mint mindegyik, ez is késve). Egy szlovén kocsi van a vonatba kötve, ennek ajtajai automatikusan záródnak. A hazai vagonok ezt nem tudják, de mindig bemondják: a vonat csak akkor indul, ha minden ajtó zárva van (s vajon ki csukná be ezeket? - de a vonat azért is indul.)

Budapest-Tata: itt a külföldi gyártású  „piros” vonatok járnak. Tiszták, minden működik rajtuk. Messze van még Európa?