Menü
50_image.jpg
Forrás: ITB

Még éppen csak ellibbentek a halloweeni töklámpások mécsesei, de már távolról halkan csilingel – mint szomszéd néni mosogatójában a kávés findzsák – a közelgő karácsony. A neten és a tévében feltünedeznek a fenyőágakkal, szaloncukrokkal és télapókkal cicomázott reklámok. Nincs mit tenni, jön az év legszebb és talán legstresszesebb ünnepe.

Mit adjak, kinek adjak, mekkorát adjak, de most tényleg? Legyen céges ajándék? Milyen legyen a díszítés? Vegyünk fát? Mi legyen a menü? És sorolhatnám még az előkészületek feszültségkeltő kérdéseit, de menjünk sorjában!

Ki kapjon ajándékot? Természetesen lehet választani azt is, hogy senki nem kap semmit, de ez azért elég ritka, mert túl nagy a társadalmi nyomás, és egészen biztosan lesz valaki, aki ha ajándék nélkül marad, akkor is elkedvetlenedne, ha egyébként „neki nem kell semmi”. Nosza, készítsünk listát! A lista hossza nemcsak a rokonok számától függ, hanem attól is, hány embertől szeretnék ilyenképp bocsánatot kérni. Tetszik, nem tetszik, bizony ez a szeretet ünnepe, sokaknak az évi egyszeri bocsánatkérés alkalma is egyben; a feltorlódott lelkifurdalást sokan így igyekeznek megszüntetni. (Személy szerint úgy gondolom, mindig lehet bocsánatot kérni, nem csak ezen az egy napon.) Szóval, a lista. A társ, a szülők, a gyerekek a listavezetők, utána jöhet a rokonok és a barátok sokasága. Ha nem tudunk valamiképp szelektálni, nem lesz rövid a lista, eközben a rendelkezésünkre álló anyagi keretet is figyelembe kell vennünk. Alapszabály, hogy csak akkor ajándék az ajándék, ha szívesen adjuk, önzetlenül, szeretetből – ez lehet a listaírás vezérelve.

 

Mit vegyek?

Ha a szűk családi és baráti kört ajándékozzuk meg, akkor egyszerű a válasz, hiszen van némi fogalmunk arról, mit szeretnek, mi az, aminek örülnének – biztosan elcsepegtettek némi információt erről évközben. Ezért is érdemes figyelni a környezetünkre, mit mesélnek körülöttünk, mire csodálkoznak rá a kirakatban, vagy mivel gyötör a gyerek március óta. Persze valószínűleg senki nem csinál nyáron jegyzeteket erről, de kicsit megtornáztatva emlékezetünk poros polcait, eszünkbe juthat, mit emlegetett sokszor, kerek szemekkel ábrándosan családunk egyik-másik tagja. (Az ajándékstratégiát – a duplikációk elkerülése végett – érdemes egyeztetni a célszemélyt kivéve a többi bennfentessel, de a családi/baráti kör össze is foghat egy-egy nagyobb értékű meglepetéssel.) Így lassan, de biztosan elkészül a lista másik fele is, jöhet a hol és mennyiért szerezhető meg ez a temérdek ajándék kérdésköre.

 

A gyerek az első!

És persze a legkritikusabb is, mert a „nagyitól kapott zoknik” nem igazi ajándékok, és hiába köt anyu gyönyörű pulcsit, egy gyereknek az is csak használati tárgy, nem valódi ajándék. Ez tehát egy igazán szülőt próbáló feladat, mert gyermekünk kívánságai gyakran elképesztőek, és sokszor megvalósíthatatlanok. Ennek ellenére, igyekeznünk kell kipuhatolni, hogy mi az a második, harmadik, sokadik dolog, aminek még örül, de nem egy afrikai elefánt, és nem a CERN kicsinyített, de működőképes másolata. Ugyan „jó fejek” szeretnénk lenni, mert mégiscsak a szeretet ünnepe a karácsony, de azért ne vigyük túlzásba az ajándékozást! Tagadhatatlan, hogy egy, az örömtől könnybe lábadt szemű gyerek a legszebb látvány és ajándék a szülői szívnek, de vigyázat, mert a gyerek nem felejt, és jövőre már tényleg a Nemzetközi Űrállomást kéri – és ha nem kapja meg, baj lesz.

Ami még ennél is kellemetlenebb (és értelmetlenebb), hogy a gyerekek is versenyeznek egymással az iskolában – no, nem a tanulmányi eredményeikkel, hanem ajándékozás és ajándék kapás terén. A szülők szinte biztos, hogy vesztésre fognak állni addig, amíg nem értetik meg a gyerekeikkel az ünnep lényegét. Inkább nézzen kicsit skótnak a magzatunk, mintsem anyagi csődbe döntsük a családot egy olyan ajándék miatt, ami két hónap múlva vékony porréteg alatt lapul a sarokban elfeledve, fél pár zoknik és rongyosra olvasott képregények társaságában.

Mindezt persze meg kell, hogy előzze a nagy kérdés: „Hova tudom elrejteni az ajándékot, ahol biztosan nem találja meg?” Elárulom, egy másik bolygó ez egyetlen számításba jöhető hely, de a dologban van némi könnyítés, mert ha meg is találja a gyermek, Oscar-díjas alakítással fog meglepődni, amikor kibontja azt, amiről már hetek óta tudja, hogy mi.

 

Ameddig a takaród...

Megosztanék itt egy drága kütyüs történetet. Igen távoli ismerős vett a fiának egy drónt. Ez még nem is akkora baj, de a gyerek mindössze nyolc éves volt, a drón pedig félmillióba került és második repülése a szomszéd műanyag vízgyűjtőhordójában ért véget – és ez nem garanciális hiba. Bármennyire is szemünk fénye a gyerek, ami nem való neki, az valóban nem való, mint ahogyan a hatméteres fenyőfa sem passzol a négyméteres belmagasságú nappaliba. Ha vetélkedéssé válik az ajándékozás, oda az öröm, mert valaki majd még nagyobb, még értékesebb tárgyat vesz. Ha ez felmerül és belemegyünk a „játékba”, a végére nemcsak elszegényedünk, de egymást is megutáljuk, sőt még az ünnep gondolatát is. A lista után tehát érdemes még egyszer átgondolni, mire és mennyit tervezünk költeni, és vajon tényleg szükség van-e a legújabb lapostévére a házimozival. Ami decemberben még jó ötletnek tűnik, az könnyen kisebb sokkot eredményezhet a januári bankszámlakivonattal. Persze tudom, hogy azért is kell mindez, mert egész évben el voltak hanyagolva a szeretteink, és így akarjuk őket némiképp kárpótolni az együtt töltött idő hiányáért, de hiszem, hogy ki lehet mutatni az érzéseinket simán, csak szeretettel, méregdrága ajándékok nélkül is. Biztos tehát, hogy meg kell venni a gyereknek a legújabb, legtrendibb okostelefont? Ha csak ettől és ezért szeret a család, akkor valamit nagyon elrontottunk…

 

Irány a pláza! Vagy a web…

Előbb-utóbb (de inkább előbb) eljön a pillanat, amikor ténylegesen neki kell iramodni az ajándékok beszerzésének. Sőt, ott vannak még a karácsonyi kellékek, az új izzósor (mert a tavalyinak már a fele nem világít), de kell egy új balta is, mert a régit kint felejtetted és megette a rozsda (és balta nélkül mégis mivel fogod a fát a talpba faragni), és megint csak sorolhatnám órákig. Szerintem egyetlen lényeges szempont van: kezdjük el időben! Még a gyors megoldást kínáló webáruházak átfutási ideje is hosszabb lehet, mint gondolnánk, vagy hamar elfogy a készlet. Ha időben (értsd: már novemberben) elkezdjük a készülődést és útközben valami probléma merülne fel, adhatunk magunknak egy kis időt arra, hogy újragondolhassuk az egészet. És persze csak így tudjuk elkerülni a karácsonyi tömeget, a vásárlót és kereskedőt egyaránt próbára tevő tolongást, ami az ünnep előtti heteket jellemzi, és ami az életünkből éveket vesz el. Nincs is furább, mint öt nappal a nagy ünnep előtt kivörösödött arcú, mindenkivel kiabáló, feszült embereket látni a boltokban, amint megpróbálják egymás kezéből kitépni az aktuálisan kedvenc plüssfigurát (ami a róla készült film lefutása után már senkit sem fog érdekelni). Gyermekünk, kedvesünk mosolya ugyan minden pénzt megér, de egy szívrohamot azért ne kockáztassunk!

Segíteni másokon

Minden évben vannak olyanok, sajnos nem is kevesen, akik nem tudnak ünnepelni, mert nem engedhetik meg maguknak – még a karácsonyi vacsorát sem. Ha lehetőségünk van rá, akkor a szeretet nevében gondoljunk a szükségben élőkre is, és segítsük őket, ahogy tudjuk! Ha ez a segítség egy tányér bejglit jelent a magányos szomszéd néninek, vagy néhány nem használt, de jó állapotban lévő játékot egy ismeretlen gyermeknek, akkor legyen így. Ha ennél többet is tudunk tenni/adni, tegyük meg!

 

Te kit húztál?

És persze ott vannak a kötelező körök: az ügyfelek, a partnerek, a munkatársak, a kalapból húzás, a jó doktor, és még sokan mások. Ezek a nem biztos, hogy szívünk mélyéből jövő ajándékok is sok fejtörést tudnak okozni. Gyakran ugyanis nem ismerjük eléggé azt, akinek adjuk, így semleges, általános ajándékokat kell „kitalálnunk”, persze a századik mécsestartó valószínűleg nem fog túl nagy sikert aratni. (Volt egy év, amikor mindenkitől gyertyatartót, illatmécsest és efféle világítástechnikai apróságokat kaptam a Vatikán kivilágítására elegendő mennyiségben.) És elég gyakran fordul elő, hogy a hivatalból kihúzott megajándékozandónak amúgy eszünkbe se jutna bármit is venni, de ezt a békát a céges béke érdekében le kell nyelnünk. Legyünk nagylelkűek, és ne vicsorogva adjuk át a csomagot, még akkor se, ha állandóan rólunk pletykál a hátunk mögött!

Ha szabad javasolnom: a csokoládét mindenki szereti, aki meg nem, az továbbajándékozhatja, és ebbe a körbe beleférnek a fontos üzleti partnerek is – igaz, nekik illik különlegesebb verziót (például egyedi kézműves csokoládét) vásárolni.

A kényszerajándék nem biztos, hogy bárkinek is kirobbanó örömet szerez, de amellett, hogy egyfajta társadalmi elvárás (amelynek saját érdekünk, hogy megfeleljünk), gesztus értéke van. Egy évben egyszer túl fogjuk élni.

 

Túltöltött hűtő

Közismert tény, hogy az ókori rómaiak ugyanezen a napon nagy evéssel és végtelen lerészegedéssel ünnepelték meg a téli napfordulót. A féktelen tivornyázás és mindenféle testi örömök élvezetéből mára is jócskán maradt. Bár az eredetihez képest sokkal visszafogottabban tivornyázunk, azért a kalóriabevitel meglehetősen sarkalatos pontja az ünnepi ebéd és vacsora, illetve az azt megelőző sütés-főzés, amikor is egy kisebb busman törzs többhavi élelmének megfelelő mennyiségű kaját halmozunk fel. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha nem kerülne annyi élelmiszer a szemétbe, amennyi az ünnepek után szokott. Vagy nem hangozna el sokak szájából a jól ismert mondat: „Felszedtem pár kilót, tudod, hogy van ez, mindenütt enni kell!” Persze. Enni jó. Finomat enni élvezet! De túlzásba vinni azért ezt sem kell.

 

És eljött a nagy nap

Mindenki ismeri azt az érzést, amikor szeretett volna még megvásárolni vagy megcsinálni valamit, de elfelejtette (vagy nem maradt rá ideje). December 24-én délután már szinte mindenki ezt érzi, mert még nem áll a fa, valaki eltörte a csúcsdíszt, a gyerek megette az összes gesztenyés tölteléket, elfogyott a piros szalag, a kocsonya pedig nem akar megkocsonyásodni. Az egész ünnep átváltozik egy hatalmas, stressz alapú fejetlen rohangálássá, amit nem más gerjeszt, mint a tökéletes ünnepről alkotott elképzelés. Ez megfelelési kényszer csupán. Elképzelt elvárásokat akarunk teljesíteni, de ezzel együtt a saját örömünket rontjuk el a folyamatos aggódással. A filmekben látott angolszász karácsonyát díszlettervezők, grafikusok, operatőrök álmodják meg. A terítékeken pazarul tálalt ételek ízéről fogalmunk sincs, talán nem is valódiak. A dekorációt is szakemberek készítik el. Vagyis nem dől össze a világ, ha a mindez nálunk, otthon nem lesz ennyire mesébe illő. A sajátunk lesz, a saját szánk íze szerinti ünnep. Ha tiltakozunk ez ellen, mire megrázzuk a csengőt, addigra már mindenki összeveszett mindenkivel, az ajándékbontás után pedig fáradtan, és kissé üveges szemekkel nézünk egymásra, mint megannyi ájult zebrapinty. Kell ez?

 

Akik nem annyira ünnepelnek

Vannak persze olyanok is, akik nem csinálnak az ünnep(ek)ből nagy felhajtást. Tisztelik persze, de nem az ünnep, hanem az együtt töltött idő lett számukra fontos. Ők (és közéjük tartozom én is) apró kedvességekkel lepik meg egymást, esznek egy finom vacsorát és eltöltenek egy békés estét a szeretteikkel, vagy meghívják a barátokat és társasoznak, moziznak, zenét hallgatnak, relaxálnak. Ebben is van ráció, mert nem egy hagyományokon alapuló estét töltenek együtt, nem megfelelési kényszerek generálta kötelező evés-ivásban élik meg az ünnepet, hanem egymás szeretetében. Nem váltják fel karácsonyi rohanásra a hétköznapok rohanását, ahogyan azt a többség teszi. Mert rohanás az ünnep is, hiszen meg kell látogatni az idősebb rokonokat, a távolabb lakó ismerősöket, a barátokat, hiszen ez az elvárás. De egyetlen napon törleszteni minden szociális hátralékunkat szinte képtelenség, és rémesen fárasztó is.

Karrierszkenner

Kíváncsi, hol dolgozik egykori kollégája, üzleti partnere?
Szeretné, ha az ön karrierjéről is hírt adnánk?

Böngésszen és regisztráljon!

Jelenleg 1983 személy szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:Hesz László

A legkeresettebb emberek:

Cégszkenner

Melyek az ict-iparág legfontosabb cégei?
Melyek a fontosabb felhasználók más iparágakból?

Regisztrálja cégét Ön is!

Jelenleg 4718 cég szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:HRP Europe Kft.

A legkeresettebb cégek: