Menü
54_FunShine_Blog.jpg
Forrás: ITB

Divat, személyiségtípus és szülői nyitottság kérdése, milyen háziállat landol a gyereknél otthon. A Harry Potter-őrület alaposan megzavarta a baglyok kissé antiszociális életét – ezért is nagy szerencse, hogy viszonylag ritka az olyan borostyánkő, amelyben dinoszaurusz-vért őrizgető, megkövült szúnyog van.

Szerintem minden szülő rémálma, hogy egy nap arra ébred a gyerek: „Apu, fogjál nekem békát!” Vagyis háziállatot szeretne. Elég sokszor volt ilyen ébredésem anno, és bár családi szinten sosem voltunk tudatosan választó, sem vásárló állattartók, mindig volt valamilyen állati nyüzsgés körülöttünk. Átpörgetem magamban a sztorikat. A 12 megunt sügért, akik akváriummal együtt, az ismerős ismerősétől kerültek hozzánk, és egy-egy Friderikusz Show alatt kettőt-hármat is kidobott a földre a buborékoltató pipa, amitől sokkot kaptam gyerekként. Pár házzal arrébb egy lakó a fiának vett egy drága macskát, de az istenért sem akart náluk maradni és hozzánk költözött (mármint a macska); és eszembe jut a néma kutya is, akit egy autóból dobtak a kapunk elé Szilveszter este. Amikor két hónap után ugatni kezdett, az egész család kivonult a csodájára járni. Megkönnyebbültünk. Tud ugatni. Jelen pillanatban egy félszemű macska boldog tulajdonosa vagyok, ő is menekült. Szóval, tudatos választás? Mit árul el a gyerekről? Hát, így bajban leszek a témával… Aztán rájöttem, nagyon is sorsszerű az összes történet, mert pontosan jellemez.

 

Minden kishercegnek kell egy róka

Azon túl, hogy nem minden szülő örül maradéktalanul annak, ha a gyerek Noé bárkájának használja a lakást, természetesen sok haszna van rábólintani egy házi kedvencre – ha ezt anyagilag és területileg is megengedheti magának a család. A gyermek így felelősséget vállalhat egy élőlényért, taníthatja, gondozhatja. Nemcsak a természet- és állatvédelemre nevelhető könnyedén és játszva, de a környezettudatossága is erősebb lesz felnőttként. Sokat tanulhat útközben a hosszú évekre szóló közös szövetségből ember és állat között (következetességet, rendszeres feladatokat, türelmet, szeretetet, kötődést).

A gond nem is ezzel van, hanem a kitartással. Ugyanis azt is tudja minden szülő, hogy a nagy fellángolás idővel alább hagy, ilyenkor pedig rendszerint a szülőkre marad az állattartás árnyoldala. Okosan kell irányítani a gyermeket a kötelezettségei felé, nem erőltetve, nem kényszerítve (hiszen így csak ellenállást válthatunk ki, vagy ami még rosszabb, megutálhatja az állatot), hanem tudatosítanunk kell, hogy megbízunk benne és segítünk, ha kell. Fontos, hogy megértse, az állattartás pont olyan, mint a gyermeknevelés: nem lehet menet közben kiszállni.

Meg kell említenünk, hogy az állatok kiváló társak lehetnek a terápiás kezelésekben is, például egy trauma után, vagy ha a gyermek valamilyen viselkedési zavarral küzd. A szorongó, nehezen barátkozó, introvertált gyerekeknek például segítenek megnyílni és leküzdeni a félelmeiket – gyakorlatilag bármilyen állat, amit megszeretnek, de leginkább a ló, a kutya és a macska.

Öt kérdés, amit fel kell tenni, mielőtt új állat érkezik a családba!

1. Van elég idő arra, hogy napi szinten gondozzák és foglalkozzanak az állattal?

2. Fedezni tudják hosszú távon a tartás (etetés, eszközök, orvosi ellátás) költségeit?

3. Van megfelelő helye az állatnak a lakásban/házban/kertben?

4. Van „pótmama”, aki gondoskodni fog az állatról a hosszabb távollétek alatt?

5. Nem zavarja a környezetünket az állat? (Tartható-e egyáltalán az adott állat az adott környezetben?)

 

A divat diktálja a kisállatot

Azt, hogy milyen állatot választ a gyermek, sokszor (sajnos) nem a személyisége, hanem az éppen aktuális divat (bulvárlapok, filmek, könyvek) és/vagy a szülő határozza meg. A Harry Potter-láz idején például döbbenetes mértékben terelődött a baglyokra a figyelem, még egy tavalyi hír is arról szólt, hogy az ilyetén rajongás komolyan fenyegeti a vadon élő baglyokat az ázsiai országokban, ahol az elmúlt évtizedben jelentősen fellendült a ragadozó madarak illegális kereskedelme. De említhetnénk Paris Hiltont is: az örökösnő kisállatainak bulvárlapokra kerülésével megugrott a cuki, öleb „táskakutyák” iránti kereslet. Régebben is voltak nagy divatok, gondoljunk csak a skótjuhászokra (Lassie), a dalmatákra (101 kiskutya) vagy a bernáthegyiekre (Beethoven). „A suttogó” után pedig minden gyerek úgy akart a lovak nyelvén érteni, mint Robert Redford. Talán a nyulak jártak a legrosszabbul: ők minden húsvétkor napirendre kerülnek, mint aktuális szerelem, ami aztán igen hamar el is múlik (esetükben pedig különösen fontos a türelem, a szelídség és a kitartás; ha sokat foglalkoznak velük, nem lesznek félősek, ezért csendesebb, visszafogottabb gyerekeknek ajánlják).

Napjainkban kelendőek a különleges, egzotikus vagy vadállatok (a teknősöket felváltják a kaméleonok, kígyók, madárpókok; a hullámos papagájokat az arák, beók, ölyvek, sólymok), amelyeknek esetenként nemcsak a tartása, de a beszerzése is igen problémás, súlyos kérdéseket vetve fel. Van, aki ettől egyszerűbben oldja meg az extremitást – egyik gyerekkori barátom például a lázadó kamaszkorában hangyabolyt, majd kerti csigákat tartott akváriumban. Egyik nap szó nélkül kiment a kertbe és összeszedte őket, pár évig figyelte, majd visszatelepítette a családokat. Erre mondanák, hogy tipikus önmegvalósító.

A divatot a különböző videomegosztó csatornák is befolyásolják: megszámlálhatatlanul sok házi felvételt láthatunk az interneten arról, hogy valaki rókát, farkast, őzet, kengurut fogadott be és szelídített meg – egy-egy ilyen nem átlagos videó sok gyermekben felkelti a vágyat a hasonló kaliberű állatok iránt. (Nagy kedvencem annak a seattle-i kislánynak a története, aki kitartóan etette a kertjüket meglátogató varjakat, nap mint nap, mindig ugyanabban az időben, majd a varjak elkezdtek apró ajándékokat vinni neki, nap mint nap, mindig ugyanabban az időben. A kislány külön dobozban, rendszerezve gyűjti azokat az apróságokat, melyeket a varjaktól kap – csavarokat, üvegdarabokat, fél pár fülbevalókat.)

 

Mit árul el a gyerek választása, és kinek mi való?

Természetesen ma már arról is találhatunk elemzéseket, hogy milyen személyiségtípushoz milyen állat illik, vagy mit árul el a gyermekek személyiségéről az, hogy melyik állat mellett teszi le a voksát – több nézőpontot is bemutatunk az alábbiakban.

Az uralkodó, önmegvalósító, professzionalista és emberközpontú megközelítés kategorizálása szerint például egy önmegvalósító gyermek imádja a különlegességeket, a szokatlant, az eltérőt, az egyedit (mint amilyen egy kaméleon). Az uralkodónak a fajtisztaság, a domináns jelleg, a státuszszimbólum számít, és az, hogy csodálják őt azért, amije van, vagyis „menő” legyen a többiek között, ezáltal biztosítsa, hogy folyamatosan a középpontba kerüljön. A professzionalisták szabálykövetőek (és az állattól is ezt várják el); ész érvek alapján döntenek, logikusan és okosan mérlegelve a rájuk váró feladatokat és felelősséget az állattartás kapcsán; míg az emberközpontúaknak leginkább olyan állatuk lesz, amilyet a szülő nekik szán – már ha egyáltalán sikerül elérniük, hogy legyen háziállat; ez nekik nehezen, míg a másik három típusnak jóval könnyebben megy. (A szeretgetést jól tűrő háziállat javasolt az emberközpontúaknak.)

 

Más megközelítés szerint kutyát a sportos, aktív hétköznapokat élő, mozgékony gyermekeknek érdemes venni. A kutya nem való azoknak a gyerekeknek, akik túlzottan kényelemszeretők a napi sétákhoz; szívesebben vannak a számítógép előtt, mint a kertben/játszótéren; nem elég határozottak ahhoz, hogy állatot neveljenek és irányítsanak; rendszertelen életet élnek vagy túlterheltek a különórától, egyéb programoktól.

A macskák szeretik a saját útjukat járni, a lakásban is, a szabadban is, ami nem jelenti azt, hogy nem képesek kötődni vagy szeretni, csak a kutyákkal ellentétben megelégszenek a lazább kapcsolattal is az emberekkel. Ezért olyan gyerekeknek valók, akik el tudják fogadni, hogy időnként el kell engedniük azt, akit/amit szeretnek; nem várnak feltétlen engedelmességet és tekintélytiszteletet. A macskákkal nem kell minden másodpercben foglalkozni, nem kell sétálni vinni őket, így remek társa lehet a rendszertelenebb életet élő gyerekeknek is.

Azt mondják, halakat vásárolni/ajándékozni nem érdemes azoknak, akiben nincs meg az alapvető kíváncsiság a vízi élőlények iránt. Egy hiperaktív gyerek könnyen ráunhat az akváriumra, hiszen nem talál benne semmi érdekeset, mozgalmasat, izgalmasat, ráadásul még focizni se lehet a halakkal, akik a nevükre sem hallgatnak. A kényelmesebb, nyugodtabb típusú gyerekeknek ajánlott, ráadásul az akvárium vitathatatlan előnye, hogy ha egyszer kialakult az ökoszisztémája, akkor már csak napi pár perces törődést igényel, ezért sok elfoglaltság, utazás mellett is könnyen tartható. Nem gond, ha fáradtan érkezik haza a gyerek az iskolából, a halakkal sem kell nagyokat futkározni, az etetés pár perc és tisztítani sem kell naponta az akváriumot. És van még egy előnye: az akvárium pár perces nézegetése pihenteti, kikapcsolja és relaxálja az agyat.

 

Több, mint négy láb

Vitatkoznak azon, vajon a kutya és a gazdája, vagy a ló és a lovasa között alakul ki mélyebb, szorosabb kapcsolat. Lovas nemzet vagyunk, érthetően sokan rajonganak a lovakért, ám csak kevesen engedhetik meg maguknak, hogy saját lovuk legyen – azt még kevesebben, hogy egy otthoni birtokon tartsák. A ló ezért is jelent (még napjainkban is) státuszszimbólumot. Ha a gyermekünk olthatatlan vágyat érez már egészen kis korától a lovak iránt, számíthatunk rá, hogy ez a vonzódás hosszú távú lesz. Figyelembe kell venni, hogy a ló veszélyes üzem (elől harap, hátul rúg, középen meg ledob), előszeretettel teszteli az embert, és ha konfliktus adódik, a gyerek eleve vesztes lesz a történetben. Mindenképpen lovászok segítségével kell a világukba bevezetni a gyerekeket (a kisebbeknek először póniló dukál). Olyan gyermeknek ajánlott a ló, aki kitartó, felelősségtudattal rendelkezik, képes határozottan irányítani egy állatot, ugyanakkor végtelen szeretettel is viseltetik iránta.

A hörcsögről és a tengerimalacról érdemes tudni, hogy előbbi nappal alszik, este élénk, de a fordított bioritmustól nagyobb gond, hogy nem túl bújós állat, így olyan gyereknek nem való, aki arra vágyik, hogy szorosabb kontaktusba kerüljön kedvencével, simogassa, dédelgesse őt. Utóbbi pedig általában félős állat, ezért nem tanácsolják a szakemberek túl eleven gyerek mellé.

Minden állat többet jelent pusztán „négy lábnál”. Ha megtörik a bizalmuk az emberekben, azt ugyanúgy nehéz visszaépíteni, mint nálunk. Bár nagy felelősséget, időt, pénzt és energiát igényelnek, hatalmas kaland, élmény és tanulás az állattartás minden gyerek számára – kár lenne kihagyni!

Karrierszkenner

Kíváncsi, hol dolgozik egykori kollégája, üzleti partnere?
Szeretné, ha az ön karrierjéről is hírt adnánk?

Böngésszen és regisztráljon!

Jelenleg 1997 személy szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:Fazekas Barbara

A legkeresettebb emberek:

Cégszkenner

Melyek az ict-iparág legfontosabb cégei?
Melyek a fontosabb felhasználók más iparágakból?

Regisztrálja cégét Ön is!

Jelenleg 4740 cég szerepel adatbázisunkban.

A legkeresettebb cégek: