Menü
38_Financial_Times.jpg
Forrás: ITB

A felkapott technológiákat sok vállalat hajlamos különösebb előkészület nélkül bevezetni. Nem kivétel ezalól a dolgok internete sem – nem csoda, hogy sokan elkövetnek típushibákat. Most ezekből mutatunk néhányat, hogy önök már el tudják kerülni a tévedéseket.

A dolgok internetével (Internet of Things, IoT) kapcsolatban manapság már nem a miért, hanem legfeljebb a mikor és mennyi kérdést teszik fel. Senki nem vitatja, hogy a hálózatba kötött érzékelők, szenzorok és különféle eszközök hasznosak lesznek. Az egyetértés hiánya inkább abban mutatkozik meg, hogy mikorra mennyi eszköz lesz hálózatba kapcsolva, ezek mekkora piacot fognak jelenteni, és hogyan oszlik meg a piac a különféle szegmensek között (lásd Mennyi az annyi? című keretes írásunkat).

Nem csoda, hogy a vállalatok szerte a világon keresik a minél nagyobb üzleti haszonnal kecsegtető IoT-megoldásokat, felhasználási módokat és projekteket. Ennek során viszont sokszor kell tapasztalniuk, hogy nem érik el a kívánt eredményt. Egy idei felmérésben az informatikai és üzleti döntéshozóknak csak egynegyede nyilatkozott úgy, hogy IoT-projektjük sikeresnek volt mondható, míg 60 százalékuk megrekedt a kísérleti (proof-of-concept) fázisban. A kudarcok, és a belőlük levonható tanulságok persze mindig is hozzátartoztak az üzleti élethez. Az okos vezető azonban inkább más kárán tanul, és igyekszik elkerülni azokat a gyakori hibákat, amelyek a kudarcok fő okai voltak. Egy IoT-projekt (mint ahogy bármilyen más üzleti és informatikai projekt) persze számtalan okból elvérezhet, ám mégis felfedezhető négy olyan körülmény, amelyre a legtöbbször visszavezethető a sikertelenség.

Mennyi az annyi?

Lassan IoT-előrejelzésből is annyi lesz, mint hálózatba kapcsolt eszközből. Az amerikai Forbes magazin tavaly év végén közölt egy összeállítást a különféle jóslatokból, most ezek közül szemezgetünk.

– Statista: a globális IoT-piac a 2014-es 3000 milliárd dollárról 2020-ra 8900 milliárd dollárra nő (20 százalékos éves átlagos növekedés), a két legnagyobb piaci szegmens pedig a fogyasztói elektronika és az autóipar lesz. Szintén a cég szerint a hálózatba kapcsolt IoT-eszközök száma 2025-re meghaladja a 75 milliárdot.

– GrowthEnabler: 2020-ra 457 milliárd dollárra nő a globális piac a 2016-os 157 milliárd dollárról, a legnagyobb piacokat pedig az okos városok, a gyártóipar és az egészségügy jelentik.

– Bain: 2020-ra a B2B IoT-piac nagysága eléri a 300 milliárd dollárt (ebből 85 milliárdot a gyártóipar tesz ki), a fogyasztói IoT-piac nagysága 150 milliárd dollár lesz.

– PwC: 2015 és 2020 között 6000 milliárd dollárt költenek IoT-megoldásokra. A nagyobb piacot az időszak végén az üzleti szegmens teszi majd ki (832 milliárd dollár), a fogyasztói piac ennek valamivel több mint negyede (236 milliárd dollár) lesz.

– Accenture: az ipari IoT-megoldások 2020-ig 14200 milliárd dollár többletet adhatnak a világgazdaságnak. 2030-ra a négy legnagyobb IoT-piac az Egyesült Államok, Kína, Németország és Nagy-Britannia lesz, 7100, 1800, 700, illetve 531 milliárd dolláros piaccal.

– Boston Consulting Group: a globális IoT-piac 267 milliárd dolláros lesz 200-ra, a forgalom felét pedig a gyártás, a szállítmányozás és a logisztika adja majd.

– McKinsey Global Institute: 2025-re az IoT 3900-11100 milliárd dollárral járulhat hozzá a világgazdaság fejlődéséhez.

– Cisco: 2018-ban 1,5 milliárd, 2021-ben pedig már 3,3 milliárd gép–gép közötti (M2M) kapcsolat lesz szerte a világon.

 

Túlzott sietség

Az IoT körül most határozott felhajtás van. Emiatt viszont sok vállalat és vezető érezheti úgy, hogy ha most kimarad, végképp lemarad, ezért aztán inkább fejest ugranak az ismeretlenbe. Sok esetben úgy is belevágnak a teljes körű bevezetési projektekbe, hogy előtte alaposan letesztelték volna elképzeléseik megvalósíthatóságát. A bizonytalanság sokszor odáig megy, hogy még maguk a bevezetést irányító szakemberek sem tudják igazán kiszámolni a sikerkritériumokat, a megtérülést vagy éppenséggel az üzleti hasznot.

Mint a legtöbb gyerekcipőben járó technológiának, az IoT-nek sincsenek feltétlenül jól bevált, mindenhol alkalmazható üzleti modelljei. Ezek hiányában pedig nem szabad szolgaian másolni a máshol bevezetett megoldásokat. Mielőtt futni kezdenénk, meg kell tanulni járni: fokozatosan kell kiépíteni a rendszereket, és először minden oldalról alaposan le kell tesztelni a koncepciókat és a kisebb léptékű pilotokat. Tényleg csábító lehet minél előbb teljes körű bevezetést végrehajtani, hogy minél előbb jöjjenek az eredmények és lehagyjuk a konkurenciát. De ha a hosszabb távú előnyöket tartjuk szem előtt, akkor sokkal jobban járunk, ha az üzleti modelleket éles környezetben, de kisebb léptékekben próbáljuk ki, és a tapasztalatok alapján végrehajtjuk a szükséges változásokat, mielőtt belevágnánk a teljes körű bevezetésbe.

 

Szakemberek hiánya

Informatikusból mindenütt és minden területen hiány van. Nem kivétel ez alól az IoT sem, amely ráadásul több, egyébként is szűkösen fellelhető szakértelem együttes meglétét és közreműködését feltételezi. A bejövő nagy mennyiségű adat kezelése és feldolgozása miatt szükség lenne a big datához és az adatelemzéshez értő emberekre; az IoT-megoldások jellegéből adódóan elengedhetetlen a beágyazott szoftverek fejlesztése; és az sem árt, ha mindeközben a cég nem feledkezik meg az információbiztonságról sem.

A szakemberhiány gyors megszűnésére nem lehet számítani. Ha tehát a bonyolult feladatokhoz nem találunk szakembereket, akkor fordítsuk meg a képletet: egyszerűsítsük le a fejlesztés és a bevezetés menetét, hogy a meglévő szakemberek is megbirkózzanak vele. Olyan eszközöket és szoftvereket kell megpróbálni kiválasztani vagy kifejleszteni, amelyeket a cégen belül képesek vagyunk felügyelni, monitorozni és használni.

 

Nem kell feltalálni a meleg vizet

Nem egy vállalat van, amely úgy hiszi: csak akkor tudja üzleti haszonra váltani a dolgok internetét, ha a hardvertől a szoftverig mindent maga csinál. Ennek valóban meglehet az az előnye, hogy a létrejövő megoldás pontosan megfelel a céloknak, és a cég a rendszer egésze felett kontrollt tud gyakorolni. Ettől viszont még érdemes számításba venni az alternatívákat is, hiszen óriási a választék.

Hardveroldalon készen kapható számtalan kisebb-nagyobb komponens, a különféle processzoroktól kezdve az érzékelőkön és jelfeldolgozó egységeken keresztül az olyan általános célú platformokig, mint a Raspberry Pi. Ezekből az alkotóelemekből szinte bármilyen rendszer kialakítható, de számos nagy gyártó kínál teljes platformot, komponensekkel, fejlesztői környezettel, integrációs lehetőségekkel és felügyeleti megoldásokkal.

Ugyanez elmondható a szoftverekről is. Nem kell az alapoktól indulva teljesen új szoftvert írni, mert ezernyi nyílt forráskódú, már bizonyított és megfelelő szintű támogatással rendelkező alkalmazás érhető el a piacon. Ezek némi módosításával és ötvözésével gyakorlatilag bármilyen szoftverfunkcionalitás megvalósítható. A kipróbált, rugalmas hardverek és szoftverek használata egy IoT-projektben mindenképpen nagyobb sikerrel kecsegtet, mintha mindent egymaga akarna megoldani a cég.

 

Felkészülni a jövőre

Egy IoT-projekt nem csak a fejlesztési szakaszban csúszhat félre. A bevezetés után is érhetik még olyan meglepetések a felhasználókat, amelyek megnehezítik a rendszer későbbi bővítését, továbbfejlesztését. Sokáig például egyáltalán nem fordítottak figyelmet az IoT-rendszerek biztonságára. Ennek jelentősége pedig csak akkor lett nyilvánvaló, amikor nagyszabású támadásokban az internetre csatlakoztatott eszközök (köztük háztartási gépek!) sokaságát fertőzték meg hackerek és használták fel számítási kapacitásaikat botnetekben. Mindezek ellenére még mindig eszközök milliói működnek az új fenyegetettségek ellen védő biztonsági frissítések nélkül, vagy kerülnek piacra nehezen megváltoztatható, viszont gyenge és könnyen feltörhető jelszavakkal.

A probléma tehát még messze nincs megoldva, és egy darabig talán nem is lesz. Az IoT-szakemberek döntő többsége nem találja problémásnak a rendszeres frissítések szétküldését és telepítését. Ennek egyik magyarázata az lehet, hogy ténylegesen van megoldásuk rendszerük naprakészen tartására, de aligha valószínű, hogy mindenki önbizalma megalapozott lenne. Nem könnyíti meg a helyzetet az sem, hogy számos alkalmazási területen – különösen az iparban – az IoT-eszközök sokkal tovább maradnak használatban (és a piacon), mint az az informatikai iparban szokásos. Így aztán mindenképpen olyan partnerre van szükség, aki képes hosszú távon is támogatást és rendszeres frissítéseket biztosítani az eszközökhöz. De ez is csak akkor működik, ha már a tervezés fázisában választ tudunk adni néhány fontos kérdésre. Mennyire vették komolyan a biztonsági szempontokat az eszköz tervezésekor? Alkalmas-e a rendszer arra, hogy távolból (akár automatikusan) frissítsék a szoftverkomponenseket?

Ezek hiányában egy IoT-rendszer akár bevezetése után évekkel később is képes lesz kellemetlen meglepetéseket okozni.

Karrierszkenner

Kíváncsi, hol dolgozik egykori kollégája, üzleti partnere?
Szeretné, ha az ön karrierjéről is hírt adnánk?

Böngésszen és regisztráljon!

Jelenleg 1988 személy szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:Várdai László

A legkeresettebb emberek:

Cégszkenner

Melyek az ict-iparág legfontosabb cégei?
Melyek a fontosabb felhasználók más iparágakból?

Regisztrálja cégét Ön is!

Jelenleg 4727 cég szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:HRP Europe Kft.

A legkeresettebb cégek: