Bármilyen arányú etil-alkohol-benzin keverékkel képes suhanni a masina, jól példázva, hogy Európában is van igény az etanolos autókra. A svéd versenyző sem veti meg az italt, edzett májú kocsit produkáltak a skandinávok. A Volvo szedánjában a 125 lovacska ereje egy 1,8-as, szikragyújtású szívómotor hatására alakul ménessé, majd kezd vágtába.

A svéd szeszkazán (Fotó: automobilemag.com)

Noha Magyarországon a Volvo minden esetben luxusmárkának számít, meg kell hagyni, hogy akkor is felfedezhető némi identitászavar az S40-nél. Van egy kicsi Ford focusos beütése (ami inkább kötné a középkategóriához), viszont elölről nézve olyan, mintha a Mercedes-Audi-BMW német triumvirekre hajazna inkább. A svédek büszkesége még így is sokak által irigyelt sedan.

Érdekes volt az autó beárazása is. Kezdésképp hét millió forint körüli összeget kértek érte, ami sokkal drágább, mint egy középkategóriás autó, a felsőbb kategóriákból pedig maximum a fapados változatok árait érinti meg. Mindenesetre egy elég dinamikus, pontos, stabil járműről van szó, amit használjunk akár városban, országúton, vagy autópályán, biztosan nem döntöttünk rosszul. Persze mindig van egy kis szépséghiba: a kocsi nagy tempónál már elég zajos, ráadásul drágább, de nem jobb az 1,6-os dízelnél.  Viszont sokkal viccesebb, hiszen vezetés közben is fogyaszthat alkoholt.

Meg kell hagyni: Magyarország infrastrukturálisan még nem áll készen a bioetanol-üzem robbanásszerű elterjedésére, de itthon is akad lehetőségünk E85-öst folyatni a tankba. A szeszvásárláskor akaratlanul is elmosolyodunk majd, révén, hogy sokkal kevesebb anyagi kárunk származik belőle, mint egy standard-tankolásból. Öröm az ürömben. Benzinnel azért jobb teljesítményre képes, legalább van választásunk.