Elsőre talán furcsán hangzik, de Budapesten, az Alpár utcai Olimpia Vendéglőben nem lehet á la carte enni. Mégse gondolja senki, hogy olcsó kifőzdét talál a hangulatos pincehelyiségben. Épp ellenkezőleg, a hely igazán gourmand étterem.

A szokatlan étlapon -- amit krétával írnak fel egy fekete iskolatáblára -- négyféle menü közül lehet választani. Van három-, négy-, öt- és hatfogásos vacsora. Társaságunk bevállalós volt, gondoltuk, ha már eljöttünk, kóstoljuk végig az összes fogást.

Már az első előételt sem fogyasztottuk üres gyomorral. Ki tudna ugyanis ellenállni a zamatos körtepálinka után felszolgált, bretagne-i vajjal megkent langyos fehérkenyérnek? A következő négy órában sorra következett a libamáj, a kerti "mindenzöld" leves, a fogas, a bárány, a boldog csirke, a mangalica hús, a sajttál és végül a desszert.

A megrendelt hatfogásos vacsora mind a nyolc fogása már önmagában is egy kisebb ízorgia. A fogas mellé például tököt, a bárány mellé velős palacsintát, a bleu-re egy csepp mézet kapunk. A desszertes tálkán pedig a csokipuding mellett kecskesajtot találtunk.

A kiszolgálás nem tolakodó, de mégis alapos, a pincérekkel a vacsora közben folyamatos a kontaktus. Van is miről beszélni, hiszen szinte minden fogásban találkozunk ismeretlen - vagy felismerhetetlen - hozzávalóval. Miután például egy kínai zöldségfélét hosszas elemzés után sem sikerült beazonosítanunk, a pincérünk egy keleti zöldségeket taglaló könyvecskével segített.

Természetesen nem maradtunk szomjasak sem, minden fogás mellé hozzáillő bort ihattunk. A lágyabb, majd száraz fehérbort testes vörösborok követték, a sort pedig egy kellemes furmint és egy ürmös zárta.

Az élmény kétségtelenül nem mindennapi. Kérdés, hogy mindezért mennyit kell fizetni. Hát tény, ami tény, nem olcsó hely az Olimpia. A fenti vacsoráért és az italokért személyenként egy-egy tucat ezerforintos bankót kellett leszámolnunk a pincéreknek. De - nekünk legalábbis - megérte.