Szinte már szokássá vált családunkban, hogy nyár derekára eső névnapomat a lakásunkhoz közel eső, patinás vendéglőben ünnepeljük. A választásba természetesen az is belejátszik, hogy nem kell kocsiba ülni, hanem mintegy 15 perces sétával elérhetjük a Németvölgyi út felső szakaszán található Ezüst Ponty Vendéglőt. A vacsora mellé tehát mindenki nyugodtan szopogathat valami finom itókát. Szokásunkon idén sem változtattunk, és ismét nem kellett csalódnunk.

Nem foglaltunk asztalt, de ez (legalábbis a mi szerencsénkre) nem okozott gondot. Volt néhány szabad hely, de az étterem azért mozgott, élt. Folyamatosan jöttek a kisebb-nagyobb társaságok, a főnök és a pincérek barátságosan és gyorsan dolgoztak.

A választás - legalábbis férjemé - nem volt nehéz: már előre készült rá, hogy rántott borjúlábat eszik tartár mártással. Kevés helyen készítik ezt a nem éppen könnyű, ám pazar ételt. Most sem kellett csalódni. Volt borjúláb, kiváló minőségben.

A mézes-mustáros, grillezett csirekcombfilé, salátaágyon, héjában sült krumplival szintén remek választásnak bizonyult. Friss volt és ízes, na és hatalmas. Mindehhez kellemes, száraz, folyó vörösbort választottunk. Az ízzel itt sem volt probléma, ám az első eresztés bizony zavaróan meleg volt. A másodikat szerencsére sikerült már lehűteni.

Vacsora közben a főnök többször megállt az asztalunknál. Megkérdezte, elégedettek vagyunk-e, és tett egy-két kedves megjegyzést. Miközben az ő keze is tele volt tányérokkal, poharakkal.

Igazán családias volt a hangulat a kellemes, csöndes kerhelyiségben. A tízpercenként elhúzó villamos ugyan kicsit zavarhatja az arra érzékenyeket, de a többségnek valószínűleg ez sem tudja elrontani a hangulatát.

 

És még valami: az elmúlt években volt élő zene a kerthelyiségben (kellemes muzsika), ám idén ez elmaradt. Hogy miért, nem kérdeztük, hiszen mi inkább örültünk a csöndnek, mint hiányoltuk volna a zenét. Persze valószínű, hogy sokan nem így vannak ezzel.