Meg ha arról sem, hogy nem csak József Attila-díjas, plusz novelláit angol, orosz, héber, német, francia, sőt, koreai fordításokban is kiadták. Sőt, azt is tekinthetjük ismeretlennek, hogy a tízedik volt az eddigi legjobb könyve; a három éve megjelent Milyen egy női mell? zseniális - és azt is feledjük, hogy az azt követő, a Délutáni alvás (2007) meg valahogy nem annyira.

Ha nem tud Kőrösiről semmit, ez akkor is egy jó könyv! (forrás: kaligramm)

Mindezt azért tekintsük egyáltalán nem tudottnak, hogy ezt a regényt tényleg csupán egy majd 350 oldalas, friss mai olvasmányként láthassuk. Merthogy a Szerelmes évek önmagában, pőrén a mérlegre téve is nagyon jó könyv. És nem csak azért mert egy rafináltan megírt magyar történelem-regény.

A könyv a felszínen (és még néhány rétegben) pusztán az egykori Krausz családról szól, annak a 19. század végétől generációkon át tartó történetét meséli. Furcsán ismétlődő bekezdésekkel, a szövegbe szőtt mondókákkal, csasztuskákkal, mozgalmi indulókkal azonban kellemesen (olykor keserűen) izeg-mozog az egész. De korántsem csak a kötet alcímeként használt gyávaság miatt, sokkal inkább mert a hétköznapi boldogság, a megalkuvás és az életben maradási ösztönök szűrőjén lett itt minden áteresztve. Meg a minduntalan beköszönő, hol édeskés vadruta illatával, hol rothadó dögszagot árasztó holló képében megjelenő halál mindennaposságáén. Nagyon működik a dolog!

A talányosan megírt magyar családtörténet (mely voltaképpen kettő, de a kettő találkozásának köszönhetően mégiscsak egy)  Kőrösi keze alatt igazán egyedi és vonzó szövegtengerré válik. Ehhez foghatót (legalább is dramaturgiailag) a Szabó István rendezte Napfény íze jelenthet a moziban, a kortárs magyar irodalomban kötésig kurkászók pedig az elsőkönyves Kácsor Zsolt Barbarusában olvashattak.

Mert a Szerelmes években voltaképpen nem a cselekmény a lényeg. Sokkal inkább az a világ, amiben mindenféle erőlködés és bizonygatás nélkül hihetővé válik, hogy az egymást követő generációk úgy is teljességben megélhetik az egész 20. századi Magyarországot, hogy csak kérdezni tudják (mert nem is ismerik): Ki az az Ady Endre? Ki az a Szálasi Ferenc? Ki Bartók Béla? Ki Kondor Béla? Ki Seress Rezső? Ki az a Szűrös Mátyás?

Mindük helyett ott a Veszprém határától is több órai járásra lévő, még az első világháború végén megkapott háromszáz négyszögölnyi kert, rajta a nagy sokára megépülő, kétszobás, tornácos, cseréptetős ház, az időről-időre elmenekülő családtagok menhelye.
Egy ház, benne az ablak előtt az a bizonyos aranyrámás tükör, melyben nem csak a csipkés függöny és annak tükröződő képe, de azoknak az embereknek a sorsa is összemosódik, akik realistán nézve, voltaképpen csak albérlői lehettek saját életüknek.

Kőrösi Zoltán: Szerelmes évek
Kalligram, 2009. 341 oldal, 2990 Ft