Miért értelmezik meglehetősen sajátosan a demokráciát és a kapitalizmust Oroszországban? Cinikus-e a szabályok, szerződések moszkvai értelmezése, ha gázról van szó? Miért hallgatja agyon a világ Hodorkovszkij eltüntetését? Ilyesféle kérdésekre talál magyarázatot az olvasó az Erő és hatalom az új Oroszországban alcímet viselő vaskos kötetben.

Az újkori Oroszországot mozgató erők leírásának alaptételei

Szerzője,  David E. Hoffman a Washington Post külügyi újságírója, aki a Jelcin-korszak idején hat évig a napilap moszkvai irodáját vezette. Hoffman hitelesen, ugyanakkor olvasmányosan és rendkívül átláthatóan megírta az orosz nagykapitalisták első generációjának felemelkedését, rövid tündöklését és bukását. Az Oligarchák egy erőszakkal, intrikákkal és cinizmussal felfegyverzett világról szóló, magával ragadó mese. De minden állításában igaz mese.

Hat főhősének inkább csak a jelenét ismerjük – főként a Híradókból, múltjukra Hoffman ténymozaikjaiból egyre pontosabbra rajzolt történetei világítanak rá. Robert Altman filmjeibe való az alapszituáció e hat főalak közt, a Jelcin korszak legnagyobb hatalmú figurái Gorbacsov 1985-ös hatalomra jutásakor még csak hírből sem ismerték egymást.

Alekszandr Szmolenszkij dömpert vezetett, Anatolij Csubajsz egy jelentéktelen leningrádi tervezőintézetben szocializmus megjavításának tudományos felelete után kutatott, Jurij Luzskov aktatologató városi hivatalnokként dolgozott, Mihail Hodorkovszkij éppen engedélyt kapott egy főiskolai kávéház megnyitására, Borisz Belezovszkij az emberi döntésmechanizmus elméletét kutatva állami díjakra hajtott, Vlagyimir Guszinszkij pedig illegális taxijában kezdte belátni, hogy színházrendezőként nem törhet igazi babérokra.

Aztán mindannyian a glasznoszty által a rendszeren nyitott kiskapukat kihasználva megszerezték az első milliójukat, majd „mindannyian vagyonokat halmoztak fel és veszítettek el, az orosz ipar koronaékszereire tették rá a kezüket, magánhadseregeket tartottak fenn, választások eredményét döntötték el, uralták az országot és annak pénzügyi fellegvárát, Moszkvát” – írja Hoffman a könyv előszavában.

Az orosz oligarchák első generációjáról szóló könyv valójában egy rendkívül alapos oknyomozás végterméke. Éppen ezért megdöbbentő, hogy a mintegy 600 oldalról megismerhető újororsz történelemben a saját rendszerváltásunk korának újkapitalista módszereit, ugyanakkor  a világhírű író, Viktor Pelevin furcsa és cinikus világát láthatjuk viszont.

David E. Hoffman: Oligarchák - Erő és hatalom az új Oroszországban
Századvég Kiadó, Budapest 2005.