Ozirisz, Mitrász, Héra és Istar egy misztikus vámpírbirodalmi történetben, mely a moszkvai Szokol metróállomás melletti házból indul. Ki más írna ilyen regényt, mint az orosz bajkeverő irodalom fenegyereke, Viktor Pelevin? Új eposza, az Empire V azonban nem a legutóbbi, kissé zavarosra sikeredett Metamor-misztériát folytatja, inkább visszatér a Generation „P” óta ápolgatott gyökereihez. Nem véletlenül.

Roman, akit az anyja nem enged az Ázsiai és Afrikai Országok Főiskolájára, viszont aki emiatt az első vizsgán, egy mondatbéli vessző hiányából fakadóan kibukik az egyetemi gépészkarról, egy unalmas hétköznapon zöld krétával a járdára rajzolt feliratra lesz figyelmes. „Reális esély bekerülni az elitbe 18.40 – 18.55. Második esély nem lesz.” Az ugyan - Pelevintől nem meglepő módon - sosem derül ki, hogy a történetet egyes szám első személyben mesélő főhős e felhívást miért vette magára, de az ódon lakásban lezajló dialógusa, mely egy új életet kezdő nyelvvel és pisztolylövéssel ér véget, ez már nem is lényeges.

A korábban megjelent regényeiben (Az agyag gépuska, Számok, A rovarok élete stb.) szereplő hősöktől eltérően azonban a még mindig csak 46 éves Viktor Pelevin most nem a vodka, kokain, máktea, sámángomba, csifír öt csillagágából, hanem a vér ízlelgetése okozta bódulatból vezeti le a szellem megvilágosodását. Ezzel együtt is: igazi orosz ízeket kevert az ezoterikus vámpírtörténetbe, miközben kínosan ügyelt arra is, hogy a vér(szívás) tényén túl, semmi köze ne legyen a Bram Stoker féle klasszikus Drakula történetek. Az is talán csak furcsa véletlen, hogy az ezoterikus cyberpunk Pelevin és a későromantikus, agatha christie-s krimigyártó Akunyin egyszerre talált témát a vámpíroknál. (B. Akunyin: Temetői történetek c. könyvét stílszerűen, Halloween-kor jelentette meg az Európa Kiadó.)

Pelevin saját, különbejáratú világot kreált; távol-keleti buddhista kolostorok filozófia gondolatait vegyítette pszichológiai, mitológiai és biológiai eszmefuttatásokkal, némi számítástechnikával, s olykor saját múltából is hagyta beszivárogni a klasszikus elektronika egy-egy tételét. Abban sincs semmi meglepő, hogy az Empire V jellemfejlődésre ítélt főhőse egyik pillanatról a másikra valakinek/valaminek az örökösévé válik, s hogy emiatt kifordul a sarkaiból (majd el is tűnik) az addigi világa. A vámpírbirodalomba lépés előtt Romant ugyanis olyan alakok vették körül, mint a programkezelő, aki annyira gyűlöli Windows Vistát, hogy már a moziban elhangzó Hasta la vista-ra is összerezzen. Az istenek nevét felvevő vérszívók között azonban a Romanból Rama II.-vé gyorsan felcseperedő történetmesélő a felvilági káosz helyett tagolt, tiszta, és látszólag könnyen megérthető világban élhet.

Asszimilációjában segítségére van Baldr és Jehova mellett a folyadékkönyvtár is, ahol könyvek helyett a történelem, a tudomány és a művészet kisebb-nagyobb alakjaitól származó vérmintákat kóstolgatva tesz szert extra tudásra. Mindennek ára van, a főhős tudta nélkül küldetést teljesít, amivel egyre közelebb sodródik a végzetéhez.

Azt még véletlenül sem állítanám, hogy e könyv volna az orosz ezotéria kvintesszenciája. Azt azonban igen, hogy bár Pelevin merített már mélyebben is az archaikus kultúrákból, a történelmi misztifikációkból, sőt a narkotikumok hatásmechanizmusából is, de az Empire V mindezekkel együtt is prímán működik. Pelevinről, akinek Szolzsenyicin után valószínűleg először sikerült hamarabb pusztán íróként, mint sem orosz íróként világsztárrá válnia, nálunk is szokás olyasmit írni, hogy „hátborzongató, egyszerre lenyűgözően reális és rémálomszerűen ijesztő” írásaival mattolja az olvasóit, de az Empire V-re ez egyáltalán nem igaz. Inkább a poszt-modern esztétika reményét élteti, mely szerint a népszerű irodalom és igényes irodalom közti határ elmosható.

A Goretity József értő műfordításának köszönhetően magyarul most kiadott regénye egy letisztult, nem hivalkodó, de kellemes ízű konyakhoz hasonlít leginkább. Olyan, amit a műfaj kedvelői szívesen fogyasztanak majd, mert bár nincsenek rajta csillagok, hosszan tartó nyomot hagy az emlékezetben.

Nem muszáj az élvezethez az Empire V minden sorát maradéktalanul megérteni, mert - a Generation „P”-vel ellentétben – ez a regény nem az örökkévalóságnak készült. Arra azonban kiválóan alkalmas, hogy azt a húrt finoman pengetni kezdje az olvasó agyában, mely szerint a Generation „P”-t már rég nem a Pepsire, inkább magára Pelevinre kellene vonatkoztatni. Rutinosan, letisztult módszerekkel dolgozik, és nem csupán egy generáció, hanem egy egész birodalom figyelme lehet ezért az övé, a lélekről meglehetősen szokatlanul, de minduntalan gondolkodó Viktoré. Erről is szól az Empire V.

Viktor Pelevin: Empire "V"
Európa Kiadó, 2008.