Illetve: Zamjatyin olyannyira régi hivatkozási pont mindkettőre, hogy már majd 90 éve megírta regényben e hivatkozási pontot.

A számok nyelvén minden sokkal egyszerűbb?

Egy férfi beleszeret egy nőbe, de nem abba, amelyik elérhető számára és viszontszereti, hanem az elérhetetlenbe (naná); aki csak játszik vele, aki veszélyes játékot űz vele (naná, naná). Történetét tekintve ilyesféléből több könyvtárra valót megírtak már. Bármelyik webes antikváriumból pár perc alatt elő lehet keresni annyit, hogy a házhoz szállításuk bizton ingyenes legyen.

Nincs a sztoriban semmi meglepő, hisz végső soron ez az eredője és a végzete a férfi-nő viszonynak. Igen ám, de mi van, ha ez a szituáció számok között alakul ki? Ha olyan dimenzióban szólal meg e szimfónia, ahol a falak üvegből, a gondolatok és cselekedetek matematikai számsorokból, egyenletekből és törvényszerűségekből épülnek föl, ahol jegyre megy a szex, a repülő szerkezetek neve szimplán aeró, és pusztítandó kórnak számít a fantázia? És valójában mi mindent rejt az, hogy gyök alatt mínusz egy?

Ezt boncolgatta 36 évesen Zamjatyin, akinek 1920-ban megírt Mi-je akár az 1984 vagy a Sötétség délben szellemi előjátékának tekinthető. Azazhogy: csak volna, feltéve, ha az író bármiféle hatást kiváltott volna a szovjet-orosz vagy akár az európai irodalomból. A tucatnyi saját dráma, elbeszélés és regény megjelenése után írt antiutópiája azonban odahaza elhallgatott, a világban pedig sokáig, lényegében visszhangtalan maradt.

Annak, hogy Jevgenyij Zamjatyin apja ortodox pap, anyja pedig zenész volt, mindehhez persze semmi köze nem volt. Annak már inkább, hogy az író eredetileg mérnöknek tanult. De leginkább annak, hogy mivel még jóval a „Nagy Októberi Szocialista Forradalom” előtt csatlakozott a bolsevikokhoz. Így 1920-ban még úgy látszott, megúszhatja a külön utas gondolkodókra és művészekre váró szellemi, majd fizikai leszámolást. Aztán ahogy Majakovszkijtól Gorkijon át Salamovig egész írógenerációkkal történt: a totalizálódó rendszerben nem szorítottak helyet nekik. Az egyre kritikusabban szemlélt új rendszer (éppen Gorkijnak köszönhetően) Zamjatyin számára is a száműzetésbe vezetett.

Innen nézve nem meglepő, hogy a Mi a gondolatban egyre inkább rabként vergődő matematikus (D-503) és álmai nőjének (I-330) furcsa szerelmi története. Az antiutópia ma is reálisnak tetsző, de nem az üvegből épített űrhajó (és annak legfőbb célja: az egyetlen igazságos rendszer kozmikus exportja), vagy az egyen-gondolkodásra és szinkroncselekvésre épített jövőkép miatt. Sokkal inkább a céltudatos nő és a viszonzatlan szerelemben vergődő, végtelenségig kifacsart lelkű férfi szenvedéstörténetének köszönhetően.

Jevgenyij Zamjatyin:Mi
Cartaphilus, 2008.
232 oldal, 2500 Ft