Míg a styling nem egyéb, mint stílusos felöltöztetés, addig a dizájn a funkcionálisan átgondolt tervezést jelenti. Réz András, a Stílus magazin főszerkesztője szerint a Touch Diamond csak szép öltözetet kapott. A HTC esztétikus köntösű okostelefonját jó kitenni magunk elé az asztalra, és jó kézbe venni: a csiszolt gyémánt sokszögletű formáit idéző hátlap kényelmesen az ember tenyerébe simul.

Használatba venni azonban korántsem ilyen kellemes. Nemcsak azért, mert a csillogó felületek hamar elkoszolódnak, összekarcolódnak, hanem azért is, mert a kezelőfelület igazi öszvér: a menüben hol az ujjunkkal, hol a pálcikával, hol meg a képernyő alatti nyomógombokkal kell továbblépnünk. Így azután három kézre – köztük legalább egy gyerekkézre – volna szükség a kezeléséhez. Méretes férfiujjakkal igencsak bizonytalan a navigáció, de még ha meg is találjuk a keresett menüpontot, a kívánt eredmény akkor sem biztos.

A félrenyomások többségéért azonban nem a kézméret okolható, hanem a Windows Mobile-t futtató Touch Diamond lassúsága: azt hisszük, hogy nem történt semmi, ezért újra rábökünk a menüpontra, holott a készülék – igaz, egy vemhes anyatetű fürgeségével – már továbblépett a menüben. És bár a stílus – a pálcika – elhelyezése elegáns, flottul a helyére kattan, minthogy csak néha van rá szükség, az ember könnyen ottfelejtheti valahol. Ezt a készüléket tehát nem a pörgő – mobilozó, naptárazó, netező és ügyintéző felhasználóknak találták ki.

Akkor viszont kiknek? Réz András szerint igazságtalanság volna nem említeni a Touch Diamond érdemeit: a pazar színeket és fényeket adó megjelenítőt, a remekül digitalizált golyógurítós játékot (ámbár hasonlót a játékboltban a telefon árának századrészéért lehet kapni), és azt, hogy ha egy kis darab szarvasbőr kéznél van, lehet vele villogni. Mindazonáltal érdemes kivárni, amíg a HTC dizájnerei átgondoltabb koncepciót valósítanak meg.

Ehhez – sok más gyártóhoz hasonlóan – nekik is csupán filozófusokkal és háziasszonyokkal kellene szövetkezniük. A logikai struktúrákban gondolkodó filozófusok segíthetnének végiggondolni az egységes logikai rendszert, a háziasszonyok pedig azt tudnák megmondani, minek hol legyen a helye; mi az, amit gyakran használunk, és ezért könnyen elérhetőnek kell lennie, és mi az, amit el lehet dugni valamelyik bugyorban. A testre szabás lehetősége egyiket sem helyettesíti, mert a jó dizájn nem azt jelenti, hogy a rend kialakítását a felhasználóra bízzák.