Menü

Kiemelt témánk

Feliratkozás


Eseménynaptár

előző hónapkövetkező hónap
30_Depositphotos_114546704_original.jpg

Nagy áttörés még nem várható egy-két évig, de egyre több segítséget kapnak azok a települések, amelyek okosváros-fejlesztésekben gondolkodnak. Tisztul a jogszabályi háttér, bővülnek a finanszírozási források, gyarapodik a gyakorlati tudás és elérhetővé válik a hasznos információkat tartalmazó smart city példatár is – hangzott el a témában rendezett ITB Clubon.

A néhány évvel ezelőtti állapotokhoz képest mostanában kevesebbet hallunk a hazai okosváros kezdeményezésekről és projektekről. Még az is lehet, hogy egyfajta kiábrándultság, frusztráció van a szereplőkben. A városvezetők szeretnének okosabb városokat irányítani, de úgy érzik, nem kapják meg hozzá a szükséges támogatást. A lakosság szerint a technológia révén egy csomó mindent már sokkal hatékonyabban is meg lehetne oldani, például a helyi közlekedés szervezését vagy az ügyintézés hatékonyabbá tételét. A megoldásszállítók mindeközben úgy tapasztalják, hogy a felhasználói oldalon nincs kellő fogadókészség az új technológiák iránt.

 

Tisztán látni

A látszólagos csend azonban nem jelenti azt, hogy az okosvárosok ne lennének az érdeklődés homlokterében. A Digitális Jólét Program több olyan beavatkozási pontot, intézkedési tervet is megfogalmazott, amelyekkel szeretnék elősegíteni az okosváros megoldások terjedését – mondta Gál András Levente, a DJP állandó okosváros szakértője. Az első a jogszabályi környezet tisztázása. Jó egy éve már jogszabályban lefektetett definíciója is van az okosvárosnak. A 314/2012-es kormányrendelet módosítása kimondja, hogy nemcsak települések, hanem települések szövetségei is lehetnek okosvárosok, és az a város számít „okosnak”, amely okosváros módszertannal készíti el integrált településfejlesztési stratégiáját. A módszertan pedig nem kíván sokat: a stratégia kialakításába vonják be a lakosságot, a tervek intenzíven vegyék igénybe a digitális megoldásokat, és legyen fenntartható minden megoldás. „Látva, milyen fordulatszámon pörög a technológiai fejlődés, és ehhez képest milyen sebességgel tudja követni azt a jogszabályalkotás, szerintem nagyjából ezen az absztrakciós szinten lehet helyesen definiálni az okosvárosokat” – érvelt Gál András Levente. Ugyanakkor még vannak fogalom- és hatásköri zavarok a rendszerben, ezért most azon dolgoznak a DJP-ben, hogy a technológiai kategóriát jelentő smart city és a magyar önkormányzatiság saját jogi keretrendszere közötti interfészt megteremtsék.

Gál András Levente, DJP
 

A második lépés első elemére április végén már sor is került: a Közszolgálati Egyetem, a MOME és mások együttműködésében megvalósult a Civitas Sapiens képzés első kétnapos tréninge. Az okosvárosok kapcsán ugyanis nem lehet elég nagy hangsúlyt fektetni az érintettek oktatására, képzésére. Önkormányzati és államigazgatási köztisztviselőkkel, a háttérintézményi dogozókkal mintegy 60 ezres sokaságról beszélhetünk, akik ilyen vagy olyan módon kapcsolatba kerülhetnek smart city projektekkel és megoldásokkal. „Ha már csak egy százalékukkal megértetjük, miről szólnak az okosvárosok, már elindulhat egy olyan evangelizációs folyamat, amely sokak ismereteit bővítheti. Elsősorban egy holisztikus szemléletet igyekszünk átadni, megértetni a résztvevőkkel, hogy az okosváros alapvetően nem informatikai kérdés. Mi közigazgatási szempontból közelítjük meg a témát, feladatokról, adatpolitikáról beszélünk” – világította meg a képzés lényegét Gál András Levente.

 

Oktatás és ösztönzés

Bár a Civitas Sapiens képzés nem az informatikai ismeretek bővítésére irányul, a dolog jellegéből adódóan az okosváros projektekkel foglalkozó önkormányzati dolgozóknak szükségük van – vagy inkább lenne – bizonyos jártasságra a szóba jöhető infokommunikációs technológiák és megoldások terén. Ebben viszont mindenképpen óriási hátrányban lesznek a szállítók képviselőivel, értékesítőivel szemben – esélyük sincs validálni, hogy a szállító által elmondattak a funkcionalitás, a használhatóság vagy éppen a megtérülés terén milyen viszonyban áll a valósággal.

Okos falu is kell!

Marton László, Invitech
A digitalizációval a városi és a falusias jellegű térségek között kétségtelenül létező különbségeknek a csökkentésén, nem pedig az elmélyítésén kellene dolgozni – hangsúlyozza Marton László, az Invitech vállalati és kormányzati főigazgatója, hogy miért fontos az okos városok mellett okos falvakról is beszélni.

Egy kisebb település számára is össze lehet állítani olyan „okos csomagokat”, amelyek érezhető változást hoznak, de mégis vállalható méretű és költségű projektet jelentenek. A falvak, kisvárosok igényeinek ismeretében a szállítóknak össze kell állítaniuk egy menüt, amelyből a település választhatja ki az igényeinek megfelelő fogást, amit ráadásul gyorsabban és olcsóbban megkap, mintha még akkor kellene beszereznie a hozzávalókat a hatfogásos vacsorához. Ezt tette az Invitech is, amikor a négyezer fős Ceglédbercelen megkezdte az okosfalu programjának pilotját. Itt egy nyolc egységből álló, a közbiztonságot javító kamerarendszert és két nyilvános wifi-hotspotot létesített a társaság. Ehhez azóta már egy települési mobilalkalmazás is társult, amely mind a helyieknek, mind az idelátogató turistáknak nagy segítségére lehet a szükséges információk megszerzésében. „Mindezek már olyan alapokat jelentenek, amelyekre a későbbiekben további, bonyolultabb alkalmazások és rendszerek is építhetők” – tette hozzá Marton László.

 

Éppen ezért az államnak az okosváros megoldásokkal kapcsolatban ugyanúgy felmerül a minőségbiztosítási, ha úgy tetszik, fogyasztóvédelmi feladata, mint mondjuk a felsőoktatási intézmények és képzések akkreditációjánál – hangsúlyozta a DJP szakértője. Ennek érdekében kialakítanak egy állami minőségbiztosítás mellett működő piacteret: az ebben szereplő termékek, megoldások átestek egy szakértői validáláson, így az ezeket választó önkormányzatok biztosak lehetnek abban, hogy nem zsákbamacskát vesznek. A piactér kapcsán nem titkolt célja a kormányzatnak, hogy a kisebb hazai vállalkozásokat, szoftver- és megoldásszállítókat is helyzetbe hozza, hogy ne csak a multik megoldásai közül lehessen választani. Végül, ahogy a DJP többi programjánál, az okosvárosok kapcsán is fontosnak érzik, hogy a digitalizációs lehetőségeket elérhetővé tegyék a határon túli magyarlakta területek (ez esetben települések) számára is. Ennek keretében a már említett április végi képzésen a határon túlról is részt vett 50 szakember.

Mindezeken túl Gál András Levente elmondta, hogy az okosvárosok kapcsán semmi nem lesz kötelező a települések számára. Nem hatósági attitűddel lép fel a kormányzat és a DJP, sokkal inkább egy „puha”, ösztönző rendszerrel kívánják felkelteni az érdeklődést a smart citys megoldások iránt. Az ösztönzés részét képezi az oktatás, a piactér kialakítása és a finanszírozási segítség is.

 

Partnerségben egyszerűbb

„Még ha kapnak kormányzati segítséget is, az önkormányzatok nem spórolhatják meg a házi feladatot, vagyis azt, hogy átgondolják, mit is akarnak az okosváros-fejlesztésektől” – vette át a szót Pukler Gábor, az Innoplace ügyvezetője, aki korábban a Magyar Telekomnál innovációs és üzletfejlesztési igazgatóként csapatával többek között a szolnoki okosváros-fejlesztéseket koordinálta.

Pukler Gábor, Innoplace
 

Az egyik legfontosabb tanulság, amit mindenkinek szem előtt kell tartania, hogy mindenhol alkalmazható, kész recept nincs. A smart cityvé válás már régen nem technológiai kérdés, a szükséges megoldások évek óta rendelkezésre állnak. Éppen ezért nagyon fontos, hogy egyetlen település se kezdjen bele csak azért egy projektbe, hogy elmondhassa magáról: ő már okosváros. (Legalább ennyire felesleges pusztán gyártói nyomásra belemenni egy fejlesztésbe, ha arra a városnak igazából nincs szüksége.) Olyan megoldásokat kell választani, amelyek megfelelnek a település adottságainak, lehetőségeinek, mondhatni, „szakosodni” kell. Például egy Balaton-parti településen nyilván sokkal nagyobb hangsúllyal kell szerepelnie a turizmusnak, mint az ipari parkoknak.

Ebből következik, hogy csak alapos előkészítés után érdemes okosváros stratégiát készíteni. Stratégiát írni könnyű, véli Pukler Gábor, ám ha azt nem előzi meg állapotfelmérés, nem dönti el a város, hogy milyen területeken szeretne fejlődni, a végrehajtás során már komoly gondokkal fog szembenézni. Enyhíthetők a problémák, ha a város hosszú távú kapcsolatot tud kiépíteni a megoldások szállítóival. „Ne az legyen, hogy az utolsó számla elküldése után megszakad a kapcsolat a város és a szállító között. A cég ne csak eladni akarjon, váljon részévé a város életének, teremtsen munkahelyeket, legyen partner az általa lehetővé tett szolgáltatás bevezetésében” – sorolja a kritériumokat a szakember.

Kormányzati szerepkörök az okosvárosokban

Jelenleg több szereplőnek is van kisebb-nagyobb hatásköre az okosváros-fejlesztésekkel kapcsolatban a kormányzatban. Az újjáalakuló kormányzati szisztémában lehetnek változások, de a fő irányok feltehetően megmaradnak.

– Miniszterelnökség (ME): az elsődleges kormányzati felelősség az okosvárosokkal kapcsolatban a Miniszterelnökségnél van. A gyakorlati megvalósítás fő aktora az ME alá tartozó Lechner Tudásközpont, amely elsősorban építésügyi és településfejlesztési szempontból foglalkozik a kérdéssel, illetve átfogó példatárat alakított ki és tart fenn.

– Belügyminisztérium (BM): az okosvárosi megoldások haszonélvezői végső soron az önkormányzatok, az önkormányzatokkal kapcsolatos ágazati felelősség pedig a BM-hez tartozik. A minisztérium irányítása mellett számos olyan KÖFOP-fejlesztés zajlik, amelyek csak nevükben nem számítanak okosváros projektnek.

– Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM): ahol okosváros projektekbe fognak, ott szükség van fejlett digitális infrastruktúrára, ezek fejlesztése pedig az NFM felelőssége.

– Századvég: a kutatóintézet nemcsak stratégiaalkotással és tanácsadással segít, hanem kezdeményezője és létrehozója az okosváros klaszternek.

 

Mindenképpen érdemes átvizsgálni a megvalósult projekteket. A Lechner Tudásközpont honlapján már elérhető a példatár, amely mintegy 500 hazai és külföldi projekt leírását tartalmazza. Az alkalmazott megoldások és a hozzájuk kapcsolódó üzleti terv ismeretében a városvezetők már sokkal megalapozottabb döntéseket tudnak hozni, hiszen kiderülhet számukra, megvalósítható-e az általuk tervezett projekt az adott formában, mennyi forrással kell számolni, milyen megtérülésre lehet számítani, egyáltalán, fenntartható lesz-e a fejlesztés. Már készül a rendszer továbbfejlesztése is, amely révén a települések maguk tudják majd feltölteni jó megoldásaikat a példatárba.

Más formában is tud segíteni a Lechner – tette ehhez később hozzá Sík András, a tudásközpont térbeli szolgáltatások igazgatója. Átfogó adatbázisaik vannak a hazai településekről, tudják például, hogy mennyi lakás épül, milyen a közműellátottság, és így tovább. Minden magyar településről meg tudják mondani, miben erősek és mibe lenne érdemes beruházniuk, hogy még erősebbek legyenek. Már kaptak is néhány tucat megkeresést, de mindenkinek igyekeznek segíteni, aki stratégiaalkotásban, a jó megoldások kiválasztásában kéri a tanácsukat.

Törvény az adatvagyonról

Az egyéni jellegzetességektől függetlenül minden okosváros projektnek része kellene, hogy legyen az adatvagyon hasznosítása. Minden település nagy mennyiségű (nem személyes) adaton ül, és többnyire fogalma sincs, milyen módon teremthetne abból értéket a maga és a közössége számára.

Ezért is készül egy nemzeti adatvagyon-törvény, mondta Gál András Levente. Ebben definiálják majd az adatot, mint gazdasági erőforrást, kitérnek a hasznosítás kérdéseire és a felelős gazdálkodás lehetőségeire. A DJP szakértője ugyanakkor világossá tette, hogy nem tervezik az adatvagyon nyakló nélküli „csapra verését”, szeretnék elkerülni, hogy abból kizárólag a nagy multinacionális internetes vállalkozások húzzanak hasznot. A szakértői remények szerint az adatvagyon-törvény még idén megszülethet, és jövőre már elindulhat a jelenleginél hatékonyabb és tervszerűbb adathasznosítás is.

 

Honnan lesz pénz?

Minden esetben kényes dolog a finanszírozás kérdése. Az kevés, hogy a megoldás bevezetésére rendelkezésre állnak a szükséges források, figyelmeztet Pukler Gábor. Már a projekt megkezdése előtt számolni kell a későbbi működtetés, fenntartás, esetleg továbbfejlesztés forrásigényeivel, mert ezek nélkül egy bármilyen jó megoldás is csak múló epizód lesz a település életében. Számos esetben érvényesülhet „a drágább kevesebbe került” elve. A beruházás során elköltött többletpénz (például egy jól megtervezett, akár megújulókra alapozott energetikai megoldás) olcsóbbá teheti a fenntartást, így hosszabb távon jobban megéri, végső soron a várost és lakóit gazdagítva.

Útkeresés közben

Lánszki Regő, Urban pm
Érdekes helykeresés alakult ki a városok fejlesztésében, a vezetői döntésekben és a szállítók versenyében is. A városvezetőkre egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a megoldásra váró szükséghelyzetek és más városok folyamatban lévő fejlesztései. Mindeközben a technológiákat szállítók piacán egyre élesedő, de a településekkel való együttműködés tekintetében még kontúrtalan verseny bontakozott ki. Ez azonban szinte elkerülhetetlen, amikor a városfejlesztés klasszikus elemei a rohamosan változó infokommunikációs technológiákkal és eszközökkel találkoznak – mondja Lánszki Regő, az Urban pm Kft. ügyvezető igazgatója. A smart city területén tapasztalható átmeneti csöndet is ez okozza. A most formálódó kapcsolatokban a nagy tőkeigényű beruházások könnyen félremehetnek, ezért a vezetők inkább költenek arra, amiben nem tévedhetnek, mint amire ténylegesen szükségük lenne. Az előrelépéshez elengedhetetlen lesz a kormányzati, finanszírozói és szállítói közös értelmezés, a „közös nyelv” ismerete. A jövőbeni versenyelőnyt jelentő gyors továbblépés kizárólag tűpontosságú helyzetkép- és stratégiaalkotás mentén lehetséges, legyen ez akár vevői, akár szállítói oldalon.


 

Bár jelenleg viszonylagos forrásbőség áll a települések rendelkezésére – a hazai kormányzati és EU-s források mellett bankhitelekhez is olcsón lehet jutni –, érdemes számba venni az alternatív lehetőségeket is. Ritkán használják ki a települések például a szállítói finanszírozás lehetőségét. Pedig számos cég vállalja, hogy állja a beruházás költségeit, majd a kész megoldást szolgáltatás alapon kínálja a városnak. Találhatunk ilyenfajta működő konstrukciókat az elektromos autózáshoz szükséges töltőinfrastruktúra kiépítésénél, a közvilágítás korszerűsítésénél vagy az informatikai beruházásoknál is. „Nem az ördögtől való az ilyen finanszírozási forma, sőt megvan az az előnye is, hogy hosszabb távú partnerségben kapcsolja össze a szállítót és a megrendelő várost. Egy rövid értékesítési ciklus helyett így 5-10 évig állhatnak egymás mellett, ami után vélhetően amúgy is cserélni, modernizálni kellene az érintett rendszert” – foglalta össze az előnyöket Pukler Gábor.

Van ennek azért egy másik aspektusa is, tette hozzá Gál András Levente. Valóban hasznos lehet, ha a szállító fizeti a beruházást, de a banki finanszírozás mellett szól, hogy a bank nagyon alaposan utánaszámol a megtérülésnek. „Soha nem árt, ha a megrendelő és a szállító mellett még egy külső fél is ellenőrzi a számításokat” – mondta a DJP szakértője.

Rovatok

Karrierszkenner

Kíváncsi, hol dolgozik egykori kollégája, üzleti partnere?
Szeretné, ha az ön karrierjéről is hírt adnánk?

Böngésszen és regisztráljon!

Jelenleg 2028 személy szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:Alföldi István

A legkeresettebb emberek:

Cégszkenner

Melyek az ict-iparág legfontosabb cégei?
Melyek a fontosabb felhasználók más iparágakból?

Regisztrálja cégét Ön is!

Jelenleg 4835 cég szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:ALEF Distribution HU Kft.

A legkeresettebb cégek: