Menü

Kiemelt témánk

Feliratkozás


11_van_der_reep_03.jpg

Az internet és az arra épülő technológiák, szolgáltatások rendkívül hasznosak. Van azonban egy sötétebb oldaluk is, amiről jóval kevesebbet hallani. A gazdaság és a társadalom jövője szempontjából is rendkívül lényeges lenne, hogy a technológia sötét oldaláról is érdemi párbeszédet folytassunk – mondja Frans van der Reep holland társadalomtudós.

– Írásaiban, előadásaiban sokszor emlegeti az internet és az infokommunikációs technológiák „sötét oldalát”. Mondana néhány példát, hogy mire is kell gondolnunk ezzel kapcsolatban?

– Van jó néhány nyilvánvaló és számos kevésbé nyilvánvaló hátulütője a modern technológiáknak. Mindenki tisztában van azzal, hogy az internetes tevékenységünkkel nyomot hagyunk magunk után. De azt már talán kevesebben tudják, hogy elég tíz lájkot adni bármilyen közösségi hálózaton, és a szolgáltatónak máris meglehetősen pontos személyiségképe lesz az illetőről. Ha pedig már 50 lájk van, a rendszer jobban ismeri az adott embert, mint a saját párja. És ezt a tudást fel is használják marketing- és egyéb célokra, efelől ne legyenek kétségeink.

És mi van, ha nem egy internetes cég, hanem a munkáltatónk vagy az állam gyűjti ezeket az adatokat? Mondjuk a munkáltató kitölteti a szokásos éves munkavállalói kérdőívet, és elrejt benne néhány, ártatlannak látszó kérdést, például feketén iszod-e a kávét vagy szoktál-e minden nap reggelizni. Ismert tény, hogy a pszichopaták közül többen isszák feketén a kávét; ha valaki így tesz, máris magasabb kockázati besorolást kaphat. Kínában ugyanezt csinálja az állam: internetes tevékenységük alapján, a politikai megbízhatóság szempontjából pontozza a lakosokat. Aki nem ér el egy bizonyos pontszámot, még útlevelet sem kaphat. Ezek mind tudott dolgok, de nem beszélünk róluk.

– Vajon miért van így? Miért nem hallani ezekről a dolgokról többet?

– Igazából nem tudom, de több tényező is szerepet játszhat itt. Először is, a modern technológia „cool”. Az újdonság varázsa, az állandóan megjelenő új funkciók, lehetőségek az emberek többségét lenyűgözik, különösen a férfiakat. Az árnyoldalakról nem szívesen hallanak, mert ki akarja, hogy elrontsák az örömét? A másik dolog, hogy az újdonságok mögött álló nagy tech-cégeknek óriási marketingerejük van. Ezzel szerte a világon könnyedén befolyásolják, alakítják a közvélemény gondolkodás- és látásmódját, ami nagy, és ráadásul ellenőrizhetetlen hatalmat ad a kezükbe.

– Biztos, hogy ezt veszélyként élik meg az emberek? Nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy kisebb kényelmi vagy anyagi előnyökért mennyi információt hajlandóak megosztani magukról. Lehet, hogy csak nem törődnek az egésszel?

– Szerintem a nagy többség nem akarja feladni a kontrollt a magánélete felett. Inkább csak nem ismeri a valós helyzetet, a tényleges veszélyeket és következményeket. Biztos vagyok benne, hogy ha szembesítenék őket a tényleges szituációval, nem csak egy vállrándítás lenne a válasz. Hadd hozzak megint egy példát. Mindenki nagyon szívesen posztol képeket a gyerekeiről. De belegondolt valaki, hogy mit szólnak majd később ehhez maguk a gyerekek? Biztosan szeretnék, hogy a megkérdezésük nélkül feltett képek még évtizedek múltán is ott legyenek az interneten? És vajon mindez hogyan befolyásolja az identitásuk formálódását és az intimitásélményüket?

– Mekkora fogadókészség van az efféle gondolatokra a szélesebb közvéleményben?

– Kell némi bátorság ahhoz, hogy ilyen gondolatokat nyilvánosan megfogalmazzon az ember. Amikor az önvezető autók hátrányairól beszélek, könnyen megkapom, hogy te azt akarod, hogy továbbra is olyan sokan haljanak meg az utakon? Félreértés ne essék, nem betiltani akarom én az önvezető autókat vagy bármilyen más új technológiát, csak azt szeretném, ha ezekről az aspektusokról is esne szó.

– Az infokommunikációs technológiák miatt bekövetkező társadalmi változásokról mi a véleménye?

– Ezen a téren is olyan változások zajlanak, amelyeknek még nem látjuk a végeredményét. Már vannak amerikai iskolák, ahol nem tanítják a kézírást, merthogy többnyire úgyis gépelni fog a gyerek. Ez igaz, de a kézírás elsajátítása a finommotoros mozgások vagy a koncentrálóképesség fejlesztése miatt mindenképpen nagyon fontos lenne. Kutatásokból kiderült, hogy a kézírásos jegyzetelés során másképp működik az agy és a memória, mint a gépelésnél, könnyebben meglátjuk az összefüggéseket, a „nagy képet”. A számológépek miatt sok helyen már egyszerűbb műveleteket sem tudnak fejben elvégezni a diákok. A GPS-ek miatt lassan elveszítjük a térbeli tájékozódóképességünket: ha mindig a gép mondja meg, merre kell mennünk, miért figyeljünk a környezetünkre?

Frans van der Reep, társadalomtudós
 

A változások hatása már látszik az ifjabb generációkon. Számukra kevésbé fontos, hogy szert tegyenek egy adott tudáshalmazra, ami alapján majd elboldogulnak az életben. Nekik az a fontos, hogy az adott helyzetben meg tudjanak oldani egy konkrét problémát, amihez persze kiválóan felhasználják az elérhető technológiai megoldásokat. Csak éppen nem veszik észre, hogy mindeközben mennyire reaktív módon cselekednek.

Megint csak hangsúlyoznom kell: nem biztos, hogy ez rossz irány. De az biztos, hogy ezekről a jelenségekről is széles körű társadalmi vitát kellene folytatni, hogy mindenki tisztában legyen a lehetséges következményekkel.

– Az ilyen „kozmikus”, globális trendek ellen mit tehet az egyén?

– Nem szabad automatikusan beletörődni a változásokba. A nagy többség úgy reagál az új technológiákra, mint elkerülhetetlen dolgokra: elfogadja és használja, mert mást úgy sem tud tenni. Nem érzik, hogy lenne beleszólásuk, csak úgy megtörténik az egész körülöttük és velük. Pedig ez nem így van.

A legfontosabb az lenne, hogy mindenki alaposan gondolja meg, milyen információkat ad ki magáról, pláne tudatosan. A böngésző beállításaival korlátozhatjuk a sütik működését, így a weboldalak üzemeltetői kevesebbet tudnak meg rólunk, legfeljebb minden egyes alkalommal be kell írni a jelszót. Végső soron pedig kérhetjük a szolgáltatót, hogy a rólunk szóló, de nekünk nem tetsző információt távolítsa el az oldaláról. Hosszabb távon és egységes fellépéssel azt is el lehetne érni, hogy a nagy cégek változtassanak adatgyűjtési és -kezelési módszereiken.

– Írásai alapján arról sincs meggyőződve, hogy az internetes technológiák komolyan hozzájárulnak a gazdasági fejlődéshez. Miért látja így?

Szakmai pálya

– gazdasági, filozófiai és teológus diplomákat szerzett

– 1995-ben megjósolta a hálózati, platform alapú gazdaság beköszöntét, a diszruptív üzleti modellek létrejöttét

– 1997-ben a holland királynő lovaggá ütötte

– 2003 óta az Inholland University of Applied Sciences professzora, ahol a digitális világ kérdéseivel foglalkozik

– számos könyv és szakcikk szerzője

– a Royal KPN távközlési vállalat stratégiai tanácsadója

– 2000 óta beszélhetünk arról, hogy széles körben elterjedt az internet, viszont nem látom, hogy hol van az általa előidézett nagy gazdasági fellendülés. Igazából csak a behelyettesítést láthattuk. Jó néhány régi, analóg cég tönkrement, és új, digitális, web alapú vállalkozások vették át a helyüket. De a digitális gazdaság működése nekem egy kicsit olyan, mint a kaszinóban a jackpot. Annak a valószínűsége, hogy én nyerem meg a jackpotot, szinte nulla. Annak a valószínűsége, hogy valaki megnyeri: 1. Amikor a Facebook létrejött, tucatnyi hasonló közösségi hálózat volt. Közülük Mark Zuckerberg vitte el a jackpotot, és nem tudnám megmondani, hogy minek köszönhetően – ügyesebb volt, előrelátóbb, jobban ráérzett arra, mit akarnak a felhasználók, vagy egyszerűen szerencséje volt?

– Ezek szerint nem lehet bárkiből egy új Zuckerberg?

– Szerintem ennek alig van esélye. Nemcsak a gazdaság, hanem a társadalom is egyre inkább hálózatok mentén szerveződik. Viszont ha valakinek nincs semmi olyan értéke – legyen az tudás vagy kapcsolat –, amit a hálózat értékesnek tart, akkor kimarad, nem fogadják be ezek a hálózatok. Vagyis amellett, hogy az internet összeköt, szét is választ. Erről is sokat kellene beszélni, mert igazából senki nem tudja, hogy merre fejlődik a társadalom és a gazdaság az internetes világban.

– Végül is ön mennyire optimista a jövőt illetően?

– A fentiek ellenére nem érzem magam vészmadárnak. Nagyszerű lehetőségeket rejtenek az infokommunikációs technológiák, de egyelőre túl képlékeny az egész. Nagyon gyorsan változik minden, időbe telik, amíg hozzáigazodunk az új világhoz. Szerencsére megtettük az első lépést: felismertük, hogy nem minden arany, ami annak látszik.

Rovatok

Karrierszkenner

Kíváncsi, hol dolgozik egykori kollégája, üzleti partnere?
Szeretné, ha az ön karrierjéről is hírt adnánk?

Böngésszen és regisztráljon!

Jelenleg 2051 személy szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:Grace Gerald

A legkeresettebb emberek: