Menü

Eseménynaptár

A 160 főt foglalkoztató, éves szinten hét és fél milliárdos árbevételű Konica Minolta Magyarország és szerbiai leányvállalatának ügyvezető igazgatója, Székely Dániel mesélt szakmai karrierútjáról, magánéletéről és az előtte álló kihívásokról.

– Mi szerettél volna lenni gyerekkorodban?

– Buszvezető. Emlékszem, gyerekként megálltam a vezetőfülke előtt, és néha megengedték, hogy megnyomjam a gombokat. Későn érő típus vagyok. Érettségi után elmentem dolgozni, hogy pénzt keressek és bulizhassak, de rá kellett jönnöm, ahhoz, hogy az ember olyan munkát végezzen, ami szellemileg is kielégíti, tanulni kell. Akkor visszaültem az iskolapadba: pénzügyi tanulmányokat folytattam, majd közgázt a Corvinuson. A szüleim is közgazdászok – az egyetemen ismerkedtek meg –, valószínűleg ezért választottam ezt a pályát, bár soha nem akartak irányítani. A főiskolai éveim alatt többször évfolyamelső voltam, mert bennem volt a félsz, hogy a frissen érettségizettekhez képest lemaradtam, másrészt viszont nagyon érdekelt, amit tanultunk, és olyan tudást akartam szerezni, amely később segít az érvényesülésben.

– Felsőfokú tanulmányaid alatt végig dolgoztál, ráadásul egyre újabb helyeken. Nem volt stresszes?

– A tanulás nem jelentett túl nagy erőfeszítést. Ami a munkát illeti, szerettem volna jobban keresni, és olyan feladatokat kapni, ami nagyobb felelősséggel jár. Ráadásul képtelen vagyok olyasmivel foglalkozni, ami már nem jelent kihívást, ha megoldottam a feladatot, azonnal továbblépek. De azért mindegyik helyet szerettem. Mostanában előfordul, hogy megdöbbenek, hogy már 10 éve dolgozom a Konica Minoltánál, és bár még nem vagyok 40 éves, a felnőtt életemnek a felét itt töltöttem. De mindig voltak jó pillanatok és egymás után jöttek a kihívások. És bár pénzügyi és számviteli végzettségem van, alapvetően a kereskedelemben dolgoztam, ami nagyon jó párosítás a mostani munkámban, mert átlátom az üzlet működését pénzügyi oldalról, viszont salesesként tudok az ügyfelek fejével is gondolkodni.

– 2006-ban kerültél a Konica Minoltához menedzserként, akkor jártál a Corvinusra, és ha jól tudom, a feleségeddel is akkoriban ismerkedtél meg. A tanulás és a munka mellett hogy tudtál időt szakítani a párkapcsolatra is?

– Kezdetben nem volt könnyű mindezt összeegyeztetni, bevallom, voltak súrlódások. Akkoriban főleg a munkára koncentráltam, napi 12 órát dolgoztam, idővel mélyült el egyre jobban a kapcsolatunk. A feleségem is pénzügyi szakon végzett a Corvinuson, egy multinál dolgozik régiós pénzügyi elemzőként – még egy hónapig. Májusban születik meg a kislányunk, Luca.

– Mit gondolsz, miben változik meg az életed a baba születésével?

– Szeretnék kezdettől részt venni a lányom életében. Ehhez át kell értékelnem a prioritásokat, mert sokáig úgy dolgoztam, mintha saját gyermekemnek tekintettem volna a céget. Mostantól igyekszem úgy szervezni a cég irányítását, hogy önállóbbak legyenek a munkatársaim. Ehhez szabadságot és magabiztosságot ad a mögöttem álló 10 év a Konica Minoltánál, mert annak ellenére, hogy alapvetően későn érő típusnak tartom magam, úgy érzem mára beértem én is és az erőfeszítéseink is.

– Elmesélnéd, hogyan lettél ügyvezető igazgató?

– Team leaderként kezdtem az értékesítésen 2006-ban öt kereskedő beosztottal, és az volt a feladatom, hogy minél több testreszabott szolgáltatást adjunk el közepes és nagy vállalatoknak. 2008 januárban történt egy átszervezés, amikor új ügyvezető jött külföldről, aki engem nevezett ki országos értékesítési vezetővé. Komoly támogatást kaptam a külföldiektől, például házon belüli tapasztalatcsere formájában, és szépen fejlődött a cég. Négy év alatt másfélszereztük az árbevételt és az eredményt egy alapvetően stagnáló piacon. Amikor a külföldi kolléga megbízatása lejárt, engem neveztek ki ügyvezetőnek. Azóta már dupláztuk. Akár azt is mondhatnám, úgy történt, mint a mesében.

– Milyen kihívásokkal kell szembenézned ma?

– Jelenleg a cég bevételének nagy hányada nyomtatott dokumentumok előállításából származik. Ha azonban előre tekintünk a jövőbe, azt látjuk, hogy a nem is távoli jövőben nagyon megváltozik a világ, így a vevők igényei is. Stratégiai váltásra van szükség. Új stratégiát fogalmaztunk meg az ügyfélportfóliónkból és a vevői igényeiből kiindulva, s ez Magyarországon azt jelenti, hogy komplex és integrált folyamattámogató megoldásokat vettünk fel a portfólióba. A japánok ehhez adtak nekünk egy keretet, de alapvetően szabad kezet is, hiszen a helyi piacot mi ismerjük. Ezért is jó itt dolgozni: kicsit olyan, mintha a saját üzletünket csinálnánk. Kezdeményezhetünk, és ha van mögötte világos stratégia és üzleti elképzelés, akkor elfogadják. Ebből adódóan a felelősség és a siker is a miénk. Nagyon jó érzés, hogy az ügyfeleink is értékelik az erőfeszítéseinket, mivel sok fejfájást és kihívást oldunk meg számukra, így az alapvető tevékenységükre koncentrálhatnak.

– Van előrelépési lehetőség a magyarországi cégnél?

– Itthon nincs, de külföldön igen. És ha magammal vihetném a családom, el is vállalnám. A feleségemmel megállapodtunk, hogy míg ő a gyerekkel van, ha van rá lehetőség, elmegyünk egy pár évre külföldre. Ez az, ami utóbb visszagondolva hiányzik a pályámból. Most egy talent programban veszek részt Tokióban, ahol a jövő Konica Minolta globális vezetőit képzik, ahová 30 embert hívnak meg az egész világból és nagy megtiszteltetés, hogy én is ott lehetek.

– Van még olyan dolog a pályafutásod során, amit bepótolnál?

– Talán elvégezném a pszichológia szakot, hogy jobb vezető legyek. Az elmúlt két évben kezdtem el érdeklődni a pszichológia iránt, és azt tapasztalom, hogy a pszichológia eszköztárával jobban tudok kommunikálni az emberekkel, ez előnyt jelent a munkában és a magánéletben is. A körülöttem lévő coachoktól, trénerektől tanulok, ők ajánlanak nekem szakkönyveket. Ne általános pszichológiára gondolj, hanem például F. Várkonyi Zsuzsa tranzakcióanalízisére vagy az enneagramra, ami abban segít, hogy jobban megértsük egymást, hiszen ha ismerem önmagam, azaz a személyiségemből fakadó erősségeket és gyengeségeket, akkor összeállíthatok egy olyan teamet, amellyel minden szempontból képesek vagyunk mérlegelni az előttünk álló kihívásokat.

– Azt mondtad, hogy a szüleid nem próbáltak irányítani. Te hogy szeretnéd nevelni a lányodat?

– Még nem tudom a választ, de biztos, hogy bizalmas kapcsolatban szeretnék lenni vele. Azt szeretném, ha olyasmit csinálna majd, ami boldoggá teszi, amire a személyisége predesztinálja. A feleségemmel igyekezni fogunk jó példát mutatni neki. De egyelőre még a gyerekszoba berendezésénél tartunk. A könyvek már megvannak, de még nem beszélgettünk a gyermeknevelésről. A magam részéről szeretnék tudatos és szerető szülő lenni, akivel a gyermekünk megbeszélheti a gondjait.

Rovatok

Karrierszkenner

Kíváncsi, hol dolgozik egykori kollégája, üzleti partnere?
Szeretné, ha az ön karrierjéről is hírt adnánk?

Böngésszen és regisztráljon!

Jelenleg 2024 személy szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:Szabó Zsolt- Sharp

A legkeresettebb emberek:

Cégszkenner

Melyek az ict-iparág legfontosabb cégei?
Melyek a fontosabb felhasználók más iparágakból?

Regisztrálja cégét Ön is!

Jelenleg 4830 cég szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:SERCO Informatika Kft.

A legkeresettebb cégek: