Menü

Tetemes mennyiségű adatot gyűjtenek már most a cégek, és tárolják őket a további hasznosítás reményében, de az adattisztítás, rendszerezés és a későbbi felhasználás sorozatosan elmarad. Nincs elég adatbányász, aki kellő fantáziával feldolgoznák őket, hiányzik a koherens nemzeti adatpolitika is.

Személyre szabott ajánlatot szerettem volna kapni attól a mobilszolgáltatótól, akiknek már 11 éve vagyok az ügyfele. A szolgáltató szinte mindent tud rólam, hiszen adatok tömkelege keletkezik minden egyes telefonáláskor. Be is léptem az online felületre, ahol azonban a tarifák és a készülékek dzsungelében nem sikerült könnyen és gyorsan eligazodnom. Felcsillant viszont a szemem, amikor SMS érkezett a szolgáltatótól, amelyben 40 ezer forintos kedvezményt kínáltak új készülék vásárlása esetén (stimmelt), de csak akkor, ha új előfizetést is kötök mellé (nem stimmelt). Mikor ugyanezt az üzenetet a kedvesem is felolvasta a telefonjáról, akkor már rácsodálkoztam: tényleg ennyire nem képes a szolgáltató személyre szabott ajánlatot adni?!

 

Jelszó: személyre szabottan

Amerikában élő, ugyancsak Enikő nevű barátnőm Facetime híváson keresztül mutatta be, hogy az ő mobilszolgáltatója mit tud róla. Az online személyes menüpontban kiderült, hogy ő (és a férje) milyen készüléket használnak, milyen tarifacsomagjuk van, és az almás cég ügyfeleiként rögtön fel is ajánlották nekik a lehetőséget, hogy a hamarosan piacra kerülő iPhone 8-ast előrendelhetik. A sarki boltban az épp aktuális vásárlás alapján kapnak személyre szabott kupont, a számlával együtt, ami (nem vicc) méternyi hosszú is lehet. De az amerikai adatgazdagságnak hátulütője is van. Gyakori utazásai során a helyi színházak nem akarnak jegyet eladni neki, mert a bankkártyájához regisztrált irányítószám eltér az adott városétól – ilyenkor mindig változtat bankkártya beállításain, hogy megvásárolhassa a jegyet. Egyébként felelős európai módjára tudatosan vigyáz adataira, ahol csak lehet, leiratkozik a hírlevélben érkező ajánlatokról, és csak annyi adatot ad meg magáról, amennyi feltétlenül szükséges.

A vállalatok sok adatok gyűjtenek, de változatos okokból ezeknek csak a töredékét dolgozzák fel. Azért gyűjtik az adatokat, mert ezzel is bebiztosítják magukat a jövőre nézve, mondván, azt megengedhetjük magunknak, hogy tároljuk őket, de feldolgozási kapacitásunk egyelőre nincs. Hiányzik a megfelelő képzelőerő, hiányoznak a szakképzett adatbányászok, vagyis elérhetetlenek a mi pénzünkön gyűjtött közadatok. Egyre csak nőnek előttünk az adathegyek, de nem születnek ötletes szolgáltatások, nem fejlődik maga az adatipar. Pedig a játszótér mindenki számára adott, a jövő évben életbe lépő Európai Adatvédelmi Szabályozás (GDPR) egyértelmű, átlátható és (ha elsőre nem is könnyen, de) betartható feltételeket teremt kontinens-szerte.

Európában sem minden fenékig tejföl

Az észtek 2017 második felében lettek első alkalommal az EU elnökei, digitális országhoz méltóan az adatgazdaság élénkítésére tettek előremutató javaslatokat. Az elvi vitára bocsátott dokumentum szerint az adatok szabad áramlására vonatkozó indokolatlan korlátozások akadályozhatják az uniós adatgazdaság fejlődését. Ilyen korlátozások például a közigazgatási szervek által az adatok tárolási vagy feldolgozási helyével kapcsolatban előírt követelmények. Meglátásuk szerint az adatok szabad áramlása az ötödik szabadságjog lenne az EU-ban. Attól függően, hogy milyen hatékonysággal hárulnak el az akadályok az adatok szabad áramlása elől, 2020-ra a becsült 361 milliárd euró helyett 739 milliárd eurót generál az EU-s adatpiac (vagyis az EU GDP-jének 2,3 százaléka helyett 4 százalékát adhatja az adatgazdaság).

Persze, az észtek digitalizációs szintjét kevés ország közelíti meg, így javaslataik gyakorlati megvalósulásáig még sok-sok gigabájt cserél gazdát az interneten.

 

Intelligensebb adatok

Az IDC elemzése szerint rengeteg mennyiségű adat születik a világon, 2005-ben még csak 0,1 zetabájtnyi adatot tartalmazott digitális univerzumunk, 2020-ban ez már 44 lesz (lásd a mellékelt grafikonon). A zetabájt egyébként egy igencsak nagyléptékű mértékegység, 1 trilliónyi gigabájtot takar, vagyis 10007 bájtot.

Bakk József, az IDC Magyarország elemzője szerint az IoT térhódítása miatt az utóbbi időszakban a strukturált adatok mennyisége elkezdett növekedni, egyre intelligensebb adatokkal van dolgunk. Az elemző becslése szerint a strukturált adatok aránya 2020-ra elérheti a 20 százalékot is a nagy adattengerben. A szakember meglátása szerint a nagyvállalati szegmens és a kis- és közepes vállalatok krémje között minimális azon szervezetek száma, ahol ne lenne valamilyen adatfeldolgozó projekt. A tranzakciós adatokat, vállalati adatokat biztosan feldolgozzák, a kérdés csak az, hogy mennyire kifinomult eszközöket és tudást használnak ehhez. A kisvállalatoknál, ahol egy kézben összpontosul az irányítás, még nem látják az adatgazdaság hasznát, ezért nem is fektetnek pénzt és időt hasonló megoldásokba. Ezen a téren változást remél az elemző, mert sok, kifejezetten ennek a rétegnek szóló megoldás jelent meg a piacon.

 

Csupán az adatok öt százaléka hasznosul

„Valóban nagyon sok adatok gyűjtenek a cégek, és nagyon keveset dolgoznak fel belőle” – erősítette meg a fentieket Mészáros Zsolt, a Motiment kutatási vezetője. A vállalatok félnek kihagyni bármilyen adatot is, mondván, inkább eltárolják feldolgozatlanul, mintsem lemaradjanak valamiről a későbbiekben. Mindent elmentenek, elraktároznak, hátha jó lesz még valamire, de kevesen képesek valóban kreatívan hasznosítani őket. Noha nem kívánt becslésekbe bonyolódni, kérésünkre a szakértő megsaccolta, hogy a vállalati adatok 90-95 százaléka parlagon hever, vagyis az adatok csupán öt százaléka hasznosul.

Az adattárház adatait általában értékesítési és kontrolling célokra használják fel, tehát szinte csak gazdasági jellegű az adatfeldolgozás, noha sokkal több potenciál rejlik a témában. Az adatok kreatív feldolgozásának egyik akadálya az adatbányász szakemberek hiánya, illetve a meglévők munkaidejének magas költsége.

Az előrelátóbb vállalatoknál nemcsak az adatbányászok, hanem – egyszerűbb felületen – a cég munkatársai is hozzáférhetnek az adatokhoz, akiknek így lehetőségük adódik a saját területükön hasznosítani azokat. A lehetőséget különböző okok miatt mégis nagyon kevesen használják ki: a legtöbb dolgozó nem is tudja, hogy létezik egy használható központi adatbázis, vagy nem engedi az ideje, hogy ezzel foglalkozzon, esetleg fél ettől a területtől, mert azt gondolja, űrtudománnyal áll szemben. Igaz, ahhoz, hogy az adatokat használni is tudjuk, kell egy kis affinitás, minimális tudás. Nem árt például, ha szakember segít a mérési rendszer meghatározásában, hogy tudjuk, milyen adatokat elemezzünk.

Az adatok hasznosításához azok tisztítására, rendszerezésére lenne szükség, ami további erőforrásokat igényel. A cégek jelentős része csak annyi energiát szán az adatok rendszerezésére, amennyi az aktuális projekt (mondjuk, a következő termékbevezetés) keretében megtérül.

 

Az adatpolitika sem támogatja a fejlődést

Amellett, hogy nincs megfizethető adatbányász szakember hazánkban (a Hays Salary Guide kutatása szerint legtöbbjük külföldre vándorol a tanulási és karrierlehetőségek miatt – az itthon maradottak átlagosan 900 ezer forintos bérnek örvendhetnek), a hazai adatpolitika sem fejlődik elég gyorsan, hogy beindítsa az adatgazdaságot.

Tavaly írtunk arról, hogy az adatpolitikai Fehér Könyv igazán bátor és előremutató elképzeléseket tartalmaz. A könyvben felvázolt rengeteg ötletből kevés öltött testet törvény vagy gyakorlati intézkedés formájában az elmúlt egy évben. Kormányzati források szerint dolgoznak egy kormányhatározaton, amely az adatfelhasználást ösztönözné. Meg nem erősített információink szerint a Belügyminisztérium foglalkozik a Fehér Könyvben megálmodott közadatportál kialakításával, amely egy helyen gyűjtené össze és a vállalatok számára másodlagos felhasználásra elérhetővé tenné a közszférában összegyűlt adatokat. A kormányzat a KÖFOP pályázatok elbírálásában szakmapolitikai szempontként fogalmazta meg a közadatok újrahasznosítását, de ezen a téren sem valósult meg túl sok konkrétum. Az a cél, hogy a közszféra adataira alapozva innovatív ötletekkel kreatív szolgáltatások jöjjenek létre. Ha nincsenek adatok, nincs szolgáltatás sem.

 

Pozitív példák is vannak

Kezdeményezések, pozitív példák azért már vannak. „Elképesztő megtérülésű projekteket hozott össze a Hiflylabs csapata csupán azzal, hogy felhasználhatóvá tette az amúgy is meglévő adatokat” – mondta Virág Zsolt tulajdonos. Egy nagyobb cégcsoportnál több százmillió forint értékű beszerzési csalást göngyölítettek fel a beszerzési és más belső rendszerekben amúgy is tárolt, csak korábban soha össze nem kapcsolt adatok segítségével.

Van olyan szolgáltató is, aki az önmaga számára gyűjtött adatokból még pénzt is tud csinálni. Egy ipari berendezéseket gyártó cég a saját felhőjébe gyűjti az összes gyárban üzemelő gépének adatait, és fizetős benchmarking szolgáltatást kínál, amelyből a gyártulajdonos láthatja, hogy a normálisnál több vagy éppen kevesebb a leállás.

Az állami szervezetek közül kiemelten a Lechner Tudásközpont foglalkozik az adatfeldolgozás kérdésével, ők építésüggyel kapcsolatos adatokat gyűjtenek. Both András informatikai vezető szerint az elektronikus építésügyben 2008 óta folyamatosan gyűjtik és összesítik a releváns adatokat, de még mindig nem állt elő az összes feldolgozható formában. Azon dolgoznak, hogy rendszereik mindenhol bekérjék egységesen azokat az adatokat, amelyek az építészeti vagy egyéb szakági terveken ugyan szerepelnek, de nem feltétlenül egyszerűen feldolgozható formában (például hasznos összterület, lakóépület típusa, rendeltetési egység megnevezése stb.).

Az adatok kiértékelésének területén is van feladatuk: például, ha csak azt szeretnék megtudni, hogy Magyarországon hány ember él 10 lakásos társasházban, akkor az 10 fejlesztői órába kerül – ez rendkívül drága adatelemzés. Egyszerűbb, könnyebb, felhasználóbarát kimutatásokra, lekérdezési lehetőségre van szükségük. Folyik az adattárház építése náluk is, és folyamatosan keresik az adatszakembereket – ami azonban nehéz feladat, nemcsak azért, mert hiányszakmáról beszélünk, hanem mert az államigazgatás fizetés tekintetében másfélszer alulmarad a versenyszférával szemben.

Rovatok

Karrierszkenner

Kíváncsi, hol dolgozik egykori kollégája, üzleti partnere?
Szeretné, ha az ön karrierjéről is hírt adnánk?

Böngésszen és regisztráljon!

Jelenleg 1997 személy szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:Fazekas Barbara

A legkeresettebb emberek:

Cégszkenner

Melyek az ict-iparág legfontosabb cégei?
Melyek a fontosabb felhasználók más iparágakból?

Regisztrálja cégét Ön is!

Jelenleg 4740 cég szerepel adatbázisunkban.

A legkeresettebb cégek: