Menü

Volt egyszer egy államtitkár, aki többször is azt fejtegette, hogy nem baj, ha az informatika nincs az események, no pláne a politika fősodrában. Addig jó az informatikusoknak, mondogatta, amíg szépen, „surranó pályán” haladnak, mert addig tudnak folyamatosan előremenni, zavartalanul fejlődni. Az említett (szakma)politikus regnálása alatt ez a szemlélet többnyire működött is. Persze nem minden első ember volt ennyire „szerencsés”, volt(ak), aki(k)nek kijutott az egész médiát tematizáló ICT-botrány(ok)ból.

Mindenesetre érdekes dolog a fősodor kérdése. Az informatikus társadalomból sokan esküsznek rá, hogy nem elég erős, nem annyira erős az informatikusok érdekérvényesítő képessége, mint más gazdasági szegmenseké. Hasonlat gyanánt egy médiából átvett kifejezést emlegetnek: ha a hajtás fölé tudunk kerülni, csak akkor fog a helyzet megváltozni. De sajnos a hajtás fölé kerülés az estek túlnyomó többségében korrelál valamilyen szaftos ICT-történéssel. És ilyenkor az ember azt érzi, olyan helyzet alakul ki, mint amit Kőmíves Kelemen balladájában olvashattunk: „amit raktak délig, leomlott estére, amit estig raktak, leomlott reggelre”. Vagyis amit hónapokon, netán éveken át szépen építgetett a szakma, azt valamelyik cég tenderfúrása, vagy egy elképesztően túlárazott projekt napvilágra kerülése, netán a közbeszerzés furmányos megkerülése lerombolta. Pont úgy, ahogy a messze földön elhíresült vagy ilyen-olyan okokból titkosított projektek is megtették a maguk hatását. Az újság hajtás fölötti első oldala vagy az online médiumok vezető hírei ilyenkor deklaráltan megvoltak. Persze nem ilyen fajta dicsőségre vágyott a szakma…

Most is a társadalom figyelmének középpontjába került az informatika. S nagyon elgondolkodtatónak tartom ennek az egész netharagnak, kommentcunaminak a pszichológiáját. Azon nem csodálkozom, hogy vannak, akik fölöttébb ügyesen, önös PR érdekeik szolgálatába állítják a történteket, míg mások „jókat” trollkodnak. Akadnak olyanok is, akiknek semmi sem drága, próbálják manipulálni az embereket. Míg többen igen korrekt módon, tárgyszerűen igyekeznek elemezni a helyzetet, rámutatni a hibákra, a megoldási lehetőségre.

Ami engem fölöttébb meglepett, hogy a közvélekedés és a szakma bizonyos szempontból mennyire messze áll egymástól. Az átlagpolgár – legyen az bármennyire is intelligens, képzett a maga szakterületén – több olyan informatikai kifejezést használ, amelynek értelmét tudni véli, de sem informatikailag, sem jogilag nem azt takarja, amit ő gondolt azzal kapcsolatban. Ilyenkor az az érzésem, hogy nekünk – informatikai újságíróknak, különféle társadalmi szervezeteknek, nem beszélve az ICT-cégekről – igen nagy a felelősségünk. A társadalmi felelősségünk! Valahogy két pí szerint periodikusan mindig kiderül, hogy nem fordít a szakma elég energiát arra, hogy kellőképpen edukálja a társadalmat. Majd amikor valami kapcsán mindez kiderül, jönnek a nagy elhatározások. És tisztelet a kivételnek, ezek a nagy elhatározások hamar hamvukba hullnak.

Nagyon bízom benne, hogy ezúttal másképp lesz! Egyrészt azért, mert ha azt akarjuk, márpedig akarjuk, hogy a fiatalok (és a kevésbé fiatalok is) legyenek informatikusok, akkor előttük vonzó pályaként kell megmutatnunk az informatikát. Nem terminus technicusok halmazaként, amit csak a „kocka IT-sok” értenek. S ha már a szakmai bikkfanyelvnél tartunk, akkor azzal sem árt tisztában lennünk, hogy az új generáció azt gondolja, csak ők értenek igazán az informatika nyelvén, míg az idősebbek azt hiszik, ki kell oktatniuk a fiatalokat. Így aztán nem értik meg egymást. Azt gondolom, talán a mindennapi rutinok most nem söprik el a nagy elhatározást, hogy az informatikusok párbeszédet folytassanak mindazokkal, akiknek, akikért a különféle rendszerek készülnek. Ehhez pedig közös nyelven kell beszélniük egymással a megrendelőnek, a szállítónak és a felhasználónak: minden szereplőnek ugyanazon szó alatt ugyanazt a jelentést kell értenie. Ez nagyon hosszú edukációs procedúra, nem kis munka végigvinni. De most mintha a korábbiaknál nagyobb nyitottságot, mi több, eltökéltséget éreznék erre. És nemcsak a történet főszereplői részéről, hanem a szakma más meghatározó szereplői részéről is. Azt hiszem, ilyen pillanat ritkán adódik, üstökön kellene ragadni, és kidolgozni, hogy is történjen mindez a gyakorlatban. Mi a magunk részéről minden segítséget, platformot megadunk. És rajta tartjuk a szemünket a megvalósításon!

Rovatok

Karrierszkenner

Kíváncsi, hol dolgozik egykori kollégája, üzleti partnere?
Szeretné, ha az ön karrierjéről is hírt adnánk?

Böngésszen és regisztráljon!

Jelenleg 1976 személy szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:Márton Zoltán

A legkeresettebb emberek:

Cégszkenner

Melyek az ict-iparág legfontosabb cégei?
Melyek a fontosabb felhasználók más iparágakból?

Regisztrálja cégét Ön is!

Jelenleg 4699 cég szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:Clarmont I.S. Kft.

A legkeresettebb cégek: