Menü
03_Theispot.com.jpg

Furcsa dolog, amikor egy lapon emlegetjük a munkaerőhiányt és az elbocsátásokat. A laikusok akár azt is gondolhatnák, hogy manapság egy munkahelynek csak a munkavállaló fordíthat hátat, mert a munkáltató csak akkor köt útilaput a munkatársa talpára, ha az valami nagy disznóságot csinált, különben pedig vigyáz rá, mint a hímes tojásra.

Az tény, hogy mostanság a munkavállalók nagy urak, dúskálnak a rájuk szabott, remekebbnél remekebb állásokban, és pillanatok alatt kifordulnak az ajtón, ha nem olyanok a körülmények, a feladatok, az anyagi kondíciók, amelyekben ideig-óráig komfortosan éreznék magukat. Azzal nem igen számolnak, hogy bizony a munkáltatónál is betelhet a pohár, és nem tudja (vagy még inkább nem akarja) tolerálni azt a viselkedést, amit nem egy Z-generációs munkavállaló produkál. Erre mondják, hogy antagonisztikus ellentét: az egyiknek mennie kell – és nem valószínű, hogy a főnök vagy cégtulajdonos lesz az, aki veszi a kalapját. Kivétel ez alól például annak a nagy magyar szoftverfejlesztő cégnek a szenior korú első embere, aki saját bevallása szerint annyira nehezen viselte az ifjú fejlesztők magatartását, hogy valósággal viszketett a tenyere tőlük. S mivel nem akart emiatt börtönbe kerülni, a további céges sikerek érdekében inkább átadta a cég operatív irányítását egy nála jóval fiatalabb menedzsernek. Mindenesetre megemelem a kalapom az olyan topmenedzser előtt, aki felismeri, hogy csak ő, a munkáltató járna rosszul, ha pont ebből a generációból engedné el a tehetségeket.

A legtöbb esetben azonban nem ez a forgatókönyv, hanem bizony jön az elbocsátás, amit a sajtóközleményekben, különféle céges kommunikációkban legtöbbször „közös megegyezéssel távozott” formában szoktak emlegetni a felek. Kulturáltan, kicsit csúsztatva, de mindenkinek védve van jogilag is a hátsó fele, s azzal már nem igen törődik egyik fél sem, hogy mit pusmognak róluk a Pagonyban. (A munkaebédek meg a kávézások alatt azért csak kiderül, hogy gyakorlatilag kirúgták emberünket, aztán az ebéd elteltével mindenki játssza tovább a szerepét.)

Persze néha bele kell állni ezekbe a „Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor, ha hitted, hogy még mindig tartalak” helyzetekbe, ahogy Ady Endre is írta. Egyszer én is voltam szenvedő alanya egy ilyen diskurzusnak, és emlékszem, mennyire pusztító volt az, ahogy az egész lezajlott. Azóta már sok-sok év eltelt, és bizony én is megváltam kollégáktól. Tudom, hogy nem mindenki fogadta el az adott pillanatban, hogy miért is kell véget érnie a közös munkának, s közülük van, aki mind a mai napig tüskeként hordozza magában az elválást. Volt olyan is, akinek többször is ajtót mutattam, mert olyat csinált, amiért ezt meg kellett tennem, de aztán tiszta lappal csak újrakezdtük. És volt olyan is, aki egyszerűen csak kisétált az ajtón, és soha többé nem hallottam hírét. Mégis, talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy nem egy egykor volt kolléga mind a mai napig visszajár hozzánk, követjük egymás életét. A céges legendáriumban is sok sztori hangzik el Magdalénáról, Enciről, Móci gyerekről, Andi lányról vagy Beatrixról, nem beszélve Misi bácsiról.

Nem akarom elkiabálni, és gyorsan le is kopogom, hogy mostanság nem valószínű, hogy az „Emese, keresd elő XY munkaszerződését, hadd lássam, pontosan mi áll benne” mondat elhagyná a számat. Hála az égnek, a mostani állapotra Ady „Általam vagy, mert meg én láttalak, s régen nem vagy, mert már régen nem látlak” sorai nem érvényesek. Mert mindenkit nagyon is látok, és jó ideig még látni is akarok, jó érzés ennyi tehetséges fiatalt vezetni.

De az ICT-piacon azért bizony akadnak nem szívesen látott munkatársak, akik vagy számítanak az ominózus selyemzsinórra, vagy proaktívan inkább ők lépnek le a színről, s bizony jó párat arculcsapásként ér az elbocsátó szép üzenet. Nekünk, média oldalról mindezt követnünk kell, mert az olvasók körében talán az egyik legfontosabb topik, hogy miképp alakulnak ezek a mozgolódások. Ahogy elnézem akárcsak az utolsó pár hét történéseit, karrierhírekben nincs hiány. Úgy tűnik, e téren a nyár sem lesz uborkaszezon.

Rovatok

Karrierszkenner

Kíváncsi, hol dolgozik egykori kollégája, üzleti partnere?
Szeretné, ha az ön karrierjéről is hírt adnánk?

Böngésszen és regisztráljon!

Jelenleg 2028 személy szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:Szabó András

A legkeresettebb emberek:

Cégszkenner

Melyek az ict-iparág legfontosabb cégei?
Melyek a fontosabb felhasználók más iparágakból?

Regisztrálja cégét Ön is!

Jelenleg 4834 cég szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:SERCO Informatika Kft.

A legkeresettebb cégek: