Egyetértek a korábbi hozzászólók, kiemelten Laufer Tamás és Pettkó András megállapításaival. Egyetértek azzal, hogy a következő kormánynak mindenképp tovább kell foglalkoznia ezzel a témával, s ehhez a jelen dokumentum kiinduló alapnak megfelelő. Több hozzászólásban - így például Pettkó Andráséban is - felmerül a szakemberek, a szakemberhiány, a képzés kérdése. Nos, úgy gondolom, ez a kérdés alapvető fontossággal bír nem csak az IKT szektor, de az magyar információs, tudásalapú társadalom és gazdaság és ezen keresztül az egész magyar gazdaság szempontjából is. Ez a kérdés is megérne egy (rész-stratégiát), én úgy gondolom. Mára a legkorszerűbb információs rendszerek, az informatika, az internet adta lehetőségek megfelelő használata, kihasználása a sikeres vezetés egyik kulcsfontosságú eszközévé vált, legyen szó vállalatról, pénzintézetről, kormányzatról, közigazgatásról, közszolgáltatásról és így tovább. Nem csak az a kérdés tehát, vannak-e jól képzett informatikusaink, a csúcsvezetőktől (CIO) kezdve a rendszergazdákig, hanem az is, felkészültek-e a nem informatikai menedzsereink kellőképpen arra, hogy megfelelően alkalmazzák, használják az informatikát, IKT-t? Mit kell ehhez megtanulniuk az egyetemen, a posztgraduális képzések során,az MBA kurzusokig?

Valóság 2.0 - Az informatikai szakmán nem múlik! Többször elolvastam az akciótervet, nem tagadom, többek között azért is, mert azt hittem, az akcióterv valójában egy stratégiának elkeresztelt egyszerű kívánságlista lesz. Sajnos, sok ilyet láttuk mostanában, és persze nem csak az informatika területén, más ágazatokban is. Végül úgy látom, ez egy cselekvési terv, némileg vázlatos, de tényszerű elemzés mögé rakva. Az elemzés az európai kitekintésben rögzíti: Magyarország az európai átlagtól erősen lemarad, de saját régiójában még mindig az elsők között van az egy főre számolt IKT költések alapján.

Ez persze csak a hardvert és a szoftvert jelenti, nincs beleszámolva ebbe az adatba a tartalomvásárlás. Pedig, mint politikust ez is érdekelne, nagyon is. Visszatérve a statisztikára: a költés számai nem meglepőek, sokkal inkább meg-és felrázott a tény: az elemzés adatai szerint a XXI. század elején az IKT piac termelői teljesítményének több mint ötven százalékát Kína és India adja. Kína egymaga többet exportál az IKT szegmensben, mint az EU és az USA együttvéve. Nincs a felmérésben, de a hálón futó egyik népszerű prezentációban olvastam: 2016-ra Kína lesz a legnagyobb angolul beszélő ország. Jó lesz figyelni, értékelni, elemezni…

Visszatérve a magyar adatokra: kiderül az anyagból, hogy a gazdasági válság kevésbé sújtotta az IKT-t, a nehézségek inkább azt jelentették, hogy a növekedés üteme lassult, de még mindig nem konyult nullára. Ezt jó hallani, olvasni, de felmerül a kérdés: milyen alkalmazkodási technikákkal lehet ilyen számokat kicsiholni? Félő, arról van szó, a kereslet ugyan jelentősen csökkent, a pénzek beszorultak, nosza, fogjunk költségcsökkentésbe, elsőként éppen a bérek és juttatások területén.

A szakmában dolgozók mind jelentős jövedelem-csökkenésről beszélnek, és a rendszergazdák sem a munkaerőpiac sztárjai manapság, mint egykoron. Lefelé robognak a fizuk…, így panaszkodnak. A túlzó béreket nyilván nem sajnáljuk, de azt már nehezen lehet elfogadni, hogy az emberi oldal lesz megint a vesztes. És bizony az anyag 14. oldalán láthatjuk is leírva: jelentős elbocsátásokat szenvedett el az ágazat.

Ugyanakkor a Pillér I. számozású fejezet megállapítja: a magyar munkaerőpiacon jelentős mennyiségi és minőségi informatikai szakemberhiány mutatkozik. Mint kiderül, ennek legfőbb oka a szakemberképzés hiányossága. Jó lenne tudni, mi is a helyzet, de nem maszatolva, hanem ténylegesen, afféle Valóság 2.0 hitelességgel. A konkrét akcióterv mellett azért egy jövőkép is megfogalmazódik, általában ismert szempontok szerint.

Egy kicsit itt hiányolom a magyar sajátosságokat. Az anyag is rávilágít erre, és ezzel egyet is lehet érteni: „Egy iparpolitikai indíttatású technológiai jövőképhez az alapot a tudás intenzív technológiákat és a ráépíthető szolgáltatásokat fejlesztő cégek együttműködése, hálózatosodása a létrejövő nemzeti technológiai platformok és klaszterek tevékenysége adja.” De hát éppen ezekre a nemzeti technológiai platformokra lennénk kíváncsiak, itt várható a mindenkori Kormány kreativitása, innovációja. Egyébként a 30. oldalon megadott átfogó és pillérenkénti célokkal csak egyetérteni lehet. Azt kívánom, legyen meg hozzá a politikai akarat, vállalkozói-befektetői érdekeltségi rendszer, alkalmas gazdasági klíma a következő években. Szerintem az informatikai szakmán nem múlik, a problémák inkább a politikai prioritások oldaláról szoktak jelentkezni… Pettkó András

Összességében üdvözlendő már a szándék is, hogy egy ilyen anyag létre jött. Másrészt sokakban bujkál a kisördög, hogy vajon mi lesz ebből? Csak szaporítjuk a fiókoknak készült stratégiák sorát vagy sikerül ezen egyszer felülemelkedni? Magyarország nagy hátránya, hogy képtelen olyan nemzeti ügyeket létrehozni, melyek felül állnak párt vagy csoport érdekeken. Pedig e nélkül nem megy. Nem (csak) összefogásról, hanem megegyezésről van szó. Amíg erre képtelenek vagyunk, addig mindig csak a mindenkori vesztesek oldalán lesz bérelt helyünk. Pedig lehetnek másképp. Erre (egy újabb) esély az IKT és a többi stratégia által megjelenített jövőkép is. Vagy megtanulunk olyan iparágakat, amik biztosítják a nyugdíjak kitermelését vagy nem lesznek nyugdíjak, mert azt is feléljük. Sok bölcsességet kívánok az új kormánynak, hogy az ország érdekében tegye a dolgát és sok bátorságot, hogy folytassa azt, ami jó nekünk!

Örömteli, hogy egy ilyen akcióterv megszületett, azonban látható volt, hogy rögtön felmerült, hogy kivel is lett ez egyeztetve. Fontosnak tartanám egyik oldalról, hogy a terv ne legyen beégetve. Sok hasonló (akár kormány, akár csak cégszintű) terv fullott kudarcba amiatt, hogy a kezdeti, később tévesnek bizonyolt elképzelésektől nem tudott elmozdulni a döntéshozók köre. Felmerült a kormányokon átívelő végrehajtás témája is - azt gondolom, hogy ez elengedhetetlen záloga lenne bármilyen programnak, de erre az elmúlt 20 évben nem nagyon volt még példa a Magyar politikai életben. Azért én bizakodom. Nagyon örültem annak is, hogy ilyen hangsúlyos szerepet szán a képzésnek és ezen belül is a felnőttképzésnek az ICT iparág. Egyetértek a témában felszólalókkal: ahhoz, hogy előrébb léphessünk bármilyen szempontból is (piac bővülése, K+F, stb.) minden korosztályban meg kell teremteni az alapokat és az érdeklődést.

Nem tudom, végül hányan fogják elolvasni ezt a 44 oldalas tanulmányt, de érdemes lenne mindenhová kinyomtatni, kiírni, kikiabálni a benne lévő közel 15 oldalnyi helyzetelemzést. "Öröm" nézni így egybefoglalva, milyen mértékű elmaradásban vagyunk gyakorlatilag bárkihez képest. EU? Kína? USA? Mindegy! Az akcióterv jó, csak éppen nem hiszem, hogy a kormányváltást túléli. Egyébként mindegy is: egy-két év további vergődés és egyhelyben járás ide vagy oda nekünk meg sem kottyan. Mi ehhez képest egy gazdasági világválság? Tollpihe! Legalább ebben tanulhat tőlünk a világ. Hogyan okozzunk önmagunknak akkora problémákat, hogy a világválság eltörpüljön mellette :)

Egyetértek Drajkó Lászlóval és Laufer Tamással abban, hogy mindenképp pozitívum, hogy az akcióterv megszületett.Fontosnak tartom azonban, hogy a benne foglaltak meg is valósuljanak majd, s ezt se forráshiány, se kormányváltás, se más tényező ne gátolja, akadályozza meg. Ezt kellene elérni.

Drajkó László ( Microsoft Magyarország, ügyvezető) Közös feladatunk - el kell jutnunk a tervtől a tettekig – noha sok apró részletben lehetne még vitatkozni, itt az ördög nem a részletekben, hanem a MEGVALÓSÍTÁSban van elrejtve. Az IKT akcióterv kellő hátteret ad ahhoz, hogy határozott stratégia mentén megindulhassanak azok a folyamatok, amelyek az ország VERSENYKÉPESSÉGÉNEK visszanyeréséhez, a tudás és készségek felépítéséhez, és az egyre inkább technológiai tudást igénylő foglalkoztatás fenntartásához, bővítéséhez járulnak hozzá. Az akcióterv valóban iparági konzultáció eredményeként állt elő, ami az elmúlt időszak többször csak látszat társadalmi egyeztetései után nagyon jó hír. Azonban ez még csak az út kezdete: az azonosított prioritások megvalósításához forrást kell rendelni, pályázati kiírásokat kell készíteni, közbeszerzéseket kell végrehajtani, a projekteket meg kell kezdeni és sikeresen végre is kell hajtani. Sok résztvevős, hosszú, összetett folyamat. Nagyon fontosnak vélem ezért, hogy a kialakult szakmai konszenzust politikai konszenzus is kövesse, ami biztosítéka lehet annak, hogy néhány hónap múlva ne kelljen mindent újra nullpontról kezdenünk.

Rendkivül fontos lépésnek tartom, hogy a kormány az 5 legfontosabb ágázat közé emelte az IKT-t. Igaz erre már korábban is voltak igéretek, de végül soha nem történt meg. Az akciótervet igéretes kiindulási pontnak tartom, aminek végrehajtását remélhetőleg dedikált erőforrással azonnal elindítják. Remélem ezen kezdeményezés gondolatait a következő kormány magáévá teszi, akcióit átveszi. Ezért kissé sajnálatosnak tartom, hogy a program jelentős késéssel a jelenlegi kormányzati ciklus utolsó szemesterében indul el, bár az infokommunikációs technológiák fejlesztése és alkalmazása az elmúlt évtized egyik kiemelt prioritása Európai Uniós szinten.

Ugyanakkor az Információs társadalom fejlesztése az IKT ágazaton túl horizontálisan és vertikálisan minden területre ki kell hogy terjedjen kezdve a fiatalok képzésétől az infrastruktúrák megerősítésével, a kormányzati elektronikus szolgáltatások kiterjesztésével, tartalmak fejlesztésével, fokozva az információk és az emberi jogok védelmét. Így szintén remélem, hogy az IKT széleskörü alkalmazását a kormány más startégia területeken is még hatékonyabban integrálja a jövőben illetve ösztönzi azt.