Noha a nyílt forráskódú üzletiintelligencia-szoftverekről általában jóval kevesebbet lehet hallani, mint más hasonló megoldásokról, nagyon is jelen vannak a piacon, és gyorsan fejlődnek – olyannyira, hogy egyre több helyen jelentenek életképes alternatívát a hagyományos szoftverekkel szemben – állapította meg a The Data Warehouse Institute által elvégzett, az interneten közzétett elemzés.

 

Egyre több, egyre nagyobb

Amerikai felmérések azt mutatják, hogy a kisebb vállalkozások 40 százaléka, a közepes és nagyobb cégeknek pedig egyharmada már komolyan fontolgatja, hogy nyílt forráskódú üzletiintelligencia-megoldást (is) fog használni. A már használatba vett szoftverek több mint fele egyelőre kisebb rendszer, 1–24 felhasználót szolgál ki; az 500 felhasználósnál nagyobb rendszerek aránya 10 százalék alatt van. A tendencia azonban nyilvánvaló: 2011-re (tehát alig két év múlva) a nyílt forráskódú megoldások közel 20 százaléka legalább 500 felhasználóval mûködik, és a legnagyobb szeletet (a rendszerek csaknem egyharmadával) az 50–200 felhasználós megoldások teszik majd ki.

A viszonylag lassabb terjedés nem az üzleti intelligenciát minősíti, hanem a nyílt szoftveripar mûködésének logikájából fakad – mondja Szentiványi Gábor, a Red Hatet Magyarországon képviselő ULX Kft. ügyvezető igazgatója. A vállalati szintû nyílt forráskódú megoldások alulról fölfelé haladva hódítják meg az infrastruktúra szoftverrétegeit: az operációs rendszerekre már 10-15 éve vannak kiforrott megoldások, aztán jöttek az adatközponti megoldások (adatbázisszerverek, köztesréteg, virtualizáció), és csak mostanában kezdenek képbe kerülni az üzletiintelligencia-szoftverek.

 

A pénz nem minden

A népszerûség egyik oka a költségmegtakarítás. Az üzletiintelligencia-szoftverek mindig is meglehetősen költséges mulatságnak számítottak; a piacon az utóbbi években bekövetkezett konszolidáció sem az árak csökkenése irányában hat. A nagy gyártók immár nem az új licenceladásokból szerzik a legtöbb bevételt, hanem a karbantartási és támogatási szerződésekből; ezeken ráadásul sokkal nagyobb profitot realizálnak, mint a licenceken.

Az árak emelkedésével az informatikai vezetők megnézik, mire adják ki a pénzüket, és sok esetben rájönnek, hogy az általuk használt terméknek sokkal több funkciója van, mint amit ki tudnak használni. Egy nyílt forráskódú termék talán kevesebb extrával rendelkezik, de bőven átmegy a „még éppen jó” teszten.

Még egy előnyét emeli ki a The Data Warehouse Institute a nyílt forráskódú megoldásoknak: különösebb kockázat nélkül lehet kipróbálni, mielőtt a cég elkötelezné magát a technológia mellett. Egy hagyományos üzletiintelligencia-eszközt csak korlátozottan lehet tesztelgetni, mielőtt megvásárolnák; a nyílt forráskódú szoftvereknek azonban vannak teljesen ingyenesen letölthető, semmilyen kötelezettséggel nem járó verzióik is. (A Jaspersoft termékét havonta például átlagosan 250 ezren töltik le.) Ezekkel nyugodtan kísérletezhetnek az informatikusok, kitapasztalhatják, hogy mennyire képes kielégíteni az igényeiket; és ha kedvező a vélemény, még mindig eldönthetik, hogy az ingyenes változatnál maradnak, vagy fizetnek valamennyit a több funkciót kínáló és több szolgáltatással járó vállalati verzióért.

Mindemellett a szakértők arra is figyelmeztetnek, hogy a nyílt forráskódú üzletiintelligencia-eszközt is ugyanolyan alapos kiválasztási procedúrának kell alávetni üzembe állítás előtt, mint a hagyományosat. Az alkalmazásuk ellen szóló érvek között a leggyakoribbak azok, amelyek a hiányzó funkcionalitást, a méretezhetőség hiányát, a belső szakértelem igényét, illetve az átállás költségeit emlegetik.

 

Kiegészít, nem felvált

Azonnali átállásra azonban nem is feltétlenül van szükség. A nyílt forráskódú megoldások nemcsak önmagukban használhatók, hanem teljes mértékben integrálhatók a meglévő infrastruktúrába.

Az illesztés többféle módon is elképzelhető. A meglévő tranzakciós adatbázis mellé telepíthető egy nyílt forráskódú adatbázis-kezelő (így nem kell drága pénzen megvenni még egy példányt az elsődlegesből), amelybe áttöltik a szükséges adatokat; az ott lévő adatokon aztán egy másik nyílt szoftverrel végzik el a szükséges elemzéseket. Ha valós idejû adatokra van szükség, az is járható út, hogy egy nyílt forráskódú adatintegrációs termékkel (mint a Red Hat-féle MetaMatrix) a legkülönbözőbb adatforrásokból – adatbázisok, xml adatforrások, állományrendszerek – egyfajta virtuális adatbázist állítunk elő, amelyen megint csak elvégezhetők az elemzési-lekérdezési feladatok – említ egy újabb lehetőséget Szentiványi Gábor.

Arra is van példa, hogy szoftverfejlesztők a saját termékeikbe integrálják a nyílt forráskódú eszközöket: ezáltal jelentéskészítő vagy -elemző funkcionalitással egészíthetik ki alkalmazásaikat.