Huszonöt évvel ezelőtt alig kétezer, egymással összekapcsolt számítógép alkotta az internetet. 1991 elején nem egészen 400 ezer, tíz évvel később több mint 100 millió gazdagép (host) volt a világon; 2009-re számuk meghaladta a 600 milliót. A felhasználók már kétmilliárdan vannak, és ennél jóval több eszköz – asztali és hordozható számítógép, mobiltelefon, egyéb berendezés – kapcsolódik a világhálóra. Az eddigi trendeket figyelembe véve semmi okunk kételkedni benne, hogy a növekedés a jövőben is hasonlóan szédítő ütemben folytatódik. A mennyiségi változás – a dialektika szabályait követve – vajon átcsap-e minőségi változásba? Más lesz-e az internet néhány év vagy egy évtized múlva, és ha más lesz, milyen lesz? És ez az újfajta internet miként fogja befolyásolni mindennapjainkat: munkában, magánéletben?

 

Megabitek tucatjai

Az internet műszaki fejlődésének egyik legnyilvánvalóbb, és minden felhasználó számára érezhető aspektusa az elérhető sávszélesség folyamatos növekedése. A speedtest.net mérései szerint a magyarországi átlagos letöltési sebesség 7,33 megabit/másodperc, ami bár magasnak tűnik, kevesebb, mint fele a világelső Dél-Korea 20 megabitet meghaladó átlagos internetsebességének. Ma már Magyarországon is rendelhető megfizethető áron 80 megabites végfelhasználói internetcsomag; Japánban és Dél-Koreában a szolgáltatók által reklámozott átlagos sávszélesség megközelíti a 100 megabitet.

Az üzleti szférában természetesen ennél jóval nagyobb számok röpködnek: adatközpont-szolgáltatások mellé a nagy társaságok akár gigabites sebességet is felajánlanak, mondja Menyhért Zoltán, a KFKI Zrt. üzletfejlesztési igazgatója. Ma már nem is annyira a technológia az akadálya a tetszőleges sebességű internetkapcsolat kiépítésének, mint inkább a fizetőképes kereslet hiánya.

 

Vezeték nélkül is megy

A szélessávú elérés jelentőségét az Európai Unió is felismerte. Neelie Kroes, a digitális felzárkózás nemrégiben kinevezett európai felelőse máris megfogalmazta a következő egy évtized alatt elérendő célokat. 2013-ra minden uniós állampolgár számára elérhető lenne a szélessávú internet, 2020-ra pedig az európai háztartások felét legalább 30 megabit/másodperces eléréssel akarják ellátni.

A sávszélesség növekedése nem korlátozódik a vezeték nélküli internetre. Már a mostani 3g-technológiák is elegendő sebességet kínálnak a zökkenőmentes webböngészéshez, elektronikus levelezéshez, sőt videotelefonáláshoz. A jelenlegi mintegy 4,7 milliárd mobil-előfizető közül ugyan „csak” 280 millió használja ki a 3g-hálózatok kínálta adatelérési lehetőségeket, de számuk öt éven belül a négyszeresére nő, miközben megjelenik a következő generációs lte-technológia is. Ennek akár 100 megabites letöltési sebességét pár éven belül világszerte 200 millió felhasználó fogja élvezni. Tovább egyszerűsíti a felhasználók dolgát, hogy az újabb eszközökkel zökkenőmentes lesz az átjárás a mobil és a hagyományos szélessávú hálózatok között.

Ezáltal bizonyos fokig leértékelődik a kliensgépek szerepe. Ha megfelelő hitelesítés mellett bármilyen eszközről könnyedén elérhetők a központi erőforrások, akkor nincs jelentősége annak, hogy a dolgozó otthonról, a saját gépéről dolgozik-e, vagy bemegy a munkahelyére, és az ottani gépet használja. A Gartner szerint már most is vannak vállalatok, ahol a dolgozók közel harmada saját eszközeiről jelentkezik be a vállalati rendszerekbe, idéz egy kutatást Menyhért Zoltán.

 

Mindennek saját ip-címet!

A sávszélesség növekedéséhez képest sokkal inkább rejtve marad a felhasználók előtt az internet evolúciójának egy másik vetülete: a hálózati infrastruktúra átállítása az internet protocol új verziójára, az ipv6-ra.

Ip-címre minden, az internetre csatlakoztatott eszköznek szüksége van. Ezek kiosztása ma az ipv4-architektúra alapján történik; ez 32 bites címeket használ, ami elméletileg 4 milliárd egyedi ip-cím kiosztását teszi lehetővé (a gyakorlatban ez jóval kevesebb). Az 1980-as évek elején ez több mint elegendőnek tűnhetett, ám mára (minden technológiai „trükközés” ellenére) kimerülőben van a rendelkezésre álló címtartomány.

Radikálisan új helyzetet teremthet az ipv6: a már több mint tíz éve jóváhagyott új protokollverzió a korábbinál négyszer hosszabb, 128 bites címtartományt használ, miáltal a kiosztható címek száma 3,4×10³⁸ lett. Bár a hosszabb címeknek számos más előnye is van, az óriási címtartomány azt jelenti, hogy a világon gyakorlatilag minden eszköz saját ip-címet kaphat.

 

Videó és gps

A nagy sávszélesség (és ami ennél is lényegesebb, a mindenütt elérhető nagy sávszélesség) és az előbb-utóbb korlátlan számban rendelkezésre álló ip-címek alaposan átalakítják az internetfelhasználás jellegét. A videoforgalom nemcsak a magánfelhasználásban lesz meghatározó, hanem a videokonferenciás és telepresence-jellegű megoldások általánossá válásával az üzleti területen is mind nagyobb jelentőségre tesz szert.

Ennél gyorsabban már csak a mobil videoforgalom fog nőni. A Cisco Visual Networking Index előrejelzése szerint a mobil adatforgalom 2009 és 2014 között évente megduplázódik, és az időszak végére eléri az évi 40 exabájtot (vagyis a 40 millió terabájtot). Ekkorra több mint 400 millió internetfelhasználó már kizárólag mobilszolgáltatáson keresztül veszi igénybe az internetet. A teljes mobil adatforgalom kétharmadát a mobilvideó teszi ki, ami a 2009-es szinthez képest 66-szoros növekedést jelent.

A mobilitás terjedésével értelemszerűen egyre nagyobb jelentőségűek a földrajzi helyzethez kapcsolódó információk és az azok alapján kínált szolgáltatások. Amikor a felhasználó mobileszközről csatlakozik a vállalati rendszerre, az általa bevitt adatok mellett minden további nélkül – és leginkább automatikusan – fel lehet jegyezni a gps-koordinátákat is, ami további érdekes adatelemzési lehetőségek előtt nyitja meg az utat – vélekedik Menyhért Zoltán.

A Gartner egyik tanulmányában érdekes képet fest arról, milyen lesz a mindennapi élet 2028-ban. A felhasználó természetesen folyamatosan kapcsolódik az online szolgáltatásokhoz: az idő 95 százalékában 1 gigabit/másodperces kapcsolat áll a rendelkezésére. A mobileszközök többféle személyes és otthoni vezeték nélküli hálózati technológiát is támogatnak, és észrevétlenül mindig arra kapcsolnak, amelyik a legjobb teljesítményt kínálja.

A személyes használati tárgyakba és ruházatba épített „hordható” informatika különféle változatai két évtized múlva gyakorlatilag észrevehetetlenek lesznek.

A szemüvegekbe beépíthetők olyan kamerák, amelyek folyamatosan veszik a képet és a hangot. Más készülékek éppen ellenkezőleg, kis képernyőn folyamatosan közvetítik a szükséges információt a felhasználó számára: mit érdemes tudni üzleti partnereiről; mit ír magáról a bárban megismert illető a közösségi hálózatokon; mit lehet vagy érdemes tudni a közvetlen környezetéről, a boltokról, múzeumokról, épületekről.

 

A tárgyak internete

A fent említett, egymással szabadon kommunikáló eszközök egy másik fejlődési irányt is előrevetítenek. Ami eddig egymással összekapcsolt számítógépek hálózata volt, az a jövőben egymással összekapcsolt mindenféle tárgyak hálózata lesz – ez a „tárgyak internete”, vagyis az „internet of things”.

Az irodákban, gyárakban, kereskedelmi egységekben és az otthonokban százával lesznek olyan tárgyak és szenzorok, amelyek folyamatosan (vagy igény szerint) kommunikálnak más tárgyakkal vagy emberekkel. Ezek az olcsó érzékelők gyakorlatilag bárhova beépíthetők lesznek, és vezeték nélküli kapcsolaton keresztül küldik információikat más szenzoroknak, a közelben lévő embereknek vagy a hálózaton keresztül a világon bárhova. Az érzékelők figyelhetik bizonyos tárgyak vagy emberek helyét; a környezet jellemzőit (hőmérséklet, páratartalom, levegő- és vízminőség, mozgás); valamint egy tárgy vagy környezete gyakorlatilag bármilyen más tulajdonságát. A mozgásban lévő tárgyak (emberek, autók, ruhák, kiegészítők, mobileszközök) ad hoc hálózatokká kapcsolódhatnak össze a közelükben lévő más hasonló tárgyakkal, és közben természetesen információkat cserélhetnek egymással.

Az újfajta internet egyik fő alkalmazási területe az eszközök közvetlen kommunikációja lesz. Az Európai Unió egyik dokumentuma szerint potenciálisan 50–70 milliárd (!) eszközről lehet szó, amelyeknek alig egy százaléka kapcsolódik ma a világhálóra. Menyhért Zoltán szerint a csírái már napjainkban is megvannak az ilyen jellegű kapcsolatnak, de a ma jellemző automatikus érzékelést és adattovábbítást ő még nem sorolja ebbe a körbe. Az igazi gép–gép kapcsolat (m2m-kommunikáció) az lesz, amikor az eszköz a begyűjtött adatokat továbbítja egy központba vagy másik eszközre, ott azokat feldolgozzák; ezek után visszaküldenek egy másik jelet a berendezésre, amely ennek alapján végrehajt valamilyen műveletet, beavatkozást – és mindezt automatikusan, bármiféle emberi közreműködés nélkül.

 

Információ ellenőrzés alatt

A „tárgyak internetében” rejlő lehetőségek ma még szinte felmérhetetlenek. Nemcsak az iparági szereplők, hanem például az Európai Unió is nagy jelentőséget tulajdonít neki. Neelie Kroes a június elején megrendezett második éves Tárgyak internete konferencián úgy fogalmazott, hogy a jövő hálózata lesz az a platform, amelyen az új európai digitális jövőkép, a Digital Agenda számos pontja megvalósul. Szerepet játszik majd az interoperabilitás, a biztonság növelése, a kutatás-fejlesztés fokozása és az internetelérés gyorsítása terén, valamint nem utolsósorban az ict-technológiák társadalmi hasznának terjesztésében (így például az idősek és krónikus betegek távmonitorozásában).

Mivel pedig a tárgyak internete és az abban foglalt lehetőségek társadalmi-morális kérdéseket is felvetnek (lásd keretes írásunkat), Neelie Kroes széles társadalmi vitát is szükségesnek tart arról, hogy az állampolgárok miként tudják ellenőrzésük alatt tartani a saját életükre és a környezetükre vonatkozó információkat. „Olyan kérdésekre kell választ adni, hogy engedjük-e mobiltelefonunk helyének meghatározását, mondjuk egy időjárási térkép kedvéért vagy nyomon követhetik-e autónkat a közlekedésbiztonság javítása érdekében?” – fogalmazott a politikus. Ezek nem technológiai, hanem társadalmi elvekre vonatkozó kérdések, de a rájuk adott válaszok nagymértékben meghatározzák, hogy merre fog fejlődni a tárgyak internete.