A szoftverhasználati jogot a szerzői és szomszédos jogokról szóló törvény szabályozza. Ennek a jogszabálynak érdekes a hozzáállása: amíg a polgári jog mindent megenged, ami nem tilos, addig a szerzői jogról szóló törvény kimondja: csak azt lehet tenni, ami megengedett. Más dolog, hogy a szoftverfelhasználói szerződéseket mindig írásban kell megkötni.
Klasszikus esetben a szoftver előállítója egy vállalkozásnak kizárólag saját használatára biztosítja a programokat, tehát ezeket tilos kölcsönözni és bérbe adni.

Szoftver-outsourcing
A piaci igény azonban nagy úr, s olyan óriáscégek is kénytelenek rugalmasabb li­cencelési metódusokat kitalálni, mint pél­dául a Micro­soft. Az új eljárás ­lényege, hogy a vállalatoknak nem kell örök időkre megvásárolniuk a szoftvereket, hanem csak a használatuk után fizetnek arányos havi díjat. Ek­kor azonban már kitétel, hogy a felhasználó saját gépeire nem telepítheti a szoftvert, hanem a programba belépő, a licenceket ténylegesen beszerző szoftverszolgáltató cégektől veszi bérbe, szoftverszolgáltatási licencmegállapodás (spla – service provider license agreement) keretében – magyarázza Karácsony Sán­dor, az Atig­ris üzletágvezetője.

Ez a megoldás tulajdonképpen outsour­cingnak tekinthető, csak éppen kibővül az eddig megszokott hardverüzemeltetés: a szolgáltató a szoftverbeszerzés, -karbantartás, -frissítés stb. gondját is leveszi ügyfelének válláról. Ekkor az ügyfél gyakorlatilag egyetlen szerződés keretében megkaphatja az összes szoftverhasználati jogot, beleértve az Office-t, a szervertermékeket, a levelezést, a fájl-, nyomtatóüzemeltetést, az internetszolgáltatásban megjelenő alkalmazásokat stb.
Szó lehet természetesen részleges kihelyezésről is, ennek tipikus esetei a projekt jellegű beruházások. Eddig ­ilyenkor örökös vagy legalább egyéves licencet kel­lett vásárolni a Microsoft-termékek használatára; az spla-konstrukcióban lehetőség van arra, hogy a projekt tényleges időtartamára és a tényleges felhasználók után kelljen csak szoftverhasználati jogot venni, havi díjfizetéssel, amibe beletartozik a hardverek használata is.

Csökken a teljes költség
Ma már a legritkább esetben fordul elő, hogy egy cég elműködget egy-két magában álló géppel, s ezeken néhány elszigetelt szoftverrel. A normális működéshez internetes kapcsolattartás, levelezés, webes megjelenés, portálok, háttértár stb. kellenek, s ehhez komoly hálózati és szerver-infrastruktúrát szükséges kiépíteni – még egy kisvállalat 5-10 alkalmazottja számára is. Mivel a modern szerverek már akár több 10 ezer felhasználó kiszolgálására is képesek, egy kisvállalat is kénytelen olyan hardverberuházást elvégezni, amit soha nem fog tudni kihasználni.
A problémára megoldásként ezeket a szervereket adatközpontokba lehet telepíteni, úgy, hogy egy kiépített szerverfarmot több cég is elérjen, szerepkörökre szétosztva, s mindenki csak a saját felhasználói számára vásároljon licencet.
„A modell lényegében egy – hardver- szoftver-szolgáltatás – bérbeadási konstrukciót jelent, havi díj fizetésével párosítva. Ez jelen gazdasági körülmények között – amikor a cégek a havidíjas költségeket részesítik előnyben az egyszeri, nagy volumenű kiadásokkal szemben – láthatóan komoly érdeklődésre tart számot” – mond­ja Kardos Marcell, a Microsoft Magyar­or­szág hoszting-üzletfejlesztési tanácsadója.
Tehát míg a projektműködéskor hardvert és szoftvert lehet bérelni néhány hónapra, addig a kisvállalkozások a ­szerver-infrastruktúra vásárlási és birtoklási költségeit csökkenthetik jelentős mértékben a szolgáltatások (hardver, szoftver, üzemeltetés) bérlésével. A szoftverszolgáltatási licencmegállapodás keretében a szolgáltatók a hozzáférést folyamatosan biztosítják, a rendelkezésre állást és a használat díját havi díjjal, utólag kell megfizetniük a felhasználóknak; alacsonyabb (például effektív használati időtartam) idő alapú elszámolásra egyelőre nincs lehetőség – teszi hozzá Karácsony Sándor.

Célcsoportok
Az spla-licenckonstrukciót alapvetően két vállalattípusnak érdemes igénybe vennie. Az egyik a kisvállalati kör, ahol a szerver-infrastruktúra kiépítése megengedhetetlen beruházási költséggel járna. A másik típus nem méretfüggő; olyan cégek jöhetnek szóba, ahol néhány fős munkaközösségeknek lehet szükségük új szoftverekre, ám ezekhez nem éri meg saját infrastruktúrát létrehozni, inkább szolgáltatásként veszik igénybe az alkalmazásokat a háttérrendszerekkel együtt.
A modell lényeges eleme, hogy amíg eddig a licenc vagy az éves bérlet díját előre fizette ki a felhasználó, addig az spla-ban szerződéskötéskor semmit sem kell fizetni, a finanszírozás egy hónappal később, utólag kezdődik. Ez nagymértékben minimalizálja például egy projektszervezet indulási költségeit.
Emellett kipróbálási lehetőséget is felkínál, a felhasználói jogokat birtokló szolgáltató ugyanis erre a célra akár 60 napra ingyen elérhetővé teheti a szoftvert is biztosító szolgáltatását.
Karácsony Sándor szerint az spla-modell 3-5 éven belül, a felhasználói igények hatására, ésszerű kompromisszumként jelenik meg a mennyiségi licencek legnagyobb részével szemben. A külföldi tapasztalatok ezt alátámasztani is látszanak: a miénkhez hasonló szerkezetű lengyel szoftverpiacon már két éve fut ez a konstrukció, s ível felfelé. Szükség is van az igények növekedésére, mert egy nagy­kereskedőnek nem kis kockázattal jár belefognia egy ilyen üzletbe. Annál is in­kább, mert a konstrukció ­értékesítéséhez az Atig­ris hozzátette a független szolgálta­tók támogatását és oktatását is – ez utób­bit külön oktatóközpont keretében.

Költség, nem beruházás

Noha a modell friss Magyarországon, azért akad néhány szolgáltató cég, amely már foglalkozik vele. A Gemini-IT Ma­gyar­or­szág mintegy másfél évvel ezelőtt kezdte előkészíteni a talajt a szofverszolgálta­táshoz – mondja Kreitl Péter, a Gemini rendszermérnöki üzletágának igazgatója. A módszer bevezetéséhez jól jött, hogy a cég amúgy is ki akarta bővíteni szoftverszolgáltatással üzemeltetési szolgáltatásait, megkímélve ezzel ügyfeleit a licencvásárlás bonyodalmaitól. Azt viszont akkor még legálisan nem tehette meg, hogy az ügyfelek nevében vásárol licencet, az ő használatukra. Ek­kor merült fel megoldásként az spla koncepciója.
Ám mivel az út Ma­gyar­or­szá­gon még járatlan volt, jó időbe telt, mire a Mic­ro­softtal folytatott tárgyalások után kikristályosodtak a részletek.
Az üzletágvezető is azt tartja az spla leg­nagyobb előnyének, hogy az ügyfelek tény­leges felhasználási igényei szerint kell megfizetni a havi díjat, ami ­költségként számolható el, nem pedig beruházásként. Ez az összeg ráadásul havonta változhat, hiszen nem mindig ugyanannyian használnak egy szoftvert.
A legkisebb elszámolási időegység a hónap, így arra az spla keretében nincs mód, hogy kevesebbet fizessenek utána a havi díjnál, ha egy munkatársnak a 30 nap alatt csak néhányszor kell használnia egy programot.
A szolgáltató tipikus célterülete a középvállalati szektor, ahol már nem egy-két különálló pc található, hanem több száz asztali számítógép üzemel, s nem akarnak szoftvergazdálkodással, frissítéssel stb. bajlódni. A szoftverszolgáltatás igénybevétele esetén az ügyfél által fizetendő díj több részből áll össze; tartalmazza a hardverhoszting, az spla keretében szolgáltatott Microsoft-licencek és a hozzáadott rendszermérnöki szolgáltatások díját. Ez a megoldás azért kényelmes az ügyfélnek, mert a szoftverbeszerzés gondjainak megszűnése mellett nem kell foglalkoznia a hardverekkel kapcsolatos teendőkkel sem, így lehetővé válik, hogy fő üzleti tevékenységükre összpontosíthassanak. Az spla-konstrukcióból a szolgáltató versenyelőnyt is kovácsolhat, már van ugyanis példa arra, hogy egy felhasználó cég kifejezetten azért kezdett tárgyalásokat a Geminivel, mert az képes volt megoldani a felhasználás alapú licencelést, s emellé teljes körű üzemeltetési szolgáltatást is biztosított.

Olcsóbb és eredményesebb

Bármilyen költségszámításnál nagy szerepet kap az spla-konstrukció abban, hogy nem kell kihasználtsági tényezőket figyelembe venni egy árajánlat készítésekor vagy egy alkalmazásszerver üzemeltetésében, míg a mennyiségi szoftverlicenc megvásárlása esetén nem biztos a teljes kihasználtság egy adott időszakban. Az spla-val tehát sokkal olcsóbbá és eredményesebbé tehetjük cégünk működését – veszi át a szót Sándor Szabolcs, a szolgáltatás bevezetése előtt álló Appserver.hu ügyvezető igazgatója.
Az ügyfél számára a megoldás rugalmas, támogatja a változó munkaerő-létszámot, nem szükséges rövid ideig tartó megnövekedett létszám bevonásához akár több százezer forintos szerverhozzáférést rendelni. Amikor pedig megszűnik az időszaki munka, a következő havi jelen­tésben egyszerűen nem fog szerepelni az adott szoftverek használata.
Az spla-ban az ügyfél nem jogosult a szoftver kezelésére, csak a végeredmény használatára. Számára csak az a fontos, hogy meglegyen a megállapodott rendelkezésre állás, az viszont már nem fontos neki, hogy rajta kívül még hányan használják azt a fájlkiszolgálót vagy levelezőszervert.
Ugyanakkor a szolgáltató meghatározott informatikai költséghelyhez tudja rendelni az adott alkalmazás kiszolgálását.

Zöld mező és megtérülés
Egyébként sokkal egyszerűbb úgy nekifog­ni egy zöldmezős informatikai beruházásnak, hogy az elején nem jelentkeznek óriá­si szoftverköltségek. Ha egy cég 10 fővel indul, elképzelhető, hogy később csökken a létszám, de a mennyiségi licenceket már megvásárolta 10 főre – a feleslegesen kifizetett összeg milliós nagyságrendű is lehet.
Előfordulhat azonban, hogy már működő cég, meglévő hardver-infrastruktúrával akar áttérni spla-ra az újonnan beszerzen­dő szoftverek vonatkozásában. Ebben az esetben a vállalat nem rendelhet szoftver­bérletet, mert ez nem az – mutat rá Sán­dor Sza­bolcs. A konstrukció igazából egyfajta segédeszköz az alkalmazásszolgáltatóknak arra, hogy ki tudják szolgálni ügy­feleiket. Az ügyfél nem hívhatja fel a szolgáltatót, hogy x számú spla-licencre lenne szüksége, mert ilyet külön nem kaphat, csak csomagolt szolgáltatás keretében – hardverrel és hozzáadott értékű munkával egyetemben.
Ha az ügyfél a szolgáltató üzemeltetésébe adja a meglévő gépeit, már nincs akadálya az üzletnek.
Az spla-bevezetés megtérülését kétféleképpen lehet felfogni.

Amikor nem frissítjük a szoftvert, és az idők végezetéig ugyanabban a konstrukcióban és verzióban használjuk, akkor átlagosan 20 hónap alatt lehetne kifizetni. Ha viszont folyamatosan frissítünk, 30-36 hónapra nő a megtérülési idő.

Fekete doboz
Az ügyfeleknek ugyanakkor fontos, hogy ne legószerű komponenshalmazt kapjanak, amelynek elemeiről nemigen tudják, micsoda; ráadásul nem akarnak egyszeri nagy beruházási költséget sem fizetni. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy az informatikai cégek sok mindent megvetetnek ügyfeleikkel, akik aztán mindennek csak töredékét használják ki. Sokkal egyszerűbb tehát használat alapú szolgáltatásként igénybe venni a szoftvert, mintsem komponensenként összeválogatni egy csomagot, s aztán a cégnek saját magának menedzselnie ezek használatát.
Ez pedig jó a gazdasági vezetőknek, mert a vállalatoknál az informatikai költségek, beruházások leginkább egy fekete dobozra hasonlítanak, amelyben a szoftverekkel kapcsolatos kiadások legtöbbször kezelhetetlenek, tervezhetetlenek és megfoghatatlanok. Éppen ezért a ­cégek várhatóan hamarosan „ráharapnak” a hatékony és kiszámítható költségű kiszer­vezett infrastruktúrára.

Van más is
A használat alapú szoftverszolgáltatás egyébként még az informatikailag fejlet­tebb országokban sem régi történet, s ezen az alapon nemcsak Microsoft-programokat lehet igénybe venni. Sok helyen már egymástól függetlenül rájöttek, hogy aki nem akar bajlódni szoftvertelepítéssel, frissítéssel, adatbázis-kezeléssel, s nem akarja minderre rendszergaz­dák hadát foglalkoztatni, annak a legjobb, ha szolgáltatásként, méltányos díj ellenében veszi igénybe a kívánt alkalmazásokat.

Rá­adá­sul a fentebbitől némiképp eltérő konstrukcióban.

Szakértők szerint az elmúlt években az a tendencia bontakozott ki a web alapú programok fejlesztői között, hogy a szoftvert már nem eladják, hanem szolgáltatásként bocsátják a felhasználók rendelkezésére. Ennek az úgynevezett ­software as a service modellnek az a ­lényege, hogy – jellemzően a ­középvállalati ­méretű – fel­használó nemhogy nem ­birtokolja, de még nem is installálja a szoftvert a telephelyén. Az alkalmazás valahol egy távoli szer­veren fut, talán nem is az országban, s az ügyfél csak használni akarja, mégpedig teljes funkciókészlettel.
Ezek alapján csak egy szerződésre van szükség a felhasználó és a szolgáltató között, amelyben megállapodnak a szolgáltatás feltételeiről – bár a szoftver mint szolgáltatás modell megvalósításához szá­mos szempontot kell figyelembe ­venni, mint például többes bérleti viszony, a nagy mennyiségű tranzakciók feldolgozása, a használat szerinti árazás, a felhasználók monitorozása.
Tény, hogy a szoftver mint szolgáltatás és az alkalmazásszolgáltatás (asp) között sok átfedés figyelhető meg. Lényeges különbség azonban, hogy míg az alkalmazásszolgáltatás keretében egy alkalmazást egy felhasználó vesz igénybe szolgáltatásként, addig a szoftver mint szolgáltatás ugyanazt az alkalmazást sok felhasználó számára bocsátja rendelkezésre.

Kommunikációvédelem
Lássuk, miért is jó ez egy speciális szoftverfelhasználási esetben, nevezetesen az elektronikus kommunikáció védelmében!
Az élenjáró informatikai szervezetek az együttes munka és a valós idejű kommunikáció révén fokozhatják az üzleti termelékenységet. Az e-mailt és a webet alapvető fontosságú kommunikációra használó alkalmazottak számának gyarapodásával az ezeken a csatornákon áramló információ érzékenysége is megnő, és a csatornák védelmére fordított gondosság hiányában ez a szervezeteket biztonsági és megfelelőségi szempontból komoly veszélyeknek teheti ki.
Noha számos informatikai szervezet céleszközöket és helyben telepített szoftvereket alkalmazott elektronikus kommunikációjának védelmére, ezek az első generációs megoldások négy fontos szempontból is elégtelennek bizonyultak – mutat rá a Google egyik tanulmánya.

Először: ezek a megoldások drágák, és jelentős rejtett teljes bekerülési költséget hordoznak. Míg a kezdeti, első időszakos szoftverlicencek kezelhetőnek tűnnek, a kapcsolódó hardverek beszerzési, beve­zetési és folyamatos karbantartási ráfordításaival ezeknek a megoldásoknak a teljes költsége csillagászati szintre emelkedhet.
Másodszor: ezek az első generációs hard­ver- és szoftvermegoldások rugalmat­lanok, és bonyolult frissítési eljárásokat igényelnek. Az egyes szabályzatok szükséges frissítéséhez vagy módosításához kap­csolódó leállások vagy késedelmek biz­tonsági és megfelelőségi ­kockázatokat teremtenek. Rá­adá­sul a biztonsági szoftverek – csakúgy, mint a hardverek és az operációs rendszer – rendszeresen tovább­fejlesztésre vagy frissítésre szorulnak, ami a szervezet számára extra kezelési és egyedi fejlesztési költségeket, valamint nemkívánatos kockázatot jelent.
Harmadszor: ezek a megoldások híján vannak a skálázhatóságnak, így a szerve­zet növekedése vagy a mennyiség akár csak átmeneti kiugrásai is alkalmi jellegű erőforrás-bővítéseket tesznek szükségessé. A méretezhetőség ilyen hiánya felettébb költséges és kockázatos, és az üzenetek számának emelkedésének, illetve a megoldás elégtelen hatékonyságának következtében fellépő adatforgalmi torlódások a termelékenységre is negatív hatást gyakorolnak.
Végül negyedszer: ezek az egyedi megoldások rendszerint nem integráltak, a rendszerek más részeivel összeakadó és inkonzisztens konfigurációjuk és szabályaik miatt szabályozási megfelelőségi problémákat okoznak.

Már megint az árazás
Most már csak az a kérdés, hogy mi alapján történjen az árazás. A piac mind a mai napig nem döntötte el, mi lenne a legjobb modell, s erre ajánlások sincsenek. Egy dolog azonban biztos: a felhasználó szempontjából áttekinthetőnek, érthetőnek kell lennie, legyen az elszámolás alapja a használat időtartama, a tranzakciók száma vagy a forgalmazott adatok mennyisége. Ezek közül a legszimpatikusabb az idő alapú díjszámítás, mert tisztán mérhető, mikor nyitottuk meg és mikor zártuk be az alkalmazást. Ez­zel szemben az adatforgalomról vagy a tranzakciószámról a felhasználónak csak halvány elképzelései vannak. El­kép­zel­he­tő még az átalány, illetve a felhasználószám sze­rinti díjfizetés is.