A globális recesszió mostani szakaszában egyfajta konszolidációs folyamat zajlik. Annak érdekében, hogy gyorsan tudjunk kilábalni, csak egy lehetséges út létezik: a versenyképesség fokozása. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha lenyúlunk a gyökerekig, és az oktatás-képzés megreformálásán keresztül tudás alapú gazdaságot építünk.

A cél az volna, hogy felzárkózzunk a nyugati elit közelébe. Mindehhez elsősorban az oktatási képzés reformjára, valóban újszerű tartalmakra és technológiai innovációk sokaságára volna szükség.

 

Reformokat, de azonnal!

Az elemzők egyetértenek abban, hogy legalább tíz-tizenöt évnek kell eltelnie addig, mire az oktatás és képzés hatásai érezhetővé válnak a nemzetgazdaságban. Szerencsére a hazai diplomások száma a 2000-es évektől gyors ütemben növekedett, olyannyira, hogy az oktatáspolitikusok egyöntetű véleménye szerint idén elérhetik a kritikus határt. Ez még talán kevésbé volna baj, ám a szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy a magyar diplomások foglalkoztatottsága – de a középiskolai végzettségűeké is – jóval elmarad a nyugati átlagtól. Magyarul: hiába van rengeteg diplomásunk, a felsőoktatásból a munkaerőpiacra tartó „szakemberek” közül csak kevesen rendelkeznek a piaci igényeknek megfelelő képesítéssel.

Viszont talán még ennél is égetőbb probléma, hogy iszonyúan kevés hangsúlyt fektetünk a műszaki és természettudományos tantárgyak előmozdítására, pedig valójában ezen változtatva lehetne igazán hatékonyan úrrá lenni a hazai gazdasági teljesítményt hátráltató szakemberhiányon.

Magyarországon az egyetemi-főiskolai hallgatók csupán tíz százaléka tanul reálszakon, miközben a természettudományos és műszaki területen képzett diplomások aránya az OECD átlagában 25 százalék körül van, sőt a távol-keleti országokban ez a szám a 40 százalékot is meghaladja. Ám nemcsak mennyiségi, hanem minőségi hiányosságok is jellemzik a hazai oktatást. Példaként említhető a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság, amely független szakmai testületként a hazai felsőoktatás minőségéért vállalt felelősséget, új tagjai között viszont furcsa módon a műszaki terület egyetlen képviselőjét sem lehet felfedezni.

 

Súlyos szakemberhiány

A kutatásra és fejlesztésre támaszkodó, így a csúcstechnológiát produkáló hazai elektronikai cégek már évek óta súlyos szakemberhiánnyal küzdenek. Pedig kész tény, hogy a teljes elektronikai műszeripar a hazai ipari termelés legnagyobb hozzáadott értéket produkáló része, a feldolgozóipar exportjának mintegy 35 százalékát adja. A saját technológiákra épülő termékeket értékesítő hazai elektronikai cégek további fejlődésének nagyrészt az említett szakemberek hiánya szab határt, hiszen napjainkban nagyon kevés fizikus és villamosmérnök végez az országban – derül ki az Integrált Mikro/Nanorendszerek Nemzeti Technológiai Platform (IMNTP) egyik felméréséből.

Az ágazat szereplői egyöntetűen vallják, hogy jól célzott oktatási reformokkal és következetes programmal talán még mindig nem késő lépéseket tenni a mérnöki és a természettudományos képzések fellendítéséért. Amennyiben megfelelő számban és színvonalon képzett szakemberek kerülnének ki a hazai felsőoktatásból, a tudásiparban történő alkalmazásukkal – amellett, hogy a hazai tudás alapú vállalkozások is versenyben maradhatnának – lehetőség nyílna akár a k+f-tevékenységet végző egyéb, világszínvonalat képviselő elektronikai cégek betelepítésére is.

Átfogó program hiányában az elektronikai és műszeripari ágazat nagyágyúi egyre kevésbé találnak megfelelő szakképzett munkatársakat az országban. Ezzel hazánk a legjobb úton halad afelé, hogy a sokat hangoztatott innováció országa helyett alacsony bérű, elektronikai összeszerelő-ipari gazdasággá váljon.

 

Paradigmaváltás és szponzoráció

A magyar közoktatás paradigmaváltás előtt áll. Az új paradigma lényege, hogy az információhoz gyakorlatilag már mindenki korlátlanul hozzáférhet. Az értelmiségi lét attribútuma nem az, hogy kinek hány könyve van otthon, vagy hogy milyen messze lakik a könyvtártól, hanem az, hogy tudja-e az információt autonóm módon rendezni, értelmezni, a problémákat felismerni és ezekre megoldásokat találni.

Az egyetemeken-főiskolákon megszerzett ismeretek naprakészségéhez azonban – különösen az informatikai ipar gyors fejlődése mellett – fér némi kétség. Az oktatás köztudottan merev szerkezete sem kedvez a kívülről jövő impulzusok befogadásának, s úgyszólván tanszéke válogatja, milyen mértékben sikerül hasznosítani a szponzoráció különböző formáit.

Ám miként a világon mindenhol, az akkreditált oktatásnak Magyarországon is velejárója, hogy befagyasztja a minőség-ellenőrzésen átesett tartalmat. Más területeken is, de az informatikai iparban különösen jellemző, hogy mire a tananyag kialakítása végighalad a szabványosítási soron, addigra úgyszólván aktualitását veszti. Az igazán szükséges elemeket tehát lehetetlen megfelelő idő alatt végigvinni az egyetemi mechanizmuson. A szakemberek adottak ugyan, de a régóta működő, erős mechanizmusok akadályozzák a modern tananyag bevezetését az egyetemi-főiskolai képzésbe.

Megoldást jelenthet a magántőke sokak által sürgetett megjelenése a felsőoktatásban. A szponzoráció nem csupán a szükséges eszközöket, hanem a legaktuálisabb ipari igényeket is segíthet eljuttatni a diáksághoz, valamint a tanári karhoz. (Persze akad példa a szponzorokért presztízsokokból, karokon belül folytatott versengésre is.)

 

Igyekeznek beépíteni

Míg néhány évvel ezelőtt az oktatási intézmények ingyen reklámnak tartották, és foggal-körömmel tiltakoztak az ellen, ha egy cég – pénzt, paripát nem kímélve – piacképes tudás elsajátításának lehetőségét ajánlotta fel a hallgatóknak, ma a felsőoktatási intézmények igyekeznek beépíteni a meghatározó cégek által ajánlott tananyagokat.

Márpedig az ict-szektor multinacionális vállalatai komoly összegekkel támogatják a versenyképességet megalapozó oktatást. A Microsoft például a Partners in Learning program keretében mintegy évi 50 millió dollárt invesztál az oktatásba (Magyarországon a program indulása óta közel 400 millió forintot költöttek), de a Cisco és az Intel is működtet ilyen oktatásfejlesztési modelleket, amelyekhez tanárok és tanulók milliói csatlakoztak már. A cégek globális partnerségi programot indítanak, amellyel a tudás alapú gazdaság és a versenyképesség fokozása nagyon sokak számára kerülhet elérhető távolságba.

Más alternatíva egyszerűen nincs, hiszen a legjobban a legjobbak boldogulnak.

 

Kerekasztal-beszélgetés

A Microsoft – akárcsak az Intel – világszerte a tényleg rászorulóknak igyekszik segíteni, fontos szempontnak tartja, hogy támogatásuk révén az emberek élete lényegesen jobbra forduljon. A támogatott területek: oktatás, környezetvédelem és a hátrányos helyzetű emberek. Az adomány a legtöbb esetben valamilyen szoftver, illetve a cég különböző oktatási segédanyagai. A fenti, „tiszta” támogatásokon kívül sok hazai oktatási intézménynek juttatnak szoftvereket méltányos áron.

Az Intel Tech programjában eddig 6 millió tanár vett részt világszerte, a www.skoool.com-on pedig 15 nyelven lehet interaktív oktatási tartalmakat elérni.

A Cisco az oktatás támogatását helyezi előtérbe. Ezen belül a hálózati szakemberek képzése áll az élen; az 1997-ben indított Cisco Hálózati Akadémia eddig közel 15 000 diák számára nyújtotta az informatikai hálózati ismeretek megszerzésének lehetőségét.

Igen fontos a helyi kultúra és szokások tiszteletben tartása, a jövőbe mutató, kreatív lehetőségek tényleges előnyben részesítése – vallják a Ciscónál, amellett, hogy szponzorációs tevékenységükkel a márka értékeit szeretnék markánsabbá tenni. Támogatják a szakmai-tudományos munkát, ezen belül az oktatást, valamint a művészeteket.

Annak érdekében, hogy kiderítsük, az oktatáson és egyáltalán, a nemzetgazdaság fejlődésén segíthetnek-e a tudásiparból a tanulásiparba érkező és invesztáló nagyvállalatok, egy kerekasztal-beszélgetést szerveztünk a három cég képviselőivel. Ennek megfelelően jelen volt Merényi Ádám, a Microsoft Magyarország oktatási üzletágának szakmai vezetője, Gacsal József, az Intel Magyarország üzletfejlesztési igazgatója, valamint Béni Gabriella, a Cisco Hálózati Akadémia magyarországi programvezetője.

 

Kölcsönös érdek

Gacsal József szerint elsősorban azért szükséges a tudásipari cégek jelenléte az oktatásban, mert ha nem foglalkozunk a tanulásiparral, akkor bármilyen furcsa is, de a tudásipar sem lesz képes haladni. Márpedig a haladás a tudásipari cégeknek is érdekük.

És miért pont a természettudományos és műszaki tantárgyakat pártolják? „Azért, mert sem nekünk, sem a partnereinknek nincs már arra idejük, hogy egy frissen felvett munkavállalót hosszú átképzésekre küldjünk el” – fogalmazott Merényi Ádám. Azonnali, kézzelfogható tudásra van szükség ebben az iparban.

Márpedig egy-egy jó szakember manapság úgyszólván ritkaságszámba megy. (Miközben az álláshirdetések mintegy 40 százalékában a reálvégzettségűek körében keresgélnek a hirdetők.)

Béni Gabriella az informatikai szakképzés jelenlegi kihívásait emelte ki: „Véleményem szerint nagyobb figyelmet kellene fordítanunk a szakképzésben oktató tanárok szakmai és angol nyelvi felkészültségének javítására, mert az iparágban bekövetkező folyamatos változások követése, a megújuló informatikai technológiák megismerése és átadása kulcskérdés az oktatás minőségének javítása szempontjából. Szeretnénk a kormányzati és az oktatási szektor képviselőivel további együttműködést és közös felelősségvállalást kezdeményezni az oktatói munka megfelelő támogatása és megbecsülése érdekében.”

Mint az a fentiekből is kiderül, a nagyvállalatok komoly mértékben invesztálnak szellemieket és anyagiakat az oktatásba, az mégsem fejlődik látványosan.

 

Kiútkeresés

Gacsal József szerint ez azért lehet, mert óriási különbségek vannak aközött, hogy ők mit csinálnak, és ehhez képest mi történik az oktatásban. „Nekünk legalább vannak vízióink, hogy mit akarunk elérni 20 év múlva, de ebben az országban én nem láttam még víziót, azaz, hogy mit kellene kezdeni ezzel a nemzetgazdasággal” – mondta.

Mindhárom cégnek van 21. századi oktatáspolitikája, amelyek azonos alapelvekre épülnek – veszi át a szót Béni Gabriella. Ennek egyik legfontosabb üzenete, hogy újfajta pedagógiai és együttműködési módszerekre van szükség tanár és diák – és ennek megfelelően a gazdaság és az oktatás szereplői – között is. Az informatikai tudás nem statikus. „A mai kor tanára, véleményem szerint, akkor tudja betölteni hivatását, ha képes a technológiai változások követésére és a folyamatos szakmai megújulásra. Ma az internet és a végtelen információk világát éljük, ezért a tudás átadásába bele kell, hogy tartozzon a diákok számára szabadon hozzáférhető információk és ismeretek közötti eligazodás támogatása is, ami komoly felkészültséget, újfajta pedagógiai és együttműködési technikákat igényel” – hangsúlyozta a Cisco Hálózati Akadémia programvezetője.

 

Eszköz és szándék van

Merényi Ádám szerint a technológiai cégeknél rendelkezésre áll a naprakész tudás, a hardver- és szoftvereszközök, valamint erős a szándék az együttműködésre. „A magunk részéről igyekszünk minden segítséget megadni ahhoz (beleértve a tanárképzést, a tananyagot, tematikát, szoftverlicenceket, vagy a gyakornoki programunkat), hogy a diákok azonnal hadra fogható piacképes tudással, a legkorszerűbb technológiákat ismerve hagyják el az iskola kapuit” – fogalmazott a Microsoft szakmai vezetője.

A kerekasztal résztvevői arra hívták fel a figyelmet, hogy az oktatás és a gazdaság együttműködése kulcskérdés, nem lenne szerencsés, ha megfelelő kapcsolódások nélkül párhuzamos, alternatív oktatási rendszerek jönnének létre.

De akkor mi jelenti a kiutat? Gacsal József szerint meg kell honosítani egy olyan módszert, amelyhez aztán kell majd egy eszközpark is. Előbbi persze sokkal fontosabb, mert például hiába van számítógépünk, ha nem tudjuk használni. A tanáron, a tananyagon és a más módszeren van a hangsúly.

A cél tehát nem több, nem kevesebb, mint az, hogy az ország ütőképes értelmiségi tömeggel rendelkezzen. A legtöbb emberben nagyon magas szintű szabályozási mechanizmus működik: figyeli a piac szabályozási jellemzőit, magát pedig úgy igazgatja, hogy azoknak megfeleljen.

Az elmúlt években azonban új paradigma jelent meg: arra is meg kell tanítani az embereket, hogyan dolgozzanak együtt más szakmák képviselőivel. A mérnöki és informatikusi feladatok ugyanis többek együttműködését igénylik